Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-02-28 / 2. szám
20 kadius. Ő már nem csak névleg s külsőleg keresztyén, hanem valóban kegyes, igazhivő császár volt, kinek jósága mellett az erély hiánya volt legnagyobb baja, Ezen második kötet is tartalmaz Har- nacktól az ó keresztyén irodalomba vágó röviden s világosan tájékoztató szakszerű czikkeket. így nevezetesen Aristides apologétárób Pellai- Aristó — s Athenagorasról, valamint Barnabas apostolról és a róla nevezett levélről. Igen kiválóak, a bő és jól választott forrás idézetek következtében, valamint nagy szorgalommal ki vannak dolgozva Loofs hallói tanár czikkei az arianismusról, Athanasiusról, az athanasianumról s végül Augustinusról. Ezen czikkek különben már tárgyuknál fogva is érdekesek. Bár Loofs nem tartozik a niceai egyházi tan híveihez, a mint ezt soraiból itt-ott ki is lehet érezni, mégis eléggé objektiv czik- kéből meg lehet győződni, hogy igaza volt Franknak, midőn azt mondja (Wahrheit 3. kiadás I. 160 old.): „Daes das wirkliche Glau- bensbewusstsein der Gemeinde in diesen Be- kentnissen seinen Ausdruck fand, nicht aber wie man wohl früher meinte, das Zusammentreffen äusserlicher Umstände, zufällige politische Veränderungen u. dgl. dem Athansianischen Glauben schliesslich zum Siege verholfen haben, darf man wohl dermalen . . . einfach voraussetzen.“ A politika, mint mindig, inkább az arianismusnak kedvezett és ezt a politikai helyzetet Arius pártfelei, különösen nikomediai Eusebius, rágalmazásaira és cselszövéseire igen ravaszul s ügyesen felhasználták. Nem is Alexander kezdte meg a harczot, hanem a hiú és becsvágyó Arius. Vele szemben Athanasius határozottan a vallásos érdeket képviselte, mely a nicaenumhoz vitt. S míg a nicaenum hivei hitükért szenvednek, (maga Athanasius ötször ment számkivetésbe,) addig az ariánusok az udvari kegy melegében sütkéreztek. Loofs czikke az arianismussal kapcsolatos mozgalmakat addig kiséri, míg Theodosius alatt a niceai egyházi tan végűi mégis győzelemre vergődik. Az At- hanasiusról irt czikk miután Athanasius tana az arianismusról szóló czikkben már ki van fejtve — csak életének többi részével, a szerzetességhez való viszonyával s irataival foglalkozik. Az Augustinusról szóló czikk is igen érdekes. A nagy egyházi atya életébe befonja tanát is, melyben érdekes, mint nyer aplatonikus philosophia mindinkább keresztyén színezetet. Az irás tanulmány segitségé vei mindinkább legyőzte platonismusát, különösen annak synergistikus vonásait, úgy hogy püspöksége idejében már kegyelemtana magaslatára emelkedett. Már innen, ezen álláspontjáról küzdött ő a pelagianismussal és nem áll az, hogy csak a Pelagiussal való vitája emelte volna őt ezem álláspontra. Augustinus jelentőségének és nagy-» ságának méltatásánál Loofs sem tud kelleténél többet mondani. Szerinte Augustinus az utána következő egész nyugati keresztyénség atyja. Történetileg a róm. egyház egy dogmája sem érthető teljesen, ha Augustinusra vissza nem megyünk. De annak hierarchikus fejlődése 8 tudománya is benne gyökerezik. A császár és pápa közti küzdelemét is Augustinus „De civi- tété “-ja érteti meg a maga teljességében. 0 meghatározta a scholastikát. Tőle nyertek indítást a mystika és a reformáczió előfutói. 0 a refor-t mátorok szövetségese. Sőt még a pilosophia történetében is befolyása a középkort tdlhadja. (Descartes és Spinoza.) Egyéb ókori, különösen dogmatörténeti tárgyú czikkeket irt még Krüger, giesseni tanár. Tőle erednek azon czikkek, melyek az „Audi-r usról nevezett sektáról, Bardesanes és Basilide» gnostikusokról és végűi Nagy Basiliusról, a három nagy kappadociai egyházatya egyikéről szól. Bouwetsch göttingeni tanár irt az „arkan- disciplináról,“ Zahn erlangeni tanár meg áss újabb időben oly vitás Avercius feliratról irt egy" határozott czikket, melyben Fickerrel és pártfogójával, Harnackkal szemben vitatja annak kérész: tyén voltát. A középkort rendesen Nagy Károly- lyal szokás megkezdeni. Az ő korából való férfiú volt Aniane-beli Benedek, a benczésrend hely-1 reállitója a frank birodalomban. Róla Seebas^ lipcsei történész írt. A középkori püspökök (freisingeni Aribo, vercelli-beli Atto, hildesheimi Bernward, meisseni Benno) és érsekek (salz* burgi Arn) valamint más jelentékeny egyházi férfiak (Auxilius, Arn a reichersbergi prépost, Bern reichenaui apát, Berengoz) életrajzát Hauck tanár írta. Tőle való a külömböző püspökségek (Augsburg, Bamberg, Basel) története is. A czikkek végén közli az illető püspökség középkori püspökeinek chronologiáját. A középkori egyháztörténet kimagasló jelensége kétség kivül a pápaság és császárság küzdelme. Az ezen versengésben szereplő férfiak jellemzését Mirbfc, marburgi tanár irta, aki mint a VII. Gergely korabeli publicistika megírója kétség kivül hivatott egyén ezen czikkek megírására. A császári párt embereihez tartozott albai Benzo, kinek művéből meg lehet ismerni az antigregorianus párt hangulatát és gondolkodását. A gregoriánus párt részéről konstanzi Bernhard és tanítványa Bernold neveivel találkozunk. Angolországban Becket Tamás, Spanyolországban toledoi Bernhard voltak a kuri- alistikus eszmék bajnokai. — Az egyházi érdekeket minden irányban védte és előmozdította
