Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1901-01-30 / 1. szám
12 gényebb lelkészektől is megvonták a 20.000 korona segélyt. Hiszen már nagy urak e szegények, van 800 frt fizetésűk, hát nem kell nekik. Mit is csinálnának a sok pénzzel, különösén ha 3-4 gyereket kell neveltetniük?! Nos ha elvették tőlök, legalább fordítsák újra egyházi célra. Hisz nálunk úgyis minden pénz megakad az első zsilipnél, a középiskoláknál, hol azon buzgó „világi“ elemet nevelik, melynek hitetlensége miatt vérzik, pusztul nagyrészt egyházunk. Nos az ilyen helyek, mint Lajta-Ujfalu mutatják, hogy hol lehetne jól kamatoztatni a tálentomot. Fordítsuk ezentúl legalább azt a szegény lelkészektől megvont 20.000 koronát diaszpóránk megmentésére, a diaszporabeli lelkészek, káplánok és hitoktatók díjazására! Scholtz Ödön. Az eperjesi statárium. Az eperjesi Ítélet a kizárt theologusok ügyében ekként hangzik : „Kivonat a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület eperjesi < Collégiumának igazgató-választmánya és végrehajtó bizottsága által 1900. évi deczember hó 21-én tartott együttes gyűlésről fel- vett jegyzőkönyvből: 4. pont. Tárgyaltatott a collégiumi hittanintézet tanári karának 1900. évi deczember hó 11-iki gyűléséről \ felvett jegyzőkönyve kapcsán Wanitsek Emil és Jamnitczky György \ IV. é., Harman Cyrill, Solcz Pál, Skrovina Ottó III. é., Csobrda j Wladimir és Bezek János II. é., Porubjak János, Kottula Ede, Jánoska György, Hanesz Emil és Martincsek Márton I. é. hittanhallgatóknak fegyelmi ügye, nevezetesen a hivatkozott tanárkari ; gyűlésről felvett s jelen jegyzőkönyv kiegészítő részét képező vizsgálati jegyzőkönyvben felvett vallomásuk, valamint a tanári karnak e vallomások alapján meghozott s részletes indokolással ellátott következő fegyelmi határozata : 1. Wanitsek Emil IV. é., Skrovina Ottó III. é., Janoska György I. é. hittanhallgatók a jelen jegyzőkönyvben körülirt s részben saját vallomásukkal is megerősített hazafiatlan és a tanintézet jó hírnevét nagy mértékben veszélyeztető viselkedésük miatt a hittanintézettől - anélkül, hogy ez indexeikben kitüntettetnék — haladéktalanal eltávolíttatnak. A részükre megállapított összes jótéteményeket elvesztik, illetve a jelen tanfélévben már élvezett collégiumi jótétemények egyenértékét megfizetni tartoznak. 2. Solcz Pál III. é., Csobrda Wladimir és Bezek János II. •é., továbbá Porubjak János I. é. hittanhallgatók a jelen tanfélév befejeztével kötelesek a tanintézetet elhagyni. A részükre megállapított s jelen tanfélévben már élvezett és még élvezendő összes jótéteményektől megfosztatnak, illetve kötelesek ezeknek egyenértékét visszafizetni. 3. lamniczky György IV. é., Harman Cyrill III. é., Kottula Ede és Martincsek Márton I. é. hittanhallgatók a tanári szék előtt megrovatnak, továbbá a jelen tanfélévben élvezett s még élvezendő összes kollégiumi jótéteményektől s tisztségektől megfosztatnak, illetve kötelesek a jótétemények egyenértékét visszafizetni. 4. Hanesz Emil I. é. hittanhallgató a tanári szék előtti megrovásban részesül; az internatusi ingyenlakást kivéve, összes jelen tanfélévi collégiumi jótéteményeitől megfosztatik, illetve köteles a már élvezett s még élvezendő jelen tanfélévi jótétemények egyenértékét visszafizetni. Indokolás : Vádlottak némelyike már a múlt tanévben, valamennyi hittanhallgató pedig a jelen tanévet megnyitó ünnepén a dékán által komolyan figyelmeztettek, hogy viselkedésükben mindattól tartózkodjanak, a mi hazafias érzelmeiket illetőleg a legkisebb kifogásra is alkalmat adna. Ennek daczára a vizsgálat tárgyává tett ügyben valamennyi vádlottra nézve beigazolást nyert, miszerint a hittanintézet több] hallgatóitól elkülönítve magukat csoportképen 1900. évi november hó 18-án lefényképeztették. A fényképeket tüntetőleg tót névaláírásaikkal látták el, mely tettüket — részbeni tagadásuk daczára Skrovina Ottó és Jánoska Györgynek pedig kifejezett beismerése szerint — „tót nemzetiségi czélzattal" követték el. A vizsgálatnál mind végig jelen volt tanári karnak meggyőződése, másrészt a legtöbb vádlottnak viselkedése az ide vonatkozó részben tagadásukat megdönti. A megnevezett hittanhallgatok e tettük által nem csupán tót nemzetiségi érzelmeikről tettek bizonyságot, hanem — a mi szigorú büntetésre méltó — az eperjesi collégiumi hittanintézetnek magyar hazafias jó hírnevét is szándékosan és nyilvánosan aláásni törekedtek. Háládatlanoknak mutatkoztak magyar hazánk ezen nagy múltú iskolája iránt, mely őket jótéteményeivel elhalmozta. A vizsgálati adatok szerint konstatáltatott az is, hogy nevezett ifjak Wanisek Emil társuknál s egyik internátusi helyiségben több ízben összejöveteleket tartottak s bár az összejöveteleket tisztán baráti jellegűeknek állítják, mégis a tót névaláírásokkal ellátott csoportkép, melynek elkészíttetését egyhangú beismerésük szerint ezeken az összejöveteleken határozták el, hazafiatlan viselkedésökre nézve tagadásukkal szemben is meggyőző bizonyítékot szolgáltat. Mindezeken felül vádlottak a testületi egység megbontásának is úgy exclusiv összejöveteleikkel, mint a társaik előtt eltitkolt lefényképeztetéssel, — okozói voltak. Wanitsek Emilre nézve súlyosító körülménynek minősitendő az, hogy az összejövetelek az ő lakásán rendeztettek és hogy kihallgatása folyamán tanúsított viselete, felfogása a magyar állameszme szempontjából nagy mértékben aggasztó volt. Skrovina Ottó és Janoska Györgyre nézve súlyosító körülmény, hogy a lefényképeztetésnek tót nemzetiségi ezélzatát magok beismerték, ezenfelül hasonló érzelmeik s tetteik miatt előbbi a késmárki ev. liczeumból kizáratott,• utóbbi pedig a beszterczebányai gimnáziumban fegyelmileg büntetve volt Solcz Pál, Csobrda Wladimir, Bezek János és Porubjak Jánosra súlyosító körülmény a vizsgálat folyamán tanúsított s ■ túlzó nemzetiségi eszméknek hódoló magatartásuk. Azonkívül ) Bezek János a selmeczbányai ev„ liczeumban, Porubjak János a \ beszterczebányai gimnáziumban nemzetiiégi vétségek miatt fegyelmileg már büntetve voltak. Jamniczky György, Herman Cyrill, Kottula Ede és Martincsek Mártonra enyhítő körülmény a vizsgálat alatti magatartásuk s tettük helytelenségének beismerése, Hanesz Emilnél a teljes megbánás s tapasztalatlansága veendő enyhítő körülménynek “ A tanári kar ezen Ítéletét a coll. szervezet szabályzat értelmében az igazgató választmány és a végrehajtó bizottság együttes gyűlése felülvizsgálván, azt indokainál fogva helybenhagyja a ; következő változtatásokkal: 1. Az intézetből való haladéktalan kizárás Solcz Pál Ili. é., í Csobrda Wladimir és Bezek János II. é. és Porubjak János I. é. hittanhallgatókra nézve is kimondatik. 2. A kizáratás oka mind a hét kizártra nézve bevezetendő } az indexbe. 3. A múltban élvezett jótétemények; pénzértékének vissza- : térítésére vádlottak nem köteleztetnek. Indokolás. Vádlottak, ámbár tudták, hogy fegyelmi ügyükben az igazgató választmány gyűlést tart s végső fokon jogosult határozni, semmi lépést sem tettek a végből, hogy az igazgatóválasztmány határozatát maguk részére kedvezővé tegyék ; mely körülmény megrögzöttségükről s egyszersmind arról tesz tanúbizonyságot, hogy a tanári kar Ítéletének indokolása egészben helyes és igy elfogadandó. Mégis az indokolásban „a tót nemzetiségi célzatot" az igazgató választmány nem pusztán tót, hanem magyar hazaellenes érzülettel kapcsolatos tót nemzetiségi czélzat- nak értelmezi. Az alapitélet szigorítása az egyházi „Alkotmány" azon határozataira való hivatkozással történt, melyek a magyarországi ág. hitv. ev. egyházat olyan egységes testületté teszik, melyet sem nyelv, sem nemzetiség szerint nem szabad széttagolni, s melyben
