Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-06-30 / 6. szám
76 akar szerezni és a theol. tudomány terén tovább I haladni és tovább dolgozni akar, az nem nélkülözheti, A czikkek legnagyobb részt a források és az irodalom felsorolásával és az által, hogy nem elégednek meg csak az eredmény közlésével, hanem azt legtöbbnyire szemünk láttára levezetik, lehetővé teszik a felülvizsgálást. Azért bármely theol. irányhoz is tartozzék valaki, nagy haszonnal forgathatja ezt a munkát. Mint megbeszélésünk folyamán, úgy annak végén sem titkoljuk el, hogy az encyklopaedia irányával mindenben és minden czikkével egyet nem értünk. De mi nem ott látjuk a hibát, ahol azt Sz. M. a „Prot. szemle“ f. ó. 2. sz.-ában találja, hogy az exegetikai theologia munkatársainak megváloga- tásában „bizonyos tartózkodás észlelhető a kritikai iskola híveivel szemben“ — miért ezen czikkek nem érdemelnek igen elismerést. Mi láttuk, hogy pld- Köhler czikkei a modern tudomány minden kivá " nalmának megfelelnek, mert minden érvét tekin^ tetbe veszik. És hasonlót lehet állítani a több , t szerző legtöbb czikkéről is. Kedvezőtlenebb Ítélete az uj testamentomi czikkekről sem lehet mondani. Legfelebb csak akkor, ha a tudomány mértékét a modern radikális hypothesiseknek való hódolásban látjuk. De a kiadó szerint „az igazi tudomány nem ront, hanem épit.“ Azután Kittel, Baudissin, Ryssel, Beuzinger azó testamentom terén, tényleg a kritikai irányhoz tartoznak, mig Bousset s mások az uj testamentom terén a legradikálisabb kritikusokhoz tartoznak. Hogy a legszélsőbb iránynak, mint pld. Duhm Stade, Wellhausen, Marti stb. az ó szövetség terén és Holtzmann, Baldensperger, Holsten, Pfleiderer s mások az uj szövetség terén, távol maradtak, azt mi csak helyeselhetjük. Mert a prot. reálencyklopaedia a positiv theologia köréből indult ki és feladata soha sem volt az, hogy abba minden theologus Írjon valamit, hanem hogy pontosan és megbizhatóan tájékoztassa olvasóit a theol, tudomány összes ágaiban. És ez nézetünk szerint eddig a positiv munkatársak czikkeiben is sikerült neki. Hanem egy igazi hiánya az encyklopaediának — melyet mi magyarországi protestánsok leginkább veszünk észre — az, hogy Magyarország egyházi és történeti viszonyainak feldolgozására esak két munkatársnak a ref. Balog és Révész nevével találkozunk a munkatársak névsorában, mig hazai luth- munkatárs egy sincs. Persze azt be kell vallanunk, hogy azon esetben, ha valaki tanácsot kérne tőlünk, hogy kit ajánlanánk ezen hézag pótlására — aki luth, ügyünket nem csak névleg, hanem tényleg is képviselné — nagy zavarba jönnénk. Aziránt is eleve tisztában kell lennünk, hogy e hiányon, úgy mint Sz. M. a „Prot. Szemlében“ hiszi, szintén- nem lehet segíteni. Őszintén szólva, mi nem tudjuk, mit Írjon Mitrovics a gyakorlati theologiából, Ridácsi az ószövetségből stb. Hisz erre megvannak a munkatársak ! De — úgy látszik, — Sz. M. irodalomtörténeti tudósításokra gondol. Hanem a reálenczyklopaedia egy más országnak ily irodalomtörténetét sem tárgyalja. Sz. M. ezen ajánlata azon — nézetünk szerint — helytelen nézetén és törekvésén alapszik, hogy a külfölddel tudatni kell, hogy minálunk Magyarországon is Írnak jó- rosz theol. könyveket. Nem mondjuk, hogyirodalmi termékeinket ne lehessen külföldi kritikai lapokban bírálni, de nézetünk szerint helytelen ezt úgy tenni, hogy avval „magunknak használjunk“ azaz, hogy irodalmi termékeinket össze-vissza dicsérjük a külföld előtt, anélkül, hogy talán megérdemelték és ahogyan az illető lap szerkesztői lapjuk álláspontjáról bizonyára nem dicsérnék, ha az illető terméket ismernék. Éppen Sz. M. tapasztalhatta, hogy evvel nem szolgálunk mindig hazai egyházunknak (és irodalmunknak) hanem, ha a külföld ezen meg nem érdemelt dicséreteseknek nyomára jön, csak ártunk magunknak. Azért nem is pártoljuk Sz M. „irodalmunk érdekében“ (az Ev. egyh, és isk. 1896. évi 49. sz.) nyilvánított nézetét, hanem ^egyházunk érdekére irányítjuk e figyelmet. Erről kell gondoskodni és pedig úgy, hogy annak a külföldön tekintélyt szerezünk, annak sajátos történeti és szervezeti ügyeivel megismerjük a külföldet. Ezt csak úgy érjük el, ba tanáraink és lelkészeink a külföld előtt nem rejtve maradó és igazán számottevő irodalmi munkát végeznek. Példát vehetünk a budapesti zsidó rabbiképző intézet tanáraitól s más hazai zsidóktól. Bacher s mások a külföldi angol, német, franczia tudományos folyóiratokba s oly könyveket Írnak, melyeket a külföld maga olvashat és bírálhat — és ők tudományos hírnévnek örvendenek. Tegyék meg azt a mi lelkészeink és theol. tanáraink is és a külföld ítélni fog és az ezen ítéleten nyugvó tekintélyünk szilárdabb lesz, mint az, melyet az által akarunk megalapítani, hogy hazai, a külföld előtt érthetetlen nyelven irt, müveket külföldön dicsérünk. Ezen álláspontunkról nem kívánunk oly sok mindenfélére tért az encyklopaediában, hanem 1) a magyarországi prot- egyháztörténet kiváló alakjai (mint Bethlen, Bocskay, Thurzó stb.) s eseményei (a békekötések és zsinatok stb.) jellemzésének — és itt is a luth. érdek biztosítását. — 2) a magyar- országi prot. egyházak szervezetének, ismertetésének, amely az „Ungarn“ ez. statisztikai ezikkben a történeti átnézet után és a többi statisztikai anyag előtt, mint annak bevezetése foglalhatna helyet, (hasonlóan az anglikán egyházról irt czikkhez). Ily módon egyházunk érdekét szolgálnók és az encyklopaedia értékesebb lesz reánk nézve, mint akkor, ha Sz. M. indítványa módjára a nemzeti theologi- ának — valljuk meg — majdnem kivétel nélkül I ig0n gyenge kísérletezéseit regisztrálja.
