Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1898-01-30 / 1. szám
12 czime : „A ..tudomány és az evangyéliom egyházunkban.“ Összehasonlította a múltat a jelennel. Az elmúlt századokban Európa egyetemeibe sereglettek a ref. theologusok és az ottani tudósokkal összeköttetésben voltak s ma e viszony a minimumra szállott alá. — Bizony eléggé van okunk siratni ezt evang. egyházunkban is, hol egyesek egyre hangoztatják a „nemzeti“ theologiát s a külföldi tudományos kapcsokat le akarják rontani A tudományos színvonal óriási kárával járt, hogy hazai theologiai intézeteinken felállították a ne- / gyedik tanfolyamot s ezzel arra kisértenek egyeseket, hogy külföldre ne is menjenek. Szegény tatárok azok, kik e tőrbe esnek !! Majd akként folytatja a czikkiró, hogy ha volnának is tudományos theologiai művek, nincs, a ki azokat meg vegye és kiadja. Nincsenek hires egyházi maecenások, a kik lehetővé tették a nagy terjedelmű művek megjelenését is, a minők a múlt században is megjelentek. Bizony a református egyházban e részben óriási hanyatlás észlelhető — pedig mennyivel könnyebb lenne ott e téren működni, lóvén egynyelvű az egyház. Nagyon helyes a czikkiró azon megjegyzése is, hogy központokat kell teremteni. Nézetünk szerint is hiba az, hogy a prot. népies és tudományos irodalom központjává is erőnek-erejé- vel Budapestet akarják tenni, holott Budapest nem protestáns város, hanem túlnyomóan pápista és zsidó központ s újabban a Sektenvaterek tanyája. Nincs a világon más főváros, melyben a zsidóság oly hatalmas poziczióval bírna számban és szellemben, mint hazánk rohamosan emelkedő fővárosa. A nagy terjedelmű régi theologiai művek ma már alig láthatnak napvilágot, — kel! tehát az idő- j szaki sajtó révén hatni és prot. néplapokat teremteni és nagy buzgalommal terjeszteni. Íme e részben még a szekták is túl tesznek rajtunk. Hajdanában bibliánkat is majdnem kizárólag Magyarországon nyomatták. Minden országos egyháznak van biblia társulata. Nekünk nincs. Mi teljesen az angol biblia társulatnak adtuk át a tért. Magyaroszagi igazgatója e társulatnak néhány óv előtt a baptista szekta legfanatikusabb hive volt. E társulat ma is az angol szellem terjesztője — s nekünk, ha egyházunkat a tőnk szélére juttatni nem akarjuk, ez ellen teljes erővel védekeznünk kell, ha mindjárt a 12-ik órában is. Német bibliákat lehet hozatni a würtembergi és szász biblia társulattól. Szláv bibliáról gondoskodik a Tranoscius részvény társaság. A magyar bibliát és annak terjesztését is ki kell ragadni az angol társulattól. Nézetünk sze rint az angol keresztyénség a maga judaizáló ke- resztyénségével nemes hivatást végezhet a zsidók és pogányok között; de nekünk hagyjon békét — a mi történelmi fejlődésünkbe nem illeszthető be csak mint rajongás annak a kalmár népnek vakbuzgósága. Ezen angol szellem az, mely az északi luth. egyházat aláaknázza, vágjuk el hát a sodronyokat, még mielőtt reáeresztenék a rajongás és sza- kadárság szikráit egyházunkra — s válaszoljunk határozottan Lutherrel; „Ihr habt einen anderen Geist.® Nagyon helyes megjegyzése a szerzőnek az: ^Minden irat, mely az evangyéliom balzsamát leheli, a közjóra ható egy-egy gyógy- és védő szer. Egyházunkat adjuk vissza ismét önönmagának és rendeltetésének, hogy az az Istenországa terjesztője lehessen és semmi más, ne a világ uszályhordozója, divatosan működő gép a kihasználók ke- , zében, akkor fog diadalmaskodni. „Napraforgóból nem lesz czédrus.“ Végre azzal végzi czikkét : „Hűség egyházunkhoz, hitvallásunkhoz, Megváltónkhoz, ez vezéreljen bennünket az uj s rá kővetkező években : akkor a karöltve járó tudomány és evangyéliom hatalma szent erőt ad, feltámadnak kihalt erényeink 1 s leszen újjászületés,“ íme ez a helyes hang a ref. részen „hűség egyházunkhoz és hitvallásunkhoz.“ Ezen az alapon fellehet tartani a testvéri viszonyt s nem az „unió“ csalfa képe és világi czéljai által 1 A „Debrczeni Protestáns Lap“ főszerkesztője visszalépett s helyét Sass Béla foglalta el. ^Erdélyi Prot. Lap“ — ily czim alatt az erdélyi ref. egyházkerület uj hivatalos lapot indított, melynek felelős szerkesztője Molnár Albert. Az 1-ső szám Szász Domokos püspök nyilt levelét közli a szerkesztőhöz. A püspöki levél szerint az összetartásra nagy szükség van — az ellenséget ekként festi : „Légió azoknak száma, kik ellenünk törnek s minket megsemmisíteni akarnak. Egyes nemzetiségek részéről az engesztelhetetlen gyűlölködés s a magát egyedül üdvözítőnek valló egyháznak fanatikus buzgalma, mely lebocsátotta hálóját a mélységekbe, keresve közülünk, a kit foglyul ejthessen ; aztán meg a kor áramlata, mely az anyagiasság bálványa előtt térdre borul, kevésre becsülvén azt, a mi eszményi, sőt kigünyolja vagy épen tudomást sem akar róla venni; a szűkölködés s nem egyszer nyomor, mely a közgazdasági válság miatt népünk java részét elkeseríti, túlságokba kergeti s papjaink nagy részét is a lét és nemlét rettentő küzdelmeibe belesodorja, — ezek megany- nyi ellenségeink, melyek ellen nem lankadva küzdeni szóval, tollal, tettel mindnyájunknak kötelessége s ezt a lapot is azért alapítjuk, hogy a közös czél felé törekvőket összegyűjtse, együttartsa s diadalra segítse.“ A szerkesztő külön előszóban kör- vonalozza a lap czélját és programmját. A többek között czélozva az ujabbkori evangelizátorok működésére azt mondja : „És éppen ma, az iskolák e korszakában bízni a kijelentés magyarázatát avat- lan kezekre, mi egyéb, mint az evangéliumi szö- vótneknek nem fönnlobogtatása, de a fáklyának lefelé fordítása.“ Eme első hivatalos közlöny külső kiállítása igen szép. Eltekintve a „hivatalos“ hangtól, mely körülbelül úgy szól az erdélyi ref. püspökről mint a „Religio“ a római pápáról, szerintünk hiba az, hogy nem fordít kellő figyelmet az építő részre. Az ily hivatalos lapban, melynek czél- ja számos világi ref. hajlékba is ellátogatni, lehetne elvonatkozva az egyházi közigazgatás kérdéseitől, egyes építő czikkeket is közölni. A csupa általános, egyházi közigazgatásra vonatkozó czikk könnyen egyhangúvá, unalmassá teszi a lapot. E tekintetben valóban tanulmányozásra méltók az amerikai egyházi lapok. A második szám érdekes czikket közöl a romániai ref. egyházmegyéről. 8 — 9 ezer ref. él Romániában. Eddig volt felekezeti iskolájuk s szépen művelhették azt, a mi mindenkinek közülük kedves volt : vallásukat és nyelvüket. Majd a czikkiró igy folytatja : „A román kormány oda vétó fejszéjét, hol leginkább fáj, hol a vérkeringés igazi nemzeti jelleget ölt, hol a jövőnek szépséges sarjai áldott talajban nőnek : — a felekezeti iskolákra. Vedd el az iskolákat és megrendülnek az egyház oszlopai és átváltozik a faj, mint a virágszirom,
