Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-04-30 / 4. szám
oo egyházunk hivő (bár a körülményük szerint lutheránusnak is mondotta magát), hogy a mit vall és hirdet, hamis tan az stb. Igen ám, de „élő keresztyén- volt! — Azért minden figyelmeztetést rosz^karatú gyanúsít isnak tartottak — mindaddig, a mig saját szemükkel látták és tapasztalták, a mit elhinni nem akartak. Mindazonáltal csak örülhetünk és Istennek hálát adhatunk, hogy szemük végre is megnyílt, a hogy azután engodve az igazságnak kobolükből ki is zárták az áltestvért és csábitót. E tekintotben tanulhatunk tőlük s az volna egyházunkra nézve igazán nagy áldás, ha minél több tagjaiban él no az igazság szerototo és határozott, férfias vallása idogon tóvtannal szombon — szóval és tettel. H. K. Csabai recept. Hogy mennyire lohetetlen nálunk komoly dologról komoly párbeszédet folytatni, mutatja a kővetkező oset. Lapunk múltkori számában a Békésen megjelenő „Evangyélista" nyomán szólottunk az Alföldön és különösen Békésen garázdálkodó anabaptista szektáról. A nevezett lap szemünkre veti, hogy nem a keresztyén testvéri ro- konszenv és részvét hangján szólottunk a ref. egyházból kiváló baptistákról, azután pedig e teljesen megtért irány képviselője a nemtelen rágalmazás kipróbált íegyvoréhoz folyamodik ekképon Írván : „Vissza kell állítanunk a szárazmalmokat, meg tutajokat. Ily módon mindenkin mi malmunkban fog őrloni s nem lesznek vegyes házasságok, som gyermekeik reformátusságát feladó szülők, a baptisták malma is megáll s Csabára se jutnak át oly gyorsan. Ha pedig mégis akadna renegát, hozatunk által Csabáról egy pár jó étvágyú pánzszlávot, azokkal megfigyeltetjük s felfalatjuk őket. Ily módon a hajdan virágzó és tekintélyes állapotra is visszajuthatunk még s egyházunk iránti hűségünket is fényesen fogjuk tanúsítani. Mi tehát már nem félünk, a csabai recept segíteni fog rajtunk.“ íme ez az evangyelista hang. Mi politikáról nem szólottunk s mégis a szerző segít magán a pánszláv gyanúsítás kitűnő receptjével. E térre mi nem lépünk — a azokkal, kik semmit érő gyanúsításokkal dolgoznak, komoly dolgokról nem beszélünk, már csak azért sem, mert ki a gyanúsítás eme alacsony fegyveréhez folyamodik, annál az „újjászületés“ még nagyon kezdetleges állapotban van, hihetőleg befejezése csak korcsszülöttet hoz a világra. Azt azomban mégis megemlítjük, hogy a régi, szolid alapokon nyugvó szárazmalmokat is többre becsüljük, mint a kitűnő, esetleg „angol“ gépezettel ellátott „legújabb“ ipar- vállalatokat, melyek nagy reclámmal és nagy eredményekkel dicsekednek, de könyveik hibásak s az általuk készített liszt nem nyújt egészséges táplálékot. Nincs lelkész hiány. Nagy egyházakban már régóta érezzük a káplány hiányt. Theologiai intézeteinken a theologusok szúrna évről évre fogy. A theologusok számának növelése czéljából emeltetett a theologusok otthona Pozsonyban. Ugylátszik mindennél hathatósabb utat talált a pozsonyi theologiai akadémia tudós igazgatója. Nemrégen Pozsonyban protestáns estélyeket tartottak, mely estélyek egyikén az igazgató ur a nő kérdésről tartott felolvasást, lándzsát törve a nő emancipatio érdekében. Felolvasását azzal fejezte be : „boldog löszök, ha nemsokára az első nő hallgatót fogom bevezethetni az akadémia anyakönyvébe.“ így tehát egyházunk is egészen Amerika útjára lépne, ámbár ott is csak a rajongók lépik túl azon apostoli szabályt : „mulier taceat in ecclesia.“ Hihetőleg a tanári székek ogy nómolyiko is professornővol töltetnék bo s lenne nem csak főpapja az evangolio- mi ige tudoináuya főoltárának, hanem, a paritás kedvéért, fő pap nője is. — Mi ezt a rajongás utjának tartjuk, a indokoltnak tartjuk az „Ev. Glocken“ azon feltevését, hogy az ily tanok hirdetése az egyház fegyelmi törvényeibe ütközik. Igaz ugyan, hogy az egyházi tan ellen való vétség nálunk „ba- gatoll“, a fő a politikai hitvallás. Lohet, hogy látkörünk nagyon szűk; mert egy magas állású egyházi férfiú a napokban akként nyilatkozott az uj „otthonban" az evangelio- mi ige tudománya főpapjáról : „Istentől küldött férfiú, kinek különös charisinája : a tudományt az egyháziassággal összekötni.“ Irányzatos hírek. Némely napilap bizonyos tendentiával közli mennyien lettek felekezetnólkü- livé az ev. és a ref. egyházból, de azt elhalgatja, hogy a róm. kath. egyházból a délvidéken szintén nem kis számban válnak ki a szektáskodók. A róm. kath. egyháznak is vannak hűtlen fiai. így Hód-Mező-Yásárhelyon az unitárius misszió főom- bore egy a plébánossal összeveszett s hajdan róm. kath. polgár, a ki az unitárius propagandát anyagilag is segíti. Különben az ily utón szerzett hívekben nem nagy a köszönet. A hódmezővásárhelyi mérgező banda három tagja nőm régen áttért „unitárius.“ Az „inraunus“ gyülekezetek ne nagyon kérkedjenek. A halászat szabad s a pénzzel és belföldi titkos és nem titkos ügynökökkel is rendelkező amerikai szekták mindég több „médiummal“ fognak dolgozni! Idején való volna, hogy az egyház vozetői tanácskozzanak és megállapítsák az egész vonalon a haditervet e ravasz betöréssel szemben — mert egyes gyülekezet elhagyatottan nem védokozhotik sikerrel e tervszerű roham ellenében — melyről legközelebb szólni fogunk. Egyházi események. A budai egyházközség Sztehlo Kornél ügyvédet felügyelőjének választotta. -Aráko8palotai egyház fő felügyelője, Kosuth Forencz és felügyelője Morva János állásukról lemondtak. — A zárjecsi egyház egyhangúlag lelkészének választotta Pelikán János brezovai 8. lelkészt, — A fancsali egyház egyhangúlag lelkészének választotta Dómján Elek miskolezi s. lelkészt. — A király Masznyik János tiszaföldvári ev. lelkésznek, az alföldi lolkószi karé tisztes nesztorának, hosszú és nemos lelkészi működése méltatásául a koronás arany órdemkeresztet adományozta. — A mosonyi ev. esperessóg főesperese, Bodicky Kálmán megrendült egészségi állapota miatt főesperesi állásáról lemondott. — A králiczi biblia uj kiadására eddig 104ti előfizotő jelentkezett. Újból is melogon ajánljuk azt a lelkészek és tanítók figyelmébe és ha a jelentkezők száma ekként szaporodik, lehetséges lösz annak még ez évben való kiadása. Jelentkezések Salva K. rózsa.- hegyi könyvkiadó úrhoz küldendők. Kötött példány
