Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-10-30 / 10. szám
158 tottak legyenek. Itt nem üres tüntetésről, hanem komoly munkáról van szó. A közgyűlést megelőzőleg, vallásos estélyt rendezett a társulat a balassa-gyarmati ev. tem- lomban, mely alkalommal Mennyhárd, budapesti vallástanár felolvasást tartott a cura pastorálisról, mig Gaál Mihály Bánóczy Józsefről és az egyházi jótékonyságról. Ez utóbbi igen helyesen emeli ki az evangélikus jótékonyság lényegét, midőn azt mondja felolvasásában: „Mi jótékonyságot mindig fogunk gyakorolhatni és mindig kell gyakorolnunk, mert ez a szeretet törvénye. Az evangélikus jótékonyság ugyani» nem érdemszerzós, nem belépti dij a mennyek országába, mert ide Isten kegyelméből jutunk a Krisztus érdeméért, — hanem hit- y bői fakadó szeretet gyakorlása a gyengék iránt, \ melyek az Ínséges, tudatlan és bűnös ember fölemelésére, megmentésére alapitvák.“ Másnap a vármegyeház kistermében közgyü lésre gyűltek össze a Luther társaság tagjai és az érdeklődők. A közgyűlés fő tárgya volt megbeszélése annak, hogy minő müvek volnának első sorban kiadandók. Zsilinszky Mihály, a társulat elnöke, azt ajánlotta, hogy a gyakorlati theológia köréből adjanak ki müvet, mely Útmutatásul szolgálna arra nézve, hogy miként építsék a lelkészek a gyülekezetei, miként gondozzák a lelkedet, miként teljesítsék lelkipásztori feladatukat. Elmondta élénk érdeklő déssel meghallgatott beszédben, hogy a mi theo- logiai intézeteinkben nem képzik úgy a lelkészeket, a mint azokat képezni kellene. A mi theolo- gusaink, a midőn befejezik tanulmányaikat, nem tudják, hogy miként kell a lelkeket kormányozni általánosságban és egyes esetekben. Nem csodálkozom, úgy mond a szónok, hogy a theologusok ily képzése mellett pusztul egyházunk, sőt azon csodálkozik, hogy még jobban nem pusztul. Összehasonlította a róm. kát. lelkész képzést a mi lelkészig épzcsünkkel. A kath. klerikus kész papként lép ki a szeminárumból, ki van tanítva mindenre nézve, hogy mit kell tennie bizonyos esetben, hogy miként kell a lelkeket őrizni, meg halászni, a törvényt alkalmazni, meg elkerülni, kihoz lehet hozzáférni stb. Mind ez hiányzik lelkészeinknél. Ezt ki kell pótolni és jóvá tenni A jelenlevők mind helyeselték az elnök szavait. A lelkészképzós egyházunk legfontosabb kór- > dósé, mely megérdemli az alapos tanulmányt. Zsilinszky nagy szolgálatot tett egyházának, hogy a baj fő forrására reá mutatott, Theologiai intézeteink szellemének meg kell változnia. Á „semminemű“ theologiát száműzni kell onnan. Ha a positiv irány emberei bejuthatnak theologiai intézeteinkbe, a bajon segítve lesz. De most nagy részt a „semmiféle“ theologia tartja és osztja a monopóliumot és nem „czéhbeli“ embereknek lehetetlen oda bejutni, a. theologiai intézetek kormányzó bizottságában nagy gondot kellene fordítani a theologiai tanáruk megválasztására. Meggyőződéssel nem biró, hanem csak felületes szószátyárságot hirdető egyének nem lesznek képesek másokban sem meggyőződést ébreszteni. Igen szükséges lenne a theologiai intézetek mellett lelkész szemináriumokat létesíteni, a hol azután a lelkészek gyakorlati kiképzésére fektettet- nék a fősuly. De a lelkész képzés reformálása mellett még más tényezőkre is szükségünk van. A diakonissa intézmény kezd meghonosulni egyházunkban. E mellett szükségünk lenne a diakónusokat képző intézetekre. A lelkészek munkatársai lennének ezek és nagy áldással működhetnének úgy a nagy városokban, minta diasporában, — de hát ki gondol nálunk ilyesmire, — fontosabb jogakadémiák fenntartása, kerületi lyceumok, inter- nátusok létesítésére. — így vélik némelyek megmenteni az egyházat 1 Az egylet elhatározta, hogy kiadja a jelesebb egyházi férfiak életrajzát. Zsilinszky Miliály be is jelentette, hogy Achim Adám életrajzát i»ja, a ki mint nagy jótevő és határozott jellem megérdemli azt, hogy példányképül állitassék oda a jelen és jövő nemzedéknek. A kormányzó bizottság azon ajánlatát, hogy az egylet érintkezésbe lépjen a Tranoscius társasággal és a zpevnik bizottsággal, nagyobb müvek közös kiadása czéljából — a közgyűlés helyeselve elfogadta. — Nem értjük. Az „Ev. Egyház és iskola-4 41. számába a következő czikket küldte valamelyik jóakarónk: „A magyar prot. irodalmi társaság“ f. évi pozsonyi nagygyűléséről közlött tudó • sitásunknak kiegészítéséül közöljük dr. Szeberényi János katonai superintendens és nyug. egyetemi tanár táviratát, a melyet e kiváló férfiú a nagygyűlés alkalmából a társaság .elnökségéhez intézett : „A magyar protestáns irodalmi társaság Elnökségének, Pozsonyban Uj lyceum. Áldás, üdv önökkel a szellem halhatatlan hajlékaiban. Ezt kívánja a háladatos protestáns s mint ilyen, magyar hazájának, a lelkek megváltása körül sok véráldozat árán szerzett érdemeiért életben-halálban hű fia, dr. Szeberényi János“ — Olvassák a távirat szövegét széles e hazában mindenfelé s értsék meg a tanulságot, a melv belőle szól Turócz-Szent-Mártonban, Békés-Csabán egyaránt. (Beküldetett).“ — Valóban nem értjük, hogy minő tanulságot akar számunkra nyújtani a beküldő e távirattal. A haza hű fiainak tekintjük magunkat B.-Csabán és Turócz-Szent-Mártonban egyaránt. Hazafiasságot és hazaszeretetet nem azoktól fogunk tanulni, kik azt lépten-nyomon hirdetik, lakjanak bár az illetők akár Bécsben is. Egy tanulságot még is látunk.
