Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-03-30 / 3. szám
40 St. Petrus sagt 1 Petr. 2., der Milch sich nähren, und sollichen starken Wein sparn, sich in dem Leiden und der Menscheit Christi üben und sein lieblich Leben und Wandel ansehen.“ (XXII. k. 85 1. Erl.) Művének beosztása a következő: 1. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözűljön. 2. De nem akar mindenki üdvözűlni. 8. Az Ítélet, elitélés, elválasztás. 4. Az ítélet már itt az életben kezdődik. 5. Mikor kezdődik a kegyelem ideje ? 6 Váljon mindjárt az ember halála után mondatik-e ki az ítélet ? 7. A halál és ítélet közötti időszak a halottak országában. Az ujtestamentomi tan a halottak országáról. Az ős egyház tana a halottak országáról. A római egyház tana. Luther és a lutheránus egyház tana. 8. Van-e fejlődésnek helye a halottak országában? 9. Lehetséges-e a megtérés a halottak országában ? 10. ítélet. Örök üdvösség és örök elkárhozás. 11. Váljon utoljára minden ember üdvözűl-e? 12. Váljon az elkárhozottak utoljára megsemmisittetnek e? 13. Milyen helye van az örök kárhozat tanának a keresztyén hittanban és igehirdetésben ? E műnek egyes fejezeteit közölni fogjuk külön fordításban. Az eschatologia kérdései a hit fontos kérdéseit képezik. A hol hitélet van, ott ily kérdések iránt is érdeklődnek. Rördam püspök nehéz feladatot tűzött maga elé — mindazonáltal jobb, ha a püspökök a hitélet ily nehéz kérdései iránt érdeklődnek, azokkal foglalkoznak — mintha például politikai szereplésben és tündöklésben találják fel fő hivatásukat. — Adolf Harnack: Das Wesen des Christenthums. Sechzehn Vorlesungen vor Studirenden aller Fakultäten, gehalten. J. C. Heinrichsche Buchhandlung 1900. (IV. és 190. old. Ára fűzve P92 frt. kötve 2'52 frt. Harnack Adolf, berlini theol. tanár, kétség kívül a Ritschlféle theologiai irány leghíresebb képviselője a jelenkorban. Sokan mennek Berlinbe csak azért, hogy őt hallgathassák. És bár saját tapasztalatomból beszélve, őt valami phaenomena- lis szónoknak vagy előadónak nem tartom, mégis a német theologusokat, kik őt Berlinben hallgatják, majdnem mind magával ragadja. Pedig az egyház érdekének szempontjából nezve e dolgot, abban valami örvendetes jelenséget nem láthatunk. Mert Harnack theologiai liberalismusával, sőt mondhatjuk radikalismusával az egyház hitét legnagyobb részt feloszlatja és azokat, kik őt követik, hit tekintetében hajótörést szenvedettekké teszi. Harnackban láthatni a Ritschlianismus konsequen- tiáit, amelyek mindinkább balra eső állásba szőrit ják. Mig Ritschl és követői eleinte fennhangon kikiáltották az ő eltéréseiket, sőt nem titkolták leg- éleseob ellenséges indulatukat az u. n. liberalis protestáns iránynyal szemben, addig — amint azt legújabban a hires philosophus Hartmann és Harnack fentidézett könyvének kritikájában hangsúlyozza — a Harnack által képviselt Ritschl-féle balpárt és a liberalis Protestantismus közt alig van valami különbség. Ide vezet az igazi Ritschlianismus. Harnack fentidézett könyve amellett, hogy erről tényleg tanúskodik, egyszersmind igen alkalmas arra, hogy belőle hazai olvasóközönségünk is merítse Harnack nézeteit a keresztyénség lényegéről. Azzá teszi e könyvet azon körülmény, hogy kétségkívül nagyon szépen, mondhatnám fényesen és legtöbbnyire elég könnyen érthető nyelven van megírva. De többet is lehet tanulni ezen könyvből, mint Harnack nézetét a keresztyénség lényegéről. Harnack állítólag vallási, theologiai és történeti meggyőződésének quintessentiának nevezie. És tényleg belőle meg lehet ismerni az ő sajátságos történeti és dogma történeti konstrukczióit. A figyelmes és kritikával olvasni tudó olvasó lépten nyomon felismerheti azt a mesterkélt eljárást és a tényeken elkövetett erőszakoskodást, melyek segítségével ezen liberalis theologus is, mint minden liberalis theologia, az igazi keresztyénségbői a maga sekély keresztyénségét leszűri, kidestillálja. Ilyen figyelmes kritikával olvasni tudó olvasót sokat kívánunk e könyvnek. De aki erre nem képes, mert a tanítás minden szele ide s tova hajtja, az ne bántsa, mert e könyv a kisértés hatalmával bilincseibe találná verni. Jellemző a szerző módszerére az, hogy Jézus tanának megállapítására csak az első három evan- geliomot akarja felhasználni. A negyedikre nézve kategorice kijelenti — amire persze jogalapja nincs, mert az egyáltalában még nem „biztos tudományos eredmény“ — hogy szerzője nem János apostol. De az első 3 evangeliom történeti értékének megítélésében elég kedvező nézeteket koczkáztat. Szerinte nem állotta ki a tüzet az a nézet, mely az evangeliomokban „pártiratokat“ lát bizonyos ten- dencziával (Bauer s iskolájának nézete). Későbbi időből származó toldások nincsenek bennük. Jézus életének megírására a források nem elegendők. Jézus alig járt a rabbinusok iskolájába, az essenusok- hoz semmi vonatkozásai nem voltak, belső küzdelmeken, kríziseken nem ment keresztül. Jézus összefüggése a zsidósággal nagyon laza. Azon nézet, mely szerint Jézus tana csak az akkori zsidóság tanaival való összefüggésében volna érthető, Harnack szerint helytelen (9. old.) Azon ujabbkori vitában, vájjon Jézus tana (főleg az istenországáról) és jelentősége az ő korának képzetköreből értendő-e meg (J. Weiss) vagy pedig vájjon ő azon messze túl ment, sőt vele tán ellentétbe is helyezkedett (Bousset) Harnack nem osztja az első helyen említett nézetet. Szerinte az istenországának képzetében az esehato- logiai vonásokat (az ördögét stb. is) kortársaitól átvette, de sajátja tulajdonkép s azért a becsesebb mozzanat az istenországáról, mint jelenlévőről szóló képzetköre. De még jellemzőbb Harnack módszerére tulajdonkép a módszer hiánya. Ő ugyanis még az első három evangeliomot sem aknázza ki egészen Jézus tanának s igy a keresztyénség lényegének megállapítására. Még ezen evangeliomokból is csak ki kell — szerinte — hámozni az evangeliomot. Persze hogy hogyan, mily elv, mily módszer szerint történjék ez, azt Harnack maga sem tudja. Kijelenti ugyan, hogy ilyenre nincs is szükség, („weitschichtige, methodische Anweisungen und breite Einleitungen sind nicht nötig“ 9 old.), hogy az evangeliom az evangeliomban oly világosan felismerhető, hogy azt eltéveszteni nem lehet (das Evangelium im Evangelium ist etwas so Einfaches und kraftvoll zu uns Sprechendes, dass man es nicht leichtverfehlen kann) — azért szerinte sem könnyű dolog, maradandót és mulót, elvit és pusztán történetit megkülömböztetni. A „Blick für das Lebendige und
