Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-03-30 / 3. szám

39

e lapot, mert ez az első tudományos evangélikus theologoiai szaklap a szláv irodalomban. A czik- kek tót és cseh nyelven jelennek meg, a mi igen helyes, mert ez által az olvasó kör tágabb s a ki az egyik nyelvet érti, megértheti a másikat is. Talán idővel a lengj’el ev. theologusok is — a hol külön szaklap fenntartására kicsiny az ev. lengyel közönség, szintén csatlakozhatnak a vállalathoz.

a lő munkatársak nevei, kik kizárólag az ev. theologiai tudománynak élnek, kezességet szolgáltatnak arra nézve, hogy a lap állandóan magas tudományos színvonalon fog állni és egyházias, hivő irányban fog haladni. Az első szám tartalma a következő: Dr. Kvftcala János: Az új századdal. Dr. Skalsky: A praktikus theologia történelméből. Mocko János : a tót kálvinista énekeskönyvről. A kereszténség lényege (Harnack könyvének kritikája). Fábry J. A. „ Elmen vén tanítsatok minden népeket.“ J. L „O-testamentomi értekezés“. Az irodalmi értesítőben következő müveket és folyóiratokat ismertetik : J. Frey: «Die zweimalige römische Gefangenschaft und das Todesjahr des Apostels Paulus.” Dr. G. Mertz: „Die Pädagogik der Jesuiten.“ J. Tranovsky „Modlitwy chze;cianskie“. Dr. Rein- hold Seeberg. «Grundriss der Dogmengeschichte.“ P. CheKicky «Postilla.” Rafifay Sándor «A hellenis- mus és Phiionismus Kosmogoniája.“ J.Goll. rRib- liotheka historická.“ H. Wolf. «Der Protestantismus in Steiermark, Kärnten und Krain.“ G. Skalsky : „Upominka na den konfirmace.“ — A Luther társaság egyházirodalmi értesítője. Kívánjuk, hogy e jeles vállalat erősödjön és a közönség részéről is kellő támogatásban részesüljön.

— Korén Pál: Konfirmácziói vezérfonal. 1900. Nyom. «Corvina“ könyvnyomda H.-Csubán. 199. 1, Ara kö ve 1 kor. Pavel Koren: Návod k vy- ucovaniu konfirmandov. Ucebné kniha a í-ítanka. W Békés-Cabe. Tlacon knihtlaciarne „Corviny.”

A jelzett konfirmácziói vezérfonal Dr. Szebe- rényi János konfirmácziói vezérfonalának magyarázata. Az emlékelendő szöveg mindkét vezérfonal ban majdnem szórúl-szóra, néhol kevés kihagyással és másutt pótlással van közölve. Ezen körülmény a czimben is kifejezést nyerhetett volna akként: Dr. Sz. J. konfirmácziói ne /.ertön a hinti k magyarázata.

Jelen kiadásban a szerző különösen az egyház- történeti részt dolgozta ki alaposan. Ezen egyháztörténeti rész mind azt tartalmazza az egyháztörténelemből, a mi lelkesítő, vonzó és érdekes. Szinte sajnáljuk, hogy ezen rész mint külön egyháztörténelem meg nem jelent; mert vonzó olvasmányul szolgálhatott volna az művelt családjainkban is. Ezen rész kétségkívül fénypontja az egész műnek. A róm. kath. egyházzal folytatott polémia elég éles; de ez utóbbi körülmény nem szolgál hátrányára a műnek, mivel végei kell vetni az áltolorantiá- nak ez ellenféllel szemben, melylyel sem megalkudni, sem compromissumra lépni nem lehet. ltjainknak — szemben a jövőben reájuk várakozó csábítással — szilárdan, tűrhetetlenül kell állni a kér. hit igazságában.

Vezérkönyvnek inkább nevezhotŐ-c mű mint tankönyvnek, s különösen oly lelkészeknél, kik német műveket olvasni nem képesek mint vezér- könyv jó szolgálatot tehet. A Dr. Sz. J. féle vezérfonálból egyet mást nézetünk szorint ellehetett volna

hagyni — különösen ellehetett volna hagyni azon passust (128 1.), mely szorint a konfirmáozió megújítása a korosztség fogadalmánaa — mert ezen definitio nem egyeztethető össze az egyházi tannal — vagy legalább azon véleménynek adhat helyet, mintha a szent kerosztség a konfirmáczió nélkül nem lenne teljes szentség. A konfirmáczió előkészítés az Úrvacsora első élvezetéhez, ezen megoa- tározás felel meg az egyházi tannak. Nem tartjuk megfelelőnek a i93-ik lapon található következő definitiót s-etn, moly az eredeti vezérfonalban nem fordul elő : „Szent az, aki utálja a bűnt és azért sohasem vétkozik” — ez csak pissiv oldala a szent fogalmának — nincs benne az activ rész. Ezen definitio hibás és nem is egyezik som az általános kér. tannal, sem a róm. kath., sem egyházunk tanával.

Szerző jeles munkát végzett s különösen az egyháztörténeii rósz alapos kidolgozásával érdemet szorzott az evang. tankönyv írás terén. A szentségekről szóló tan egyházunk tanításával egyező. A váltanoknil ki lehetett volna terjeszkedői a szektákra is — mert h'sz az utóbbiak nem kevésbé ellenségei egyházunknak, mint a pápista keresz- tyénség. A vezérfonal első megjelenésénél még nem voltak szektáink; de ma már ez ellenfelet ignorálni nem lehet. Sz. L.

— Dr. T. Skat Kordáin. Évig Preise og Évig Fortabelse. Et Lejlighedskrift. Andet op lag. Kjöben havn. Forlagt af universitets boghandler G. E. C.

< lad. 191)1. — 1 1> lap.

A tudós dán püspök Rördam műve rövid pár hét alatt második kiadást ért. A mű czimének fordítása : az örök üdvösség és örök elkárhozás.

A mű megjelenése mint alkalmi irat összefügg a következő eseménynyel.

Néhány évvel ezelőtt Harbő szigetén nagy szerencsétlenség történt. Körülbelül 20 halász a tenger hullámai között lelte halálát. A holttesteket kifogták és sorba felálitották a kis helység templomában. A bolmissiói irányhoz tartozó lelkész a lialotti beszédben azt mondta, hogy az előtte fekvő koporsókban feküsznok egyrészt azok, kik öröküdvösséget nyertek, másrészt azok. kik a kegyelem idejét elmulasztották és örök kárhozatba estek. A temetésnél jelen volt egy pár fővárosi laptudósitó is, és ezek lapjaikban erős czikkeket közöltek az illető lelkész ellen, szívtelenségnek bélyegezve eljárását. Az illető püspök is, kinek kerületéhez tartozott Ilarbő szigete, szelíd megrovásban részesítette a halotti beszédet tartó lelkészt. A belinissiói irány emberei feliratot intéztek a dán vallásügyi minisztériumhoz, mely feliratban az örök elkárhozásról szóló tant a keresztyénség alaptanának nevezik.

Rördam függetlenül püspöktársaitól, nyilatkozik c kérdésben. Szerinte az örök elkárhozásról szóló tan nem képezi a keresztyen hit alaptanát, mert az alaptan maga a Jézus Krisztus. Fejtegetésében azt igyekszik kimutatni, hogy az örökelkárhozás ítélete a szentirás tana szerint csak akkor fog bekövetkezni, a mikor Krisztus eljön Ítélni eleveneket és holtakat, t. i. a végítéletkor.

Szerinte igehirdetésünkben nem az örökelkárhozásra kell fektotni a fősúlyt s e tekintetben hivatkozik magára Lutherre, a ki egyik müvében azt mondja: Derhalbeu ihnen zu rathen ist, dass sie mit Gottes Gerichten unverworren bleiben, bis sie das im Glauben erwachsen und dieweil, wie