Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-01-30 / 1. szám

11

de örvendetes jel is, hogy ha o jelenségek miatt valakit gáncs illet, azok nem a baptisták és a na- zarénusok, hanem magunk vagyunk. Avagy kell-e bizonyítanom, hogy azokban, a kik a szektákhoz tévednek, a legbuzgóbb, a leghivöbb lelkeket vesztjük el ? I Miért mennek ezek át a szektákhoz? Mert lelkűk táplálékot keres, s azt az ősi forrásnál többé meg nem találják ! Miért nem tápláljuk hát őket s miért nem tápláljuk úgy, hogy meg is elégítsük ? Azért nem, mert sajnos, manapság nagyobb az institutio, mint a minek az szolgál, több szemünkben az egyház, mint a lelkek üdvössége!“ — Valóban a czikkező mintha csak a „Sektenvaterektöl tanulta volna ez igazságot s Angliában járt volna theologián. Talán életében sohasem látott szektári- ust s csak leírásból ösmeri ezeket a szerencsétlen majmait az Urnák. Téves az a nézet, hogy legbuzgóbb híveink lesznek azokká — habár itt ott ilyenek is vegyülnek közéjök. Kgy ref. esp. gyűlésen egy igen komoly férfiú a nazarenus szekta eredotót fejtegetve, azt mondta, hogy az „idők gonoszsága“ hozta azt létre. A táplálék gyengesége és elégtelensége senkit sem tesz szektáskodóvá, hanem egyedül a félrevezetés. A szegény gyenge hívőre reá rohan egész serege a pap és egyház gyűlölőknek s megtévesztik, hatalmukba kerítik s lesz akaratnélküli rajongóvá az ő kezükben. Történik pedig e féhevezetós a legtitkosabb, legrejtettebb utakon éjnek idején s ezerféle ürügy alatt, így egyes helyeken a baptista küldünczök a szegényebb népet azzal ámitják, hogy nem fognak fizetni adót — holott az ily ámitónak az ev. egyház könyörületből elengedte adóját 1 Lelki ragály ez. mely ellen sem okos tanítással, sem az ige hirdetéssel eléggé védekezni nem lehet, hanem csak azáltal, hogy híveinket arra figyelmeztetjük, hogy a ragadozó farkasokkal ne érintkezzenek. A naza- reousok és baptisták egyengetik útját a politikai rajongásnak. A hol a két előbbi tombol, ott következik a szoezialista földosztók serege. A táplálék még sokkal gyengébb a róm. kath. egyházban s ott csak elenyészőleg csokély rész lesz szektári- ussá, ma még csak a délvidéken rontott be a róm. kath. egyházba a szekta, de a szellemi ragály teljes erővel át fog csapni oda is. Eltelt 30 év, mig a református egyházban tombolt a nazarenismus s nálunk egy sem volt. De betörtek s most nálunk dúl a baj — s csak kapjanak alkalmas médiumokat a róm. kath. egyházban, mint némely vidéken kaptak is, majd ott is terjeszkedni fognak — s akkor talán a hatóság is közbe tog lépni I Egy pár Münster féle példa majd késztetni fogja a hatóságot közbelépésre is, de akkor már meglesznek az áldozatok! Tanulmányozzák csak a czikkező urak a szektáskodót a valóságban s majd megfognak győződni, hogy az elégtelen táplálék és buzgó hívekről szóló meso sokáig nem tarthatja magát s csak annak lelkében keletkezhetett — a ki maga is a haeresis terén mozog. Egyszerűen a legveszedelmesebb rajongásról van szó, moly ellen a középkorban kard, tűz és vizot használtak — s rézben szellemi fegyvereket is (kolduló szerzetesek) s igy is alig bírtak elkészülni a rajongókkal — mi pedig még a világi hatóságot is az ő oldalukon találjuk és szövetségükben a legkerosztyénellene- sebb világot — az egész szabadkőmíves és foleke- zet ellenes csapatot. A reformátorok egyházaiban is voltak szokták, pedig ezek talán csak nőm vádolhatok az ológtelen táplálék nyújtásával! Eléggé el nem ítélhető rövidlátás és hamis felfogás, ha a középkori szektákat a roformáezió útegyongitőinek tartjuk I

A «Haj nal“ deczembori száma túltesz még anonymus úr silvesteri elmélkedésén is. Kosz néven veszi, hogy Szabolcsban nagyon mozogván a baptisták (ott mozognak nagyon a szocziulisták) — egy odavaló rof. lelkész a hatósághoz fordult ellenük. Ez a „Hajnal“ szerint rósz fegyver és csak mártírrá teszi őket. Nézetünk szerint az ev. és a ref. egyház méltán számíthatna legalább olyan oltalomra, a minőben a szektáskodók vannak. De nálunk mi vagyunk most legalul. Rendezett államban oly állapotok nem tűrhetök mint nálunk. Ut- czán és útfélén mindenki a legnagyobb szitkokkal illetheti az egyházat éa annak szolgáit — ez a „vallásszabadság“ köpönyege alatt szabad. Németországban minden tűrt felekez^t istentiszteletén ott van a rendőrség — nálunk éjjel, nappal gyülekezhetnek szabadon esak politikai és társadalmi thémákat no fejtegessenek Nem kell mártírokká tenni, csak a foglalkozásnélküli tolakodó és futkosó atyafiakat illetőségük helyére kisérni és összejövetelt bejelentés nélkül nem engedélyezni s biztosítom a „Hajnal“ szerkesztőjét, hogy ez sokkal hathatósabb szer lösz, mint esetleg magunkat az „Ev. Alliance“-hoz benyújtandó kérvónynvel, melyet ö ajánl, kinevettetni. Ha az „Ev. Alliance“- nak ily elemekkel érintkezése és azokra befolyása van — nem kérünk bolőlo s nem irigyeljük egyházi nagyjainkat, kik a miilenium alkalmával ez urakat nagy ünnepélyességgel fogadták. A szekták ellen öntudatos és egységes fellépés szükséges egyházunk egész vonalán. Az egyes lelkész elszigetelten nem küzdhet. A |}azui ref. egyház valóságos szék tatanyává lesz. Egyes rof. lelkészek Mayer urat vendégükül fogadják s vele és társaival thea tivornyákat rendeznek s a baptistákkal sűrű érintkezést tartanak, útmutatással, kérvényszerkesztéssel szolgálnak s csak a parochiális dús jövedelem tartja őket vissza attól, hogy egyházuk nyílt árulóivá no legyenek. Ilyesmire a múltban példa nem volt — ilyet csak az „idők gonoszsága“ hozhatott létre!

A „Hajnal- reánk olvassa az „Allgem. Ev. Luth. Kirchenzeitung“ egy otromba politikai megjegyzését, moly Ausztriában a nemzetiségekre az „Eisorne Faustot“ kívánja, — ő úgy mond, ez elvet nem osztja. Ez elvet a keresztyén lelkületű ombernek nem osztani, nem erény, hanem kötelesség. Persze kérdés még az is, bírunk-e azon „oiserno Fausttal,“ mert a kiket elnyomni akarunk, azoknak is lehet, ha nem is vas, de mindenesetre erős Faust-jok. Mi ogy lapnak sem vagyunk imádói. Azon különben jelos lap is szerintünk nagyon is tévedhet s ott is elnyomhatja a keresztyént a politikus. Az új kor sátánjának (Gladstone szorint ez Bismarck) szelleme behatolhat azok szivébe is — kiknek hivatása a matorialistikus és atheisti- kus világnézet ellenében érvényesíteni a kor. szellemet- és elvekot nem az érzelgős pietismusban, nem is az Úr majmolásával, hanem a Krisztus követésével és az iránta való hűséggel az élet min- don viszonyaiban.

A„Debreczeni Protestáns Lap“ 1-ső száma figyelemre méltó czikket közöl Balogh Fe- rencz debreczeni tlieologiai tanár tollából, melynek