Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-03-30 / 3. szám
KŰLMISSZI9. AZ „EYANG. EGYHÁZI SZEMLE* melléklete. Szerkenzti : Scholtz Ödön o». luth. lelkész Agf&lv&n. Melléklet az , E. E. Sz.“ 3-ik számához. (í<5. évi. 1. »z.) li.-Csaba, 181)7. Márczius 30. Az „E. E Szemle* olvasói a _Kül- missziót“ dijtalanúl kapják. ________________________________ A „K ü 1 m i a a z i 6“ szellemi részét illető összes közlemények Á g- f a 1 v á r a (Sopron mogye) küldendők. A gyésaintézet A gyám intézet és a kíilm isszió ép oly kevéssé tartoznak együvé, mint a gyám- intézet meg a belmisszió. Ha egyházunkban rendien volna minden, ha a szeretetheti munkás hit hatná át egyházunkat in capite et im^mbris, akkor volna hatalmas gyám intézetünk, mely a központban nem 9 ezer, hanem 90 ezer forintot oszthatna ki élvenként; volna egy vagy több virágzó helmissziói egyesületünk, mely egymásután létesitené a nyomor leküzdésére szolgáló s evangéliumi szellemtől áthatott szeretetintézményeket; volna életei ős kül- missziói egyletünk, mely számos hittérítőt képezne és küldene ki a pogányok közé, hogy hirdessék nekik azt azevangélíomot, melynek áldott melege minket boldogít. De mivel híján vagyunk az egy szükséges dolognak, a hitnek, azért bővelkedünk közigazgatási gyűlésekben, melyeken napokon át üres szalmát csépelünk, paragrafus erdőket gyártunk, szónokolunk, nemzetiségi heczczekben gyönyörköc ünk, költjük a pénzt, töltjük a drága időt s nem vesszük észre, hog3r az egyház haldoklik mellette. I)e hála Istennek, virradni kezd ! „Az Isten a gyarló theológiai intézetek daczára is tud hü lelkipásztorokat teremteni,“ olvastam nemrég valahol s ezek a buzgó lelkészek belátva az eddigi állapotok tarthatatlanságát, a Szent Lélek által vezérelve rajta vannak, hogy egyházunkat uj életre keltve, jó gyümölcsöt termő élő fává fejlesszék. Nemrég még csak hangoztatni is alig merték egyesek a bel- és kühn isszió szükségességét s ime most már conerét javaslatokkal is találkozunk. Mustármag még ez is, de termőképes mustármag s biztató, hogy nálunk mindkét mozgalom egyidejűleg, mintegy karöltve indult meg, jeléül annak, hogy édes testvérek s lényegileg egyet czéloznak : Isten országa terjedését s erősítését, — bár az egyik itthon, a másik pedig a messze idegenben. Most még mindkét mozgalom a kezdet nehézségeivel küzd, tapogatódzik s keresi a biztos alapot, melyen tovább fejlődhessen. 8 csodálatos, hogy ezt a biztos alapot mindkét mozgalom részére a gyám- intézetben, ezen régi, kipróbált s számos gyengéi daczára is áldásos intézetünkben vélték egyesek feltalálni. A tiszai kerület gyámintézete már ismételten indítványozta, hogy -a belmissio ügye vonassék he a gyámintézet ügy körébe“, — Gyurátz dunántúli püspök pedig, kié az érdem, hogy 189b. febr. 26-án kelt pásztorlevelében elsőnek hívta fel lelkésztársait a kühn isszió pártolására, ezt irta: „Felkérem Tisztelendő lelkésztárs Urakat, szíveskedjenek a maguk körében a részvétet a külmisszíó iránt is éleszteni, a híttérités ügyét gyülekezeteinkben ismertetni s a híveknek pártoló figyelmébe ajánlani. Az egyházközségek kebelében eszközölt gyűjtés eredményét, esetleg egy ünnepi persely tartalmát, mint a gyülekezetnek missziói czélra ajánlf áldozatát méltóztassék az egyházmegyei gyám intézet közvetítésével az egyházkerületi gyám intézeti pénztárba küldeni.“ Hogy a belmisszió ügye bevonassék-e a gyámintézet ügykörébe s hogy nem volna-e íídvosebb kerületenként sőt es- perességenként önálló belmissiói egylete-
