Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-01-30 / 1. szám

3 szivedre, őrködjél Melle. Istennek temp­lom a az: vigyázz, hogy tiszteifalansdg ne jusson belé: keit az, vigyázz, hogy a bojtorján és gyom el ne hatalmasodj ék benne. Minden reggel mindenek Felett azért fohászkodjál, könyörögjél Istenhez, hogy Szent Leikével őrizze, tisztítsa szivedet. Scrlver. A szektákról. Különös tekintettel azok tanbeli eltérésére az ev.luth. egyháztól.*) Irta: Saabye H. G., dán ev. lelkész. I. Általános megjegyzések a szektákról. Ha azt kérdezzük, hogy mit értünk a „szokta" elnevezés alatt, úgy mindenek előtt meg kell ma­gyaráznunk azt, hogy mit értünk az „egyház“ ki­tételével. Az ágostai hitvallással egyórtőleg úgy értelmezzük az egyházat, mint a hivők vagy szen­tek közösségét, a hol az evangóliom tisztán hir- detletik, a hol a szentségeket helyesen szolgálják ki. A szentségeket helyesen szolgálják ki, ha az Üdvözítő rendelését megtartják ; az evangeliomot tisztán hirdetik, ha akként hirdetik és tanítják, amint az apostolok hirdették és tanították azt (Gal. 1, 6.). Az apostoli tant bírjuk a*szentirásban, az utóbbi magyarázatát pedig az egyházi tanban vagy az apostoli hitvallásban, mely utóbbi rövid foglalatja az egész szentirás tartalmának. Tertu- liánnal az egyház ismertető jelének tartjuk a hit­nek zsinórmértékét, a szent Írást, a szentkoreszt- séget, az úrvacsorát, melyekhez hozzá tesszük az Ur imáját. Mindenkit, aki velünk egyetemben szív­ből vallja az egyház közös hitét, olvassa és hasz­nálja az írást egybehangzóan az egyház hitével, imádkozza az Ur imáját, használja a szentségeket az Ur rendelése szerint, úgy tekintjük, mint az egyetemes szent egyház tagját, bármely rész egy­*) Saabye művének teljes czíme a következő : *Om Sekter- ne i Danmark med saerligt Hensyn til deres Afvigelser i Laeren fra den evangelisk luterske Kirke. Andr. Schous Forlag. Jelen fordításban nem adjuk a szekták dániai történetét, hanem csak az általánosan érdeklő dolgokat. Megtoldjuk a szekták ismerte­tését a mi speciális szektánk leírásával, t. i. a nazarenus szekta rövid ismertetésével. E helyen megemlítjük azt is, hogy a szerző nézeteivel mindenben nem értünk egyet, különösen ott nem, a hol grundtvigi álláspontja előtérbe lép. házhoz tartozzék is. Mindenkit, aki elveti a szent­ségeket, nem vallja az egyház közös hitét, hanem maga állapítja meg a szentirásból, mit kell hin­nünk és tanítanunk, hogy üdvözölhessünk; úgy­szintén, aki a történeti fejlődést félredobva, köz­vetlen összeköttetésbe akarja magát helyezni az apostoli egyházzal — szektáriusnak, vagy sepera- tistának nevezünk. A separatista szó elkülönzést jelent, inig a szekta szó eredetileg vágást, bemet­szést jelent. Ha az Ur Mát. 13, 31—32-benleirt hason­lata szerint az egyházat egy nagy fához hasonlítjuk, a meljen a madarak, azaz népek fészket raknak, úgy a szekták oly ágai o fának, a melyekbe már Msebb vagy nagyobb bevágást eszközöllek, akként azonban, hogy az Összetartozás az egyház fájával még teljeseu meg nem szakadt. A szekta tehát oly vallásos párt, a mely többé vagy kevésbé eltér az egyház hitétől, máskülönben annak egyes tételeit elfogadja. Egy oly pártot, mely az egyház hitét elveti és uj kijelentéshez tartja magát, eretnekség­nek nevezünk. Oly pártot végre, mely nem a tan­ban, hanem külső szervezetben, szokásban tér el az egyháztól, sizmának nevezünk. A szekta és eret­nekség között tett megkülönböztetést sokan el nem fogadják. így Optatus a donatista szektát leszakí­tott faágnak, lemetszett szőlővesszőnek, a folyótól elvezetett pataknak nevezi. A szekta és eretnekség azonosítása régi bűne a róni. kath. egyháznak. Tertulián apológiájában a keresztyéneket szek­tának nevezi, mivel az ő korában a pogányok és zsidók a keresztyéneket általában szektáskodóknak nevezték. De a keresztyén közösséget, a népegy­házakat, nem lehet szektáknak nevezni azért, mi­vel azok az egyetemes egyház különböző részei. A népegyházuk nem elszakított részei az egyetemes keresztyén egyháznak, hanem organikus részei an- , nak, ép úgy, mint a testrészek nem elszakított, ha­nem organikus részei a testnek. Azért nem indo- I kolható az sem, ha a szektákhoz sorolják a socia- listákat, nihilistákat, szabadkőműveseket, mivel ezeknek nincs semmi közük az egyházhoz. A szokta története oly régi, mint az egyház ] története. Már az apostoli egyházban kisért a szekta > szellem és a későbbi korban nem keletkezik egy oly szekta sem, melynek gyökerei ne nyúlnának > vissza egészen az apostoli időszakba. Nincs ogy j szekta sem, mely ellen nem volna fegyver már az \ apostolok irataiban. Az ősegyházban szellemi fegy­I verőkkel küzdöttek a szekták ellen. De az ötödik századtól kezdve nagy változás állott be e tekin­tetben is. Midőn Ágoston (Augustinus) szellemi fegyverekkel nem képes az egyház iránt engedel­I mességre bírni a donatistákat, a külső erőszakot hívja segítségül, tévesen hivatkozva az Üdvözítő azon szavaira: „kényszerits béjöni mindeneket“ (Luk. 14, 23).

Next

/
Oldalképek
Tartalom