Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-07-30 / 7. szám

testi magasságát illeti, legmagasabb volt a városban, ísas orra és szeme volt. Pillantása az ember belsejébe hatolt, daczára annak, hogy az ö kedvesen piros s szép fekete szakállal diszitett arca mindenkire mosolygott s oda kiálitott : „nefélj, hasznodra leszek !u Mindenki dicsérte öt s jól érezte magát fedele alatt.

A mi követségünkhöz is nagyon udvarias volt. Megtudván hová való, a „Békesség nektek“-kel üdvözölte őket, majd vizet hozatott, megmosatta lábaikat, megvendégelte őket s utazásuk czélja felöl — a mire úgy is nagyon türelmetlenül vártak — tudakozódott. Ezek után a már jól ismerős midianita előlépett s előadta ezeket: „Jehovah prófétája ! Bálák a raoábi- ták királya ezt üzeni : „íme, nép jött ki Egyptomból és ime ellepte a földnek szinét és lakik én ellenemben. Most azért kérlek, jöjj el és átkozd meg én érettem e népet, mert erősebb nálamnál, talán erőt vehetek rajta, megverhetjük öt és kiűzhetem öt a földből, mert jól tudom, hogy a kit megáldasz meglészen áldva és a kit megátkozasz, átkozott lészen“ s átadta néki az ajándékokat.

De Bálám vissza retteut. Sebtében nem akart átkozni s a pénzt sem akarta elfogadni, tudván, hogy Jehovah megsemmisíthetné öt azonnal. Mint próféta ismerte Izráel történetét, ismerte az utakat, a melyeken járt a uép Jehovah védszárnyai alatt. Mit feleljen, habozott, de rövid idő múlva mégis válaszolt: „Háljatok itt ez éjjel és feleletet adok nektek, a miképen szóland nekem az Ur.u

Ez éj a követség életében egyike volt a legkellemetlenebb éjeknek. L’ditö álom meg sem érintette a szemüket, mert Bálám a szomszéd teremben térdre esett s egész éjen át imádkozva küzdött Izrael Istenével, s a követség ezt hallotta de nagy fájdalmára nem értette.

„Jehovah, megszámlálhatlan seregek ura? Tekints reám, porban fekvő szolgádra? Hallgasd meg kérésemet! Bálák a moábiták királya ajándékokat küldött nekem, nekem öregembernek. Mondjad, vagy adj jelt, menjek-e hozzá, tanácsadandó az ö szerencsétlenségében? Te a moábiták teremtője is vagy. Avagy az ö megsemmisítése a te irgalmas akaratod? Vedd e népet is szárnyaid alá! Izrael már nagy szárnyakkal bir. Hogyha le sem vágod ezeket, legalább ne engedd Moábot összetiporni! Menjek-e hozzá? adjak-e neki tanácsot, vagy amint ö mondja, átkozzam-e Izrael népét? mondjad!“

Bálám szive a pénzeu volt. Vilámraal repült volna teljesíteni Bálák akaratát, de Jehovah hatalma kényszeritette őt a porba. Nem mert fölkelni. Sok küzdelem után meghallotta elvégre Jechovah szavát is. Elájult. S mikor magához tért, biztos volt benne, hogy Jehovah Izráel népét szereti s áldásaival ezentúl is kisérendi.

Csalatkozva nyereségében s fáradtan annyi küzdés után már hajnal hasadás előtt, bubarázdáva! a a képén oda ment a reá váró szövetséghez s kijelentette neki: „Menjetek honotokba vissza, Jehovah nem akarja, hogy menjek veletek!“

E szavakra lobbot vetett a szövetség arca; élet és halál színe váltakozott rajta. Majd kérték, hogy csak jöjjön velük, különféle Ígéretekkel kecsegtették: majd mentegetőztek, hogy több ajándékot nem hoztak, de ha akarja átveheti a tevéiket, szamaraikat és költségeiket is s hogy ők gyalogolnak.

„Mind hiába! Mondjátok uratoknak, hogy nem szabad mennem, de jó kivánataim hogy kisérendik öt!“ i-jzek után indultak haza felé.

(folytatása következik.)

IRODALOM.

(«inn Giacomo .Haurette Búcsúszava a pápához. Az olasz eredeti nyolczadik kiadásából fordította Szabadi Bóla. Budapest, Hornyánszky V. könyvnyomdája 1‘JUO. 10*' lap- Ara öu fillér. Kapható Hornyánszky Viktor könyvkereskedésében. V. Akadémia utcza 4. sz

A fent jclzott mü igen érdekes olvasmány. Eiry katholikus plébános megtérésének történetét találjuk benne és szabadulását a pápa lelki rabi- gájából. Szükségünk van manapság ily müvekre is, a midőn hazánkba is magyar-német-tót nyelven egyaránt a reformátiót gyalázó iratok halmazát zúdítja felénk az ultrumontán sajtó

Az ultramontán piszoktárakat nem utánozza a szerző, hanem a szontirásból és történelemből hozza elő érveit a pápás téveszmék és hamisítások ellen.

Különösen helyes és találó az ötödik rész, melynek czimo „Felelet nehány kérdésre, melyet római theológusok szoktak a protestánsokhoz intézni.“ — A római theologusok, nem akarván arról tudni, hogy a Protestantismus nem egyéb, mint az eredeti tiszta keresztyén vallás, nem szűnnek meg a protestánsoktól azt kérdezni ; Hol volt a ti vallástok Luther előtt ?

Ez, kedves olvasóra, ugyanaz a kérdés, melyet a bálványimádók intéztek a zsidókhoz: Hol volt a ti vallástok Abrahám előtt ?

A zsidók igy feleltek : Az igaz Istennek tisztelete megrontatván sok évszázadokon át, helyette a bálványok tisztelete hatalmasodott el a világ nagy részén. Isten elküldte Abrahámot, hogy reformálja a vallást, és ez visszahelyezte az Isten tiszteletét eredoti állapotába; és őzért, mondának a zsidók, Abrahámnak és családjának szükségkép-