Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Első rész

62 r. kath. főpapság befolyása alatt — melynek több tagja a helytartótanácsban is helyet foglalt -- mint az előbbi orsz. bizottság. Az országgyűléseken hozott törvényczikkek pedig a melyek a vallásszabadságot csak közvetve érintették — még kevésbbé állottak összhangban a vallási jogegyenlőség azon követelményeivel, a melyek az egyházunk jogállását szabályozó alaptörvényekben, sőt még az 1681. és 1687-iki törvényekben is biztosíttattak. így különösen 1728-ban az országgyűlésnek prot. követei, majd a vármegyei és városi hivatalnokok oly tartalmú hivatali eskü letételére kényszeríttettek, mely vallási meggyőződésükkel ellenkezett s ez okból a protestánsokat a hivatali állások keresésétől elidegenítette; sőt az 1729:26. t.-czikk 1. §-a a bűnvádi és polgári perekben a nem-nemes tanúkat, hogy vallomásuk nemessel szemben elfogadható legyen, hitvallásukkal ellenkező eskü letételére kötelezte. Ilyen irányú törekvésekkel a klérus részéről már a rózsahegyi zsinatot tárgyaló országgyűlések vitáiban is találkozunk. Mindezeknél fogva — miután az 1715-iki 30. t.-cz. szerint az ilyen sérelmek országgyűlési tárgyalása el volt tiltva — a protestánsok a királynál kerestek orvoslást. így lett kibocsátva azután 1731-ben az ú. n. Resolutio Carolina prima, melyet a helytartótanács április hó 15-ikén hirdettetett ki. Majd 1734-ben a Resolutio Carolina secunda. Ε két kir. rendelet új korszakot nyitott meg a magyar evang. egyház történetében. Az egyház szervezetére gyakorolt hatásuk nyoma máig sem tűnt el. Ebben a korszakban — jóllehet az egyház kormányzata az egyházközségekben és a fraternitasokban különösen a 17. sz.ban túlnyomóan hierarchikus jellegű — mindjárt a korszak elején az esperesek hatáskörét a fraternitasok közgyűlése és a kebelökben szervezett consistoriumok korlátok közé szorítják; az esperesek mellett alespereseket találunk, némely fraternitasban kettőt is. Az esperességi tanács (consistorium, assessorium) intézményének gyökereire már a 16-ik sz. végén akadunk, a mennyiben az esperesek fontosabb ügyekben néhány szomszédos lelkész közbenjöttével jártak el. De már a gömöri esperességnek 1604-ben kelt s 1610-ben Thurzó György nádor által is megerősített új rendezete a consistorium tagjainak megválasztását kiveszi az esperes kezéből, a közgyűlésre bízza s a consistoriumot állán-