Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

Készülés a zsinatra

majdnem egyhangúlag megválasztva, a zsinatot nem tartotta szükségesnek. Inkább félt tőle. Dacára ismert erélyének és egyháza iránti odaadó szeretetének. Sőt talán ez utóbbi okból ellenezte azt, mert attól tartott, hogy különösen a tót nemzetiségűek kihívó magatartása és ismert konoksága folytán a célba vett és várt egyetértés helyett még nagyobb szakadás fog az egyházban bekövetkezni. 0 is érezte, különösen a dunáninneni kerület kiegészítésének, vagy új beosztásának a szükségét; — de attól tartott, hogyha akár Zólyom, akár Hont csatoltatnék e kerülethez, az ezen egyházmegyékben létező, egészen elnyomott és tétlenségre kárhoztatott nyilt és titkos panszlávok, határozott és nyilt föllépésre határozzák el magokat, ha áz egy tömegben élő tót csoporthoz csatoltatnak. Ez volt oka annak, hogy az 1885-iki egyetemes gyűlés (jk. 50.) a zsinati bizottság azon véleményét fogadta el, hogy a zsinat ügyét elejtette, annak összehívását sürgősnek nem tartotta és a kerületek új beosztásának a kérdését a napirendről levette. De a leányzó nem halt meg, csak aludott. Az 1886-ik év, mint erről az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 46. és 47. pontja tanúskodik, azt új életre élesztette. A dunántúli kerület volt az, mely a zsinatot ismét megsürgette. A dunáninneni ellenezte. Fázott tőle. A tiszai és bányai kerületek egyrészről a zsinati előmunkálatok előkészítését, másrészről pedig a zsinati bizottságot kiegészíteni indítványozták. E zsinati bizottság csakugyan újra alakíttatott s Prónay Dezső báró elnöklete alatt a következő tagokból lett összeállítva: Földváry Mihály alelnök, hivataluknál fogva a négy püspök és négy felügyelő, Baltik Frigyes, Breznyik János, Dohnányi Lajos, Doleschall Sándor, Farbaky József, Gyurátz Ferenc, Hámos László, Hörk József, Horváth Sándor, Hunfalvi Pál, Láng Adolf, Leska János, Ostffy Pál, Poszvék Sándor, Prónay Gábor báró, Samarjai Károly, Schmidt Gyula, Tatay Sámuel, Trsztyénszky Ferenc, Zelenka Pál és Zsilinszky Mihály. De hogy e vezérférfiak, különösen pedig az egyetemes felügyelő, mily kelletlenül mentek be a zsinattartásba, kitűnik ez azon itt hozott végzésből, mely úgymond: a kerületek többségének (?) Óhajára és az egyetemes felügyelő indítványára a zsinati bizottságot oda utasítja, hogy a már elkészült kerületi