Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-07-30 / 7. szám

120 pen külön kellett válnia a bálványimádóktól. Es igy, jóllehet az általa végrehajtutt reformácziónak szükségképen újnak kellett lenni, mindazonáltal az ő vallása volt tulajdonképpen a régi vallás, épp oly régi, mint a Noéjé, Énoké és Ádámé, Nos, hát azt felelem mindenkinek, a ki ezt a kérdést veti fel: Hol volt a ti vallástok Luther előtt, található volt néhány helyen, a hol a ke­resztyén vallás tisztább volt és más helyeken rom- lottabb. Néhány évszázadon át különösen mintegy bele volt fojtva a tévedések és visszaélések éjsza­kájába, melyek a reformáczió által szerencsére ki- küszöböltettek. A mi vallásunk Luther előtt a Bibliában, az Uj-testamentomban volt, abban a könyvben, me- ; lyet Róma atyáink elől elrejtett, hogy az ő kedve szerint való vallással helyettesítse. Luther megta­lálta a Bibliát és eltelve azzal a bátorsággal, mely az égből való, megmutatta az embereknek ezt a Bibliát, mondván : „Atyámfiái, férfiak, imhol a vallása Mózesnek, Ábrahámnak, Dávidnak, a pró­fétáknak ; imhol a vallása az apostoloknak, vallása a Jézus Krisztusnak.“ Úgy hogy, jóllehet a reformáczio Luther ko­rában vette kezdetét, mégis a mi vallásunk épp oly régi, mint maga a keresztyénség, ha csak elvennék mind azt, mit a római egyház hozzá toldott a ke­resztyén hithez és az általa gyakorlatba bevitt újí­tásokat, a maradék a mi vallásunk lenne. Nos, senki se merné elvitatni, hogy semmi sincs abban, a mi nem a tiszta és a régi keresztyénség“. A mü olcsósága, szép kivitele daczára, ajánlja annak buzgó terjesztését. i — J. Ambrozyus : Spafiteölná prtpraroa f fmrtt jaf freffana mlaöéfyo a 3t>ratr)e^o, taf tocfcm fefflétjo a nemocnctjo. Hotoé n>yt>ám IP 1900. Háflaöem > etDanj. cirfetrmtbo Fniíjupecttvi 41b lap. Ára fűzve 2 korona. Egyszerű kötésben 2 korona 50 fillér, fél- \ bőrben 2 korona 80 fillér. Ambrozyus a múlt század első felében meg jelent müve uj csinos kiadásban jelent meg. „Ké- > szülés a halálra a mü czime. A keresztyén ember egész élete készülődés a halálra.“ Az első rész ut- > mutatást ad a bűnbánó töredelmes életre, míg a ' második rész a beteg és haldoklónak ad vigaszt. Minden egyes tanítás után ima következik és ez imák legszebb, legbensőbb régi imáink közül valók, Ambrozyus nem a maga gondolatait adja elő. hanem Luther, Seriver, Arndt könyveiből kiszedte ] a gyöngyöket s azokat népies, egyszerű nyelven \ adja az olvasónak. A müveit ev. közönség hajdanában buzgón l olvasta e müvet. 1778-ban kiadta Institoris Mossotzy í és akkor Árvamegye törvényszéki ülnökének. Am brozy Jánosnak ajánlotta. Ma bizonyára kevés törvényszéki biró fogja olvasni, de hivő népünk ezrei áldással forgathatják e müvet. Lelkészeinknek, tanítóinknak és az ev tót müveit közönségnek a legmelegebben ajánljuk e müvet, mely szívre ható mély imáival, bibliaszerü elmélkedéseivel igazi éleíforrás jó és rossz napok­ban. Hivő népünk lelki épsége, kegyessége meg­őrzésére használja ez igazi kincset. A „Corvina“ nyomda igen szép kiállítást adott a műnek, mely megszerezhető a b. csabai evang. egyházi könyvkereskedésben. — A. Biilow: Op til Herrens Bord. Kjöben- havn. Kirkelig Forening for den indre Mission i Danmark. 1900. 136 lap Ára 70 kr. A dán belmissiói irány különös súlyt helyez a szentségekre. A fent jelzett mű az úrvacsoráról szól azon czélból, hogy a korfirmáltak meg ne fe­ledkezzenek a vett kegyelemről. A mű beosztása a következő. 1. Konfirmáczió. Jelentősége. Kötelességek. Eredete. 2. Gyónás. Ere­dete és tartalma. A házi gyónás. Absolutio A mi általános gyónásunk. A gyónás lényeges része. 3. Az úrvacsora. Az úrvacsora szereztetése. Tartalma. Jelentősége. Luther felfogása. Az úrvacsora mint a megemlékezés és közösség vacsorája. Ki járuljon az úrvacsorához ? Milyen gyakran ? Szent szoká­sok. Tizenkét beszéd az úrvacsora alkalmával. E beszédek rövidek, az első fordítását itt közöljük. „Simon, Jonának fia, szeretsz-e engemet ? (Ján. 21. 16.) Ily kérdést intézett Üdvözítőnk azon apostolához, a ki háromszor mélyen megszotnori- totta őt, megtagadva Urát azon az éjszakán, a mi­dőn Isten fiát elárulták és a bűnösök kezébe adták. Tudjuk, hogy a kishitű és félénk apostol, látva az Üdvözítő fájdalmas tekintetét, kiment a főpap kert­jéből és keservesen sirt. Eljött végre a nap, a me­lyen a feltámadt és megdicsőült Üdvözítő ismét találkozott elesett apostolával és ekkor az, a ki háromszor megtagadta urát, háromszor tett róla vallomást, midőn az Ur a szeretet ama mély kér­dését intézte hozzá: szeretsz-e engemet ? Emlé­keztek még, hogy Simon Péter könnyek között mondta utoljára : Uram, te mindeneket tudsz, te tudod, hogy szeretlek tégedet. Kedves konfirmandusaim, kik ma először já­rultok szüléitekkel az Ur asztalához, tudjátok meg, hogy ugyan az a keresztre feszitett és feltámadt Üdvözítő az, a ki ma veletek találkozik. Oly nagy adomány az, melyet néktek az oltárnál ad, oly gazdag, mindazt felülmúló — a miért ti imádkozni és a mit megérteni képesek vagytok. De előbb a gyónásnál egy szivkérdést intéz hozzátok, azt kér­dezve : Simon, Jónának fia, szeretsz-e engemet? A „Simon Jóna“ név helyére tegyétek a saját neve­teket, melyet a szent keresztségnél nyertetek. Üd­vözítőnknek joga van ahhoz, hogy azt kérdezze

Next

/
Oldalképek
Tartalom