Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-02-28 / 2. szám
22 lődött börtönben Boroszlóban. Sok más lelkész is követte Scheibelt, a kik utána hosszabb-rövidebb jcemény fogságot szenvedtek azért. így különösen nevezetes a Scheibellel tartók közül Dr. Huschke, hires jogász és Steffens orvos-tanár. Scheíbel irataival sokaknak felnyitotta szemét az ev. lutb. egyházat elvesztő unió jelentősége felől, úgy hogy 1834-ben, a mikor Scheibellel már száműzve volt Poroszországból, már annyira megnövekedett az országos uniált egyházból kilépő lutheránusok száma, hogy a további terjeszkedés megakadályozása végett külön királyi rendeletet adtak ki. Ezen rendelet aziránt biztosította a lutheránusokat, hogy az unió következtében semmiben sem módosult a hitvallások eddigi érvénye, csak az új agendát kell mindenütt használni. Ellenben a luth. egyházak újra felállítása semmiesetre se tűrhető az ev. országos egyház mellett. — De éppen azért küzdöttek a lutheránusok : saját régi luth. egyházuknak a ref- egyháztól való tiszta elkülönítéséért. A letett lelkészek kijelentették, hogy nem ismerik el az uniált egyházkormány által való le- tétetésöket. Dr. Huschke pedig átvette az általános egyházi ügyek vezetését. —A helyzet azonban legkevésbé,'sem volt kecsegtető. A luth. -ok szét voltak szórva az egész országban, gyakran csak egy vagy néhány hivő egy helységben. A templomok és egyházi javak mindenütt megmaradtak a gyülekezeteknek, melyek tagjainak túlnyomó száma elfogadták ellentál- | ^ás nélkül az uniót. Azon lelkészek, kik a szétszórt híveket lelkiekkel kiszolgálni merték, hatóságilag üldöztettek, bebörtönöztettek, úgyszintén nagyszámú hívek is börtön- vagy pénzbüntetéssel, foglalással sújtattak. Parasztszobákban, erdőkben, sziklaomladékokban tartották az üldözöttek istentiszteleteiket, sokan előbb lutheránusok és csak aztán németek akarván lenni, elhagyták hazájokat hogy hitöknek élhessenek Amerikában és Ausztráliában. Ez üldöztetéseknek csak akkor lett vége, a mikor (1840.) az iga:'ságszerető IV. Frigyes, Vilmos lépett trónra. Megnyíltak a börtönök, visszatérhettek a menekültek és foglyok gyülekezeteikhez. 1841-ben aztán össze is ülhetett az egyetemes zsinat és zavartalanul tanácskozhatott. Hosz- szabb tárgyalások után kiadta azután a király a „Generalconcession“ -t, a mely nem adta ugyan vissza a luth. egyháznak minden jogát, a melylyel azelőtt az államban birt, de mégis megadta nekik a gyülekezetek képzésének, elismert lelkészek alkalmazásának, a nyilvános vallásgyakorlatnak, azonkívül a szabad, az államtól semmikép befolyásolt önkormányzatnak jogát. így végre békéjök lett a gyülekezeteknek és most már rendezhették az egyházi életet, a parochiákat beoszthatták, templomokat és iskolákat létesíthettek. z==__== (Folyt kör.) , IRODALOM. D. B. Rogge: „Illustrierte Geschichte der Reformation in Deutschland. Dresden — Blasevitz, Gustav Adolf Verlag. 1897. Megjelenik 7 füzetben, ára 7 ink 50 f. A fent jelzett czim alatt egy igen szép kiállítású, számos díszes műmellékletiel ellátott re forrná- czió történetet nyer a németül értő ev. közönség. Az első füzet a reformáczió utegyengetőinek rövid életrajzát adja a legjelesebb monographiák alapján. Az egyes életrajz egyszerű, érthető nyelvezettel van lefestve. A reformátorok utegyengetőjeként van említve Vald Péter — holott az újabb történetnyomozás már világosan kimutatta, hogy Vald Péter teljesen rom, kath. talajon élt és mozgott. Savanarola pedig épen nem sorozható a reformáczió útegyengetői közé; mert nem egyéb az rajongó, excentrikus és izgága szerzetesnél. Minden füzetnél találunk a szövegbe nyomott képeken kivül - külön müképeket is. így az első füzet ilyen mellékletét képezi Luther szinnyomatu képe, a biblia fordítás Labochóretől eredő képe — és Kaulbach a reformáczió korszakát ábrázoló falfestményének rézmetszete. Wilhelm Stráner ev. Pfr. za Pinkafeld : „Jesus lebt. Liedersanimlung zum Gebrauche bei Beerdigungevangelischer Christen nebst einem Anhang von Gebeten und Trostsprüchen. Mit einem Vorwort von Julius Stettner ev. Pfr. in Oberschützen. Verlag der ev. Gemeinden Oberschützen u. Pinkafeld 1898. i (Vili és 144 old.) Ára jól kötve 35 kr. „Jelen gyűjtemény más gyűjteményekkel szemben nem akar kritikára alkalmat adni, sem valami igényeket támasztani,14 így szól e könyv előszava. Bizonyára nem azért, mintha a kritikától félnie kellene; mert ezt bátran kiállhatja. Sőt — ameny- nyire több próba által meggyőződtem — ezen könyv határozottan kiemelendő az általam ismert hasonló gyűjtemények fölé. Amennyire a gyűjtemény czél- jának — mint temetéseknél használandó énekeskönyvnek — megfelelt, értékes és hiteles egyházi énekeink a múltak kincseiből fel vannak veve és pedig amennyire a könyvnek a pinkafői és felsőlövői egyházakban használt egyházi énekeskönyv- vekkel való összefüggése megengedte, lehetőleg az eredeti és egyúttal érthető, Ízléses szövegben. E mellett sok reflektáló, a hitéletet nem táplálni képes éneknek felvételét igen helyesen megtagadta a szerző. Ezek helyett a legújabb énekirodalomból lettek egyes értékes énekek felvéve. Mindezen előnyök a jelen könyvnek értékét határozottan emelik. A könyv felosztása is méltó a megfigyelésre. Első része: „Alle Mensch n müssen sterben“ felirat alatt általános énekeket tartHlmaz. A második rész: „Ich weiss wohl, dass ich sterben werde, doch weiss ich nicht wo, wann und wie.“ felirat alatt különös esetekre való énekeket ad. A harmadik rész: ,Das Grab ist da“ felirat alatt a temetési menet és a sírnál használandó énekeket tartalmaz. Végre a „Weinet nicht“ feliratú negyedik rész vigasztaló énekeket hoz a hátramaradt gyászolók használatára. A függelék imákat tartalmaz betegek és haldolók részére és egy igen jó és értékes gyűjteményt vigasztaló szentirási helyekbőj. Mindenből látszik az, i a mit az előszó is mond, hogy a könyv összeállítása
