Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-02-28 / 2. szám

21

clairveauxi Bernhard, kordnak legnagyobb szónoka. Ő uj lendületet adott a szerzetesi életnek és az egyházi viszonyokra döutő befolyást gyakorolt. Ismeretes Abaelard elleni küzdelméről is, A róla szóló ezikket Deutsch berlini tanár irta. Egy másik nagy szónokról, regensburgi Bertholdról, a középkor legnagyobb népszonoksíról — kinek a nép nyelvén (németül) is mondott beszédeit állitólag sokszor 1—200,000 ember hallgatta — az erlangeni germanista, Steinmeyerirt egy ezikket

Az egyház nagy hatalma sok rossz következményi is vont maga után. A pénzvágy, világiasság elharapódzott az egyházban. így azé világi egyház és azon ország közötti ür, mely nem e világból való, igen érezhetővé lett és ennek megismerése igen sokakat az oppositióba hajtott. Ezen ellenzéki mozgalomnak legjelentékenyebb embere volt bresciai Arnold. Az ő tragikus történetét ugyan csak Deutsch irta meg. Mils irányú volt poitiersi Berengar opposiliója. Abaelard ezen hivéről Nitzsch irt, a ki az első kötetben az Abaelardról szóló ezikket is irta. Az egyházi tan terén toursi Berengar oppositiója említendő, akit Paschasius lladbertussal szemben az úrvacsora fölött folytatott vitája miatt eret- nekesítettek.

Jellemző még a középkorra a beginek és begardok mozgalma, akik idővel szintén oppositióba kerültek a középkori pápasággal és azért heves üldözésnek voltak kitéve. Ezekről Haupt, giesseni könyvtáros irt tanulságos ezikket. Nem kevésbé jellemző a középkor vége felé a baseli reformzsinat, melynek történetét Tschackert göttingeni tanár írta. — A középkori görög egyház történetéből, Baisamon an- tiochiai partriarcháról, Meyer és Bessarion bi homokról, a keleti és nyugati egyházak szószólójáról, Küetschi Kt.

Az ev. luth. egyház Poroszországban.

Az új agenda jelszava és ismertető jele lett az uniónak. Imái és formuláréi olyanok voltak, hogy a két confessio közti különbség eloszlattatott. Például szolgáljon az úrvacsora kiosztási formulája, a mely nem úgy hangzik, mint a mienk : „Vegyétek és egyétek, Krisztus valóságos teste“ stb., hanem mivel a declaráló luth. formula ily alakján és tartalmán megbotránkozik a református, a formulát ekként változtatták meg: Krisztus Urunk azt mondja: „ez az én testem stb.“ Szabadságára van hagyva tehát az élvezőnek, hogy Krisztus testét és vérét véli-e venni, Krisztus személyével a legbensőbb közösségbe lépni, vagy csak halálának emlékét akarja o merülni.

Az uniálás munkáját tovább folytatták az istentiszteletnél, egyházkormányzatban egyaránt azon czélzattal, hogy 1830-ban már a két egyház egyesüléséből ogygyé uniált ovang. országos egyház ünnepelhesse Poros;országban az ágostai hitvallás átadásának 300 os évfordulóját. Mivel az unió hívei a szerintük makaeskodás, sectáskodás és vakság által kelotkozott váltanék közti különbséget csak igon csekélynek tartották, nem is volt kifogástik, ha osetlog egyesok, lelkészei, vagy gyülekezetek továbbra is ragaszkodtak azokhoz, ha csak különben engedelmeskedtek az új unio-szabály»atokuak és az országos egyházban maradtak,

A ref. egyház kezdettől fogva a rationalis elemre és az ész- s czélszerüségro helyezi a túlsúlyt. Az unió czélszorüségét kezdettől fogva hangsúlyozták. Azért az ellentállás az uniálás ellen, csak az ev. luth. egyházból, csak a lutheránusok részéről indulhatott ki. A mi meg is történt.

Ugyanis várakozás ellenére találkoztak egyesi lutheránusok, a kik a ref. ogyh. és tévtanai felett épp úgy ítéltek, mint Luther, („Ihr habt einen andern Geist“) az Aug. Conf. X. és a Formula. Concordiae; a miért helytelenitotték az uniót, a mely által egy és ugyanazon egyházban egymásnak ellentmondó tanok, tehát tévely és igazság egyforma jogot élveznek. A tiltakozók legelsője volt S c h e i- bel, boroszlói pap ós thool. tanár; gyülekezetének egy részo pedig pártját fogta.

Midőn az ág. hitvallás 300-os jubileuma alkalmával gyülekezetében is be kellett volna vezetni az új (uniált) agendát és a lutheránusoknak az úrvacsorát a reformátusokkal együtt vennie, Scheibel ez ellen tiltakozott, miro őt hivatalától felfüggesztették. Akkor köréjo gyülekeztek részint eddigi gyülekezetéből, részint a környező helyiségekből azok, kik hogy no segédkezzenek a luth. egyház oltemetésénél, nem akartak részt venni az ünneplésben, hanoin külön ünnepeltek, a kik tehát az eddigi ev. luth. vagy az ág. h. ev. egyházból nem léptek ki, hanem ellenkezőleg folytatták a régi ev. luth. egyházat, nem lépvén be az új uniált egyházba. Ezek vetették meg alapját a ma is fennálló és virágzó ov. luth. gyülekezetnek Boroszlóban. E boroszlói gyiüekozot lett aztán anyagyülekezetévó a többieknek, a molyek ozentúl az unióból menekültek vissza az elhagyott ev. luth. egyházba. Scheibelhez sok lelkész is csatlakozott: így Kellner hőnigorni lelkész, a kinek templomába, mivel az asszonyok éjjel-nappal a templom körül állva és szí. énekeket énekelvo passiv ellentállást tanúsítottak, egy kirendelt huszárszázad közreműködésével vezették be az új agendát. Bár maga Kellner egy szóval sem buzdította ollentállásra, sőt ellenkezőleg engedelmességre intette híveit, mégis 4 évig siny-