Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-06-20 / 6. szám

88 Őszinte szó a „Tranoscius” Társulathoz.*) Ntiszt. szerkesztő Úr! Ha jónak látja ezen véleményemet becses lapjában közölni, akkor úgy előre is köszenetet mondok a figyelemért. Tudtom­mal nem ellenkezik az Evangélikus Egyházi Szemle sem irányával, sem szellemével. Engem sem feltű­nési vágy, annál kevésbé haszonlesés — egyedül csak az önzetlen ügyszeretet késztetett arra, hogy ezen igénytelen soraimmal felköltsem a t. „Tranos­cius“ Társulat figyelmét olyan dologra, a mely az egész ág. ev. egyház híveit, tehát engem is nagyon érzékenyen érint. Mint 38 év óta működő tanító sokszor jutot­tam az egyházi ének tanításánál oly kínos hely­zetbe, hogy vagy felsültem jó szándékommal, vagy pedig, nem akarva, zavart is okoztam az isteni tiszteletnél azért, mert sokszor kellett énekelnem a Tranosciusból olyan éneket, a melyik, az első verset kivéve, nagyon hibás volt és sajnos olyan most is. Azt hiszem, megtörtént ez mással is, aki Tranosciusból énekelt. Annak okát én abban talá­lom, mert a Tranoscius kiadásai nagyon hibásak és pedig: A Kiadásokat rendezők, úgy látszik nem igen törődtek avval, hogy minden „Résznek“, az ének szövegével azonos irányú dallamokat állapítottak volna meg. Hogy állításom bebizonyítva legyen, felhozok egynéhány példát, az adventi örömteljes de, hogy úgy mondjam, méltóságos szövegű né­mely ének tőiébe oda nyomtatták és nyomtatják következetesen, a szomorú dallamra éneklendő éne­kek első sorát, pl. a 8-ik sz. ének felett ott áll a 802-ik sz. cholerábau éneklendő ének első <>ora, pedig az adventi Credo-nak oly daliama van, a mely ritkítja párját. Ugyancsak az adventi 23-ik sz. ének felett ott díszeleg a 874-ik ének kezdő sora, a mely dallamot „kereszt"-ben levők szoktak énekelni, vagy pedig temetésen. Méltóztassék csak megnézni a „Lüneberg“-i chorál könyvben, milyen gyönyörű dallama van, a szöveg pedig ugyanaz egész terjedelmében. Ha tehát Érti, a fordító elfo­gadta a szöveget, fogadjuk el mi is az eredeti klas­szikus dallamot. Hát a 29-ik ének feletti az a meg­jegyzés, hogy 8-ik zsoltár szerint éneklendő, nem elég'? Minek oda még: Aneb : . . . Tessék a „Ka­lina“ Chorálnik-jában (Prága), „Szügyi József" : Ma­gyar ev. ref. (Békés) Cborálkönyvében megnézni a 8-ik zsoltár dallamát és a szerint elénekelni. Hát még a 32-ik eseh-morva testvérek gyönyörű éne­két, a melyeket ugyancsak „Kalina" örökített meg *) Örömmel üdvözöljük e sorokat s azon reményben, hogy a „Tranoscius" énekeskönyv uj kiadása felett a „Tranoscius" tár­saság őrködni hivatott, — közöljük az irányitó sorokat. Szerkesztő. , számunkra, úgy akarják énekeltetni velünk a ki- ; adók, mint egyik legszomorubb temetési énekünket; \ temetésre nagyon szép, adventben azt a dallamot '' nem szabad énekelni. Hibás jelzésű ének nagyon í sok van, nem akarom azok számaival untatni a t. ( olvasót, de ha a t. kiadók kívánják, összeállítom \ őket, mert könyv nélkül tudom. De mit szóljak még a sok „Jiná“ jelzésű énekekről, pedig hát ■, meg van a szövegükhöz illő dallamuk, csak tet­szett volna felszólítani az ének tanítókat, azok bizonyosan azt felelték volna : a „Jiná“ jelzést tö- I rülni, és: ,.Má svuj napev“ jelzést tenni oda. A semmi jelzéssel nem bíró énekek dallama felől szinte kellett volna tudakozódnak, s hiszem, hogy sok ének kapott volna őt megillető jelzést s amelyik nem ismeretes, arra nézve szólították volna fel a hivatottakat, hogy szerkesszenek nekik dallamot, és kívánt eredményhez jutottak volna. Nagyon sok ének szövegében van vershiba. Némely éneknek az első verse jó, de a követke­zőkben hemzseg a hiba, és megfordítva. Itt megint ki volt és van kiszorítva a zenét kedvelő ember I A t. kiadók megelégedtek eddig a nyelvtani és helyesírási hibák kijavításával, a miben a tökéle­tességet megközelíteni igen, de elérni nem fog senki, mert hiba nélküli nyomtatvány nincs. Ez azonban a verstani hibákat nem pótolhatja, mert az éneklőt a verstani hiba zavarja, nem pedig a nyelvtani vagy helyesírási. Nem ugyan sok, de mégis van egészen nem \ énekelhető ének is, mert nincs versbe szedve. Kér­dem most már: minek foglal az helyet az énekes könyvben ? miért ének a neve ? Ezeket is énekel- hetőkké kellene tenni, s a melyek pedig a szöveg, vagyis értelem változtatása nélkül nem javíthatók, azok kihagyandók, s helyökre mások teendők. Van a többszörös „Függelék“-ben sok olyan ének, a melyet bátran belehetne sorozni az őt megillető „Rész“-be, különösen úgy, ha t. kiadók a „Betü- soros Mutató“-ban nem számoznák lap szerint. Hiszen, kérem, a lapszám a könyvnyomdász­nak való azért, hogy el ne téveszsze a mun­káját. Az éneklőnek egyre megy akár a lap-, akár a sorszámot keresni, sőt az utóbbit könnyebb, mert nagyobb, láthatóbb és kevesebb. A hol a hívek a lapszámhoz vannak szokva, azokat könnyű meg­győzni arról, hogy az nem czélszerű, csak énekel­jen a tanító, vagy énekeltessen a lelkész a 773, 774 775, 776, 777, ?78-ik lapon levő énekek közül az általuk választottak és ne adja tudtára hívek­nek a sorszámot. A lapszámhoz való ragaszkodás nélkül p. u. Salva az ő kiadásában kikerülte volna azt a nagyon sajátságos alaki hibát, hogy az egyik 1 ének nagy, a mellette levőt pedig kicsiny betűkkel nyomatta, jobban mondva, szorította és igy mintegy lefokozta a lapszám kedvéért. Sajátságos tünemény í előttem, hogy miért van az 583-ik és 599-ik ének

Next

/
Oldalképek
Tartalom