Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Harmadik rész. Az egyház és az állam, valamint a felekezetek közötti viszony

262 töiténnie, de tanúk jelenléte nincs előírva. A bizonyítványok tartalmának tudomásulvétele államjogílag már befejezetté teszi az áttérést, tehát az államjog szempontjából közömbös az, hogy az egyházi szertartás szerinti felvétel megtörténik-e vagy sem. 7. Azoníelkész, kinél az áttért bizonyítványait előmutató., tehát a kinél az átmenet befejeztetett, köteles erről értesíteni azon egyházközség lelkészét, melyhez az áttért előbb tartozott. Ennek az intézkedésnek czélja az, hogy a vallásváltoztatás az áttért egyén keresztelési, illetve születési anyakönyvében feljegyeztessék. Ha már most az áttért egyén nem az értesített lelkész keresztelési anyakönyvében van bejegyezve, akkor az ilyen lelkész a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek 1890. márcz. 11-ikén 12,267. sz. a. kelt rendelete értelmében tartozik tovább értesíteni az áttért egyén keresztelését tényleg nyilvántartó lelkészt, a ki az áttérést a születési anyakönyv jegyzet-rovatában feljegyzi. Ugyanez az eljárás követendő az áttért izraelitákkal szemben is, vagyis a felvevő lelkész adott esetben az izr. rabbi-anyakönyvvezetőt is értesíteni tartozik, miután az 1895: XLII. t.-cz.-kel bevett izraelitákra az 1895. évi XLIII. t.-cz. 22. §-ánál fogva az 1868: LIII. t.-cz. 1-8. §§-ai alkalmazandók. Kimondotta ezt a vallás- és közoktatásügyi tn. kir. ministernek 1898. márcz. 31-ikén 18,332. sz. a. kelt elvi-jelentőségű határozata is. Megjegyzendő, hogy az állami anyakönyvekről szóló .1894: XXXIII. t.-cz. 93. §-a az egyházi anyakönyveket az 1895. okt. 1 -je előtti adatokra nézve ezentúl is „közokiratoknak" minősíti, a melyeket tehát továbbra is az előírt szabályok szerint kell vezetni. Ha azonban az áttért egyén születése már az állami anyakönyvvezetőnél van elanyakönyvelve, akkor a lelkész nem köteles az állami anyakönyvvezetőt az áttérésről értesíteni. Ilyen esetben az anyakönyvi törvény végrehajtása végett kibocsátott 60,000/1895. sz. ministeri utasítás 57. §-ának utolsó bekezdése szerint az állami anyakönyvvezető a vallásváltoztatást az anyakönyvi lap szélén csakis az esetben jegyezheti fel, ha nála az érdekelt fél (tehát csakis az áttért egyén) az áttérést szóbelileg bejelenti s igazolásul előmutatja a felvevő lelkésztől kapott áttérési bizonyítványt. A belügyministernek 1903. évi 26,757. sz. rendelete szerint az érdekelt félnek ezt a szóbeli bejelentését az egyházi hatóság értesítése nem pótolhatja; viszont könnyebség okáért a fél az ő lakhelye szerint