Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-01-30 / 1. szám

közhivatalt nem viselhet olyan egyén, a ki a magyar haza és nemzet ellenségének bizonyul. F tekintetben tehát vádlottaknak, mint lelkész-növendékeknek bebizonyult jelen viselkedésük szomorú és aggasztó kilátást nyújt arra az időre, a midőn mint rendes lelkészek volnának hivatva az egyházi »Alkotmány* értelmében szolgálni a magyarországi ág. hitv. evang. egyház egységét és közérdekeit. Az alapitéletnek azon rendelkezését, mely szerint vádlottak a múltban élvezett jótétemények visszatérítésében elmarasztaltattak, fel kellett oldani azért, nehogy az Ítéletnek visszaható ereje is legyen. K. m. f. Jelen jkvi kivonat hiteléül Dr. Schmidt Gyula s. k. coll. felügyelő, elnök. Glauf Pál, s. k., főesperes, egyház, elnök. Dr. Mikler Károly s. k., coll. jegyző. —

A kivonat hiteléül : Dr. Szlávik Mátyás, theol. dékán.

Az evangélikus közönség tájékozására mi is teljes szövegében közöljük ez Ítéletet; mert ezen Ítélet szövege teljesen indokolja múltkori támadásunkat az eperjesi theol. intézet ellen. Tudósítónk tehát nem túlozott, hanem a teljes igazságot irta meg.

Szlávik úr, az eperjesi theol akadémia dékánja, az „Ev. egyh. és iskola“ eziinű lapban közzé teszi az ítéletet, s azt igyekszik bebizonyítani a mi múltkori támadásunkról, hogy az .vakmerő, oktalan és könnyelmű“. Elismerjük, hogy manapság bizonyos merészség kell ahhoz, hogy az ember a félrevezetett közvélemény ellen felszólalni mer- j jen. Erre a félrevezetett közvéleményre van alapítva ] az egész ítélet, az egész éli árás, Szlávik úr egész J működése. Mi átszenvedjük a félreértés minden támadását, nyugodt lelkiismerettel nézünk a jövő elé; de mi lesz majd önökkel, ha az a félrevezetett közvélemény egyszer észre tér?! Mi hisszük azt, hogy ez is be íog következni s akkor majd meg fogják ösmerni, hogy milyen súlyos lehet az ártatlan szenvedés, a mikor még megérdemlődén is nehéz szenvedni. A félrevezetett közvélemény az önök erős vára, arra bizakodva oly merészek, oly eynikusok, oly igazságtalanok és clbizakodoitak ! Az a közvélemény félrevezetve is nagy hatalom ; de miiyen lesz majd akkor, lm az igazság alapjára áll és leszámol a félrevezetőkkel ! ?

A közzétett Ítélet napnál világosabban mutatja, hogy itt nem tények —, bűnös cselekményekért Ítéltek el ifjakat, hanem feltevések alapján, törvény és jog ellenére. Az egész Ítéletben és pedig úgy az alsóbb, mint a felső fokon nincsen egyetlen igazi bűnös cselekmény sem felemlítve; mert I az, hogy az illetők egyik barátjuknál theára, a mint értesültünk kétizben, összejöttek, hogy már régob- > ben fegyelmileg büntetve lettek (A mint látjuk az eperjesi Ítéletből ilyesmi a legjobb tanulón is köny- ' nyen megeshetik. I)o különben is a bűnös múlt nem lehet ok arra, hogy a jelenleg nem hibás vád lottat elitéljük. Vagy eperjesi jog szerint igenVl) j hogy külön csoportot képeztek (hisz tudjuk, úgy ; bel, mint külföldön is minden felsőbb intézetben \ vannak a tanulók között csoportok s — p. o. magán > az eperjesi jogakadémián a szász fiuk nem keresik ' a többiek barátságát) még nem bűnös cselekmény. \

Ilyesmit bűnös cselekményül felhozni komoly bíróság nem merne. Az egész Ítéletnek alapja az a közös fénykép, moly alá tót orthogrnphiával Írták magukat alá az ifjak. Ezért még a megintés is absurd ítélet lenne — hiszen nokik kell tudniok azon orthographiát, melyen fogják Írni prédikáczioikat, ha majd a tót ev. népnek hirdetik az Isten igéjét.

Két theologusra nézve az ítélet súlyosbító körülménynek veszi, hogy az illetők állítólag beismerésben voltak. Ez birói és jogi »non sens“, hogy

t. i. a beismerés súlyosbitó körülmény. Es ennek a theologiának szomszédságában van az evangélikus jogakadémia, melyre áldoznak a közalapból is. Valóban az ember elborzad, ha arra gondol, hogy ily egyénekre van bízva a mi jövő papi nemzedékünk nevelése, kik ily ítéletet hozni s azt nyilvánosan közzé tenni merészkednek. Bírák ezek, kik nem bűnös cselekményekért ítélik cl áldozataikat, hanem a «vallatás * alatt agyukban megcsillámló téves Jeltevéseket kész tényeknek veszik. — Ilyenek voltak az inquisitió bírái — talán irigyelték azok dicsőségét. I ?

De még a tanárokat is felülmúlja a képtelenségben a felsőbb forum Ítélete. Ezt már valóban érdemes örök időkre múzeumba, vagy legalább az egyetemes egyház levéltárába tenni. Az igazgató választmány indokolásában a következő passust olvassuk ; „Vádlottak, ámbár tudták, hogy fegyelmi ügyükben az igazgató választmány gyűlést tart s végső fokon jogosult határozni, semmi lépést sem tettek a végből, hogy az igazgató választmány határozatát maguk részére kedvezővé tegyek.“ Az egész világon, a ki ártatlanságát érzi, nem fog igyekezni biráit befolyásolni, informálni, — de nincs is hatóság, az eperjesi legfelsőbb fórumnak nevezett társaságon kívül az egész világon, mely a nem informálást súlyosbító körülménynek veszi. Micsoda jeles testület az az eperjesi igazgató választmány, mely nem a felderitott tények, a bűnös cselekmény, a törvény büntető határozatától teszi függővé Ítéletét, hanem attól, hogy miképen udvarolnak neki azok, kik felett ítélkezni akar. Ezt a felsőbb forum indokolását Szlávik ur védelmébe veszi, midőn az ítéletet magyarázó czikkében a következőket mondja. „Talán egyikők sem záratik ki, ha tettüket megbánják, s a jövőro nézve hazafisági tekintetben javulási ígéretet tesznek.“ De hát csak nem tökfilkók azok az ifjak, hogy megbánják azt, miszerint magukat le- fényképeztették ; mert eddig sem ogyházi, sem világi törvény nem minősiti a fényképezést bú nős cselekménynek. Valóban, hogy gymnasiurni műveltséggel biró emberek ilyesmit bűnös cselekménynek minősítsenek, ezt még álmodni sem mertük, de elvégre is még az absurdumok terén sincs lohetet- lenség a nap alatt. Javulást nem Ígérhettek olyan bűnben, mely reájuk egyetlen ténnyel sem lett be