Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-12-30 / 12. szám
179 kérdés. A felekezeti jelleg, az alsóbb és felsőbb fokon egyaránt, már a legtöbb helyen csak puszta czim. a legsötétebb sejtelemmel lépjük át ez irányban is az uj század küszöbét. Egyházunk állapota válságos. — Ez meggyőződése mindazoknak, kik egyházi állapotainkba mélyebben betekintettek. Daczára e meggyőződésünknek, nem szabad csüggednüuk, hanem bíznunk kell abban, a ki nehéz viszonyok között soha el nem hagyta veszni egyházunk hajóját. A sok szomorú jelenség között íel-fel csillámlik egy-egy reménysugár, s mi jobb sziliben látjuk a jövöt. Az egyház ereje és jövője nem tügg emberi bölcsesóg és számítástól. Az isteni erő teremt, fe- támaszt ott is, a hol mi pusztulást látunk. Uj reménynyel, uj szeretettel lépjük át az uj század küszöbét, hogy teljes kedvvel keressük az uj században is az odafent valókat. Nem csüggedve a nemes harcban, tartsunk ki a régi zászló mellett — a régi ág. h. ev. egyiiáz mellett. i. A nagygeresdi egyezség. Az idei egyetemes gyűlés úgyszólván csak úgy súlyomban egy oly nagyjelentőségű határozatot hozott, mely alaposabb tárgyalást érdemelt volna úgy a gyűlés előtt az egyházi lapokban, mint magán az egyetemes gyűlésen. Értjük azt a fontos határozatot, mely szerint az egész egyetemes egyházra kötelezőnek elfogadta az u. n. nagy- goresdi egyezséget. Ezen határozat kimondása ugyanis nem jelent kevesebbet, mint az uniónak ev.- luth. egyházunkba való részleges behozatalát. Es mégsem tudta ezen határozat fölötti vita a kedélyeket mozgásba hozni. Legalább az egyházi lapok tudósításai nem Írnak ilyesmiről. Egyedül csak haitik püspök ajánlotta, hogy az egyezséget leszállítsák a kerületek elé. Még ő sem foglalt el ellene elvi álláspontot. Pedig minden igazi luth. lelkésznek és különösen püspöknek ezt kellett volna tennie, elvi álláspontot elfoglalni az uniónak ily ártatlannak látszó határozat alakjában egyházunkba való becsempészése ellen. És pedig ezt annál inkább, mert ezen határozat kimondásával az egyetemes gyűlés túllépte hatáskörét. Ugyanis zsinati alkotmányunk 145. § a szerint az egyetemes gyűlés az egy ház egyetemnek képviseleti és kormányzó hatósága. Azért is annak hatásköre a 150. §. egyik pontja szerint sem terjed kiarra, hogy ily horderejű határozatot hozhasson, amely egyházunk ágostai hitvallású evangélikus jellegét, mely szerint csak ezen egyház hitvallásainak van érvényük és csak ezek szerint szabad a lelkészek és tanítók tanítását, hivataloskodását megítélni — megmásítja, hanem igenis kötelessége (a löO. §. b) pontja szerint) őrködni az evang. tan tisztasága fölött. Kötelessége tehát arra ügyelni, hogy a mi egyházunk tiszta tana épségben maradjon; nem pedig az, hogy ezen tan tisztasága ellen maga az egyetemes gyűlés a részleges unió behozásával merényletet kövessen el. Azért az elnökségnek, külöoösen annak hozzá értő egyházi felének ezen határozat kimondását meg kellett volna akadályoznia. I)e ne állítsuk csak, hogy az egyotemes gyűlés határozata a nagygeresdi egyezségre vonatkozólag ily nagyjelentőségű és azért is egyszersmind ily nagy jogtalanság, hanem bizonyítsuk is azt be. Ezen czélból vegyük szemügyro magát az egyezséget, amint azt az „Ev. egyház és iskola1* f. é. 5. száma lenyomta. Eltekintve attól, hogy az egyezség egyesült anya- és leánygyülekezeteket elismer, amit bírálni ez alkalommal messze vezetne, figyelmünket legelőször és különösen a 8. §. vonja magára. Ennek b) pontja szerint egyesült gyülekezetekben (tehát, ha evangélikus — az evangélikus lelkész) a nyilvános úrvacsorát mindkét egyház híveinek külön . . . az illető hioek egyházának hitvallása szerint köteles kiszolgáltatni; tehát az ev. ref. hitvallást kővetőknek kenyérrel, az ág. hitv. követő evangélikusoknak pedig ostyánál. így köteles gyóntatni, illetve úrvacsorát kiszolgáltatni a betegeknek is.“ Az egyezség ezen szavai tehát azt követelik, hogy az ev. lelkész reformátusoknak, reform, módon szolgáltassa ki az úrvacsorát. De ő az ágost. hitvallásra tette le esküjét, ő az ágost. hitv. ev. egyház tana szerint köteles tanítani és hivatalát végezni és igy az úrvacsorát is kiszolgáltatni. Ezen ágost. hitvallás pedig épen az úrvacsoráról azt tanítja, quod corpus et sanguis Christi nere adsint et distribuantur vescentibus in coena domini et improbant secus docentes. A ref. egyház pedig máskép tanít. Ha tehát az ev. lelkész a ref. egyház tana szerint végezi az úrvacsorát, olyasmit tesz, amit saját egyháza harározottan kárhoztat, tehát saját egyháza hitvallásával és arra tett esküjével jön ellenkezésbe, azaz bűnt követ el. Csak gondoljuk meg, hogyan legyen az lehetséges, hogy egy igazán evangélikus lelkész, aki teljesen ev. egyházunk hitvallásainak alapján áll és igy tudja, meg van győződve, hogy az urvacso- rázók mind akár hiszik, akár nem — hogy az l r valósággal jelen van — valósággal élvezik az Ur testét és vérét, csak hogy a hivő áldására, a hitetlen pedig Ítéletére (és ez az ev. egyház tana) — hogy az olyanoknak adja a kenyérrel az Ur testét és borral az Ur vérét, kikről biztosan tudja, hogy iiz Ur teste és vére valóságos jelenlétét nem hi
