Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-02-28 / 2. szám

21 clairveauxi Bernhard, kordnak legnagyobb szó­noka. Ő uj lendületet adott a szerzetesi életnek és az egyházi viszonyokra döutő befolyást gya­korolt. Ismeretes Abaelard elleni küzdelméről is, A róla szóló ezikket Deutsch berlini tanár irta. Egy másik nagy szónokról, regensburgi Bertholdról, a középkor legnagyobb népszonoksíról — kinek a nép nyelvén (németül) is mondott beszédeit állitólag sokszor 1—200,000 ember hallgatta — az erlangeni germanista, Steinmeyerirt egy ezikket Az egyház nagy hatalma sok rossz követ­kezményi is vont maga után. A pénzvágy, vi­lágiasság elharapódzott az egyházban. így azé világi egyház és azon ország közötti ür, mely nem e világból való, igen érezhetővé lett és ennek megismerése igen sokakat az oppositióba hajtott. Ezen ellenzéki mozgalomnak legjelentékenyebb embere volt bresciai Arnold. Az ő tragikus tör­ténetét ugyan csak Deutsch irta meg. Mils irá­nyú volt poitiersi Berengar opposiliója. Abae­lard ezen hivéről Nitzsch irt, a ki az első kö­tetben az Abaelardról szóló ezikket is irta. Az egyházi tan terén toursi Berengar oppositiója említendő, akit Paschasius lladbertussal szem­ben az úrvacsora fölött folytatott vitája miatt eret- nekesítettek. Jellemző még a középkorra a beginek és begardok mozgalma, akik idővel szintén oppo­sitióba kerültek a középkori pápasággal és azért heves üldözésnek voltak kitéve. Ezekről Haupt, giesseni könyvtáros irt tanulságos ezik­ket. Nem kevésbé jellemző a középkor vége felé a baseli reformzsinat, melynek történetét Tschackert göttingeni tanár írta. — A közép­kori görög egyház történetéből, Baisamon an- tiochiai partriarcháról, Meyer és Bessarion bi homokról, a keleti és nyugati egyházak szó­szólójáról, Küetschi Kt. Az ev. luth. egyház Poroszországban. Az új agenda jelszava és ismertető jele lett az uniónak. Imái és formuláréi olyanok voltak, hogy a két confessio közti különbség eloszlattatott. Pél­dául szolgáljon az úrvacsora kiosztási formulája, a mely nem úgy hangzik, mint a mienk : „Vegyétek és egyétek, Krisztus valóságos teste“ stb., hanem mivel a declaráló luth. formula ily alakján és tartalmán megbotránkozik a református, a for­mulát ekként változtatták meg: Krisztus Urunk azt mondja: „ez az én testem stb.“ Sza­badságára van hagyva tehát az élvezőnek, hogy Krisztus testét és vérét véli-e venni, Krisztus sze­mélyével a legbensőbb közösségbe lépni, vagy csak halálának emlékét akarja o merülni. Az uniálás munkáját tovább folytatták az is­tentiszteletnél, egyházkormányzatban egyaránt azon czélzattal, hogy 1830-ban már a két egyház egye­süléséből ogygyé uniált ovang. országos egyház ünnepelhesse Poros;országban az ágostai hitvallás átadásának 300 os évfordulóját. Mivel az unió hívei a szerintük makaeskodás, sectáskodás és vakság által kelotkozott váltanék közti különbséget csak igon csekélynek tartották, nem is volt kifogástik, ha osetlog egyesok, lelkészei, vagy gyülekezetek továbbra is ragaszkodtak azokhoz, ha csak külön­ben engedelmeskedtek az új unio-szabály»atokuak és az országos egyházban maradtak, A ref. egyház kezdettől fogva a rationalis elemre és az ész- s czélszerüségro helyezi a túl­súlyt. Az unió czélszorüségét kezdettől fogva hang­súlyozták. Azért az ellentállás az uniálás ellen, csak az ev. luth. egyházból, csak a lutheránusok részé­ről indulhatott ki. A mi meg is történt. Ugyanis várakozás ellenére találkoztak egyesi lutheránusok, a kik a ref. ogyh. és tévtanai felett épp úgy ítéltek, mint Luther, („Ihr habt einen andern Geist“) az Aug. Conf. X. és a Formula. Concordiae; a miért helytelenitotték az uniót, a mely által egy és ugyanazon egyházban egymásnak el­lentmondó tanok, tehát tévely és igazság egyforma jogot élveznek. A tiltakozók legelsője volt S c h e i- bel, boroszlói pap ós thool. tanár; gyülekezetének egy részo pedig pártját fogta. Midőn az ág. hitvallás 300-os jubileuma alkal­mával gyülekezetében is be kellett volna vezetni az új (uniált) agendát és a lutheránusoknak az úr­vacsorát a reformátusokkal együtt vennie, Scheibel ez ellen tiltakozott, miro őt hivatalától felfüggesz­tették. Akkor köréjo gyülekeztek részint ed­digi gyülekezetéből, részint a környező helyiségek­ből azok, kik hogy no segédkezzenek a luth. egy­ház oltemetésénél, nem akartak részt venni az ünneplésben, hanoin külön ünnepeltek, a kik tehát az eddigi ev. luth. vagy az ág. h. ev. egyházból nem léptek ki, hanem ellenkezőleg folytatták a régi ev. luth. egyházat, nem lépvén be az új uniált egyházba. Ezek vetették meg alapját a ma is fenn­álló és virágzó ov. luth. gyülekezetnek Boroszlóban. E boroszlói gyiüekozot lett aztán anyagyülekezetévó a többieknek, a molyek ozentúl az unióból mene­kültek vissza az elhagyott ev. luth. egyházba. Scheibelhez sok lelkész is csatlakozott: így Kellner hőnigorni lelkész, a kinek templomába, mivel az asszonyok éjjel-nappal a templom körül állva és szí. énekeket énekelvo passiv ellentállást tanúsítot­tak, egy kirendelt huszárszázad közreműködésével vezették be az új agendát. Bár maga Kellner egy szóval sem buzdította ollentállásra, sőt ellenkezőleg engedelmességre intette híveit, mégis 4 évig siny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom