Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-03-30 / 3. szám
2 két alakítani ? annak megbeszélése nem tartozik tárgyamhoz. Itt és most, a fenti püspöki indítvány alapján a gyámintézet s a külmissió egymáshoz való viszonyáról akarom nézetemet elmondani. A végczél, mely felé törekednünk kell, csak az lehet, hogy önálló misszióiegyesületet alkossunk, — persze legalább egyelőre valamely külföldi misszió-egyesület magyarországi fiókja gyanánt. Ezen missziói (fiók) egyletet azonnal megálla- píthatnók, mihelyt néhány lelkész, gyülekezet vagy esperesség kimondaná, hogy a külmisszió ügyét felkarolja, arra rendszerint áldoz s a befolyó összegek kezelése s propaganda csmálása végett egyesületté szervezkedik. Mégis kár volna elhamarkodni a dolgot s azért jobb, ha addig várunk, mig a missziói érdeklődés általánosabbá lesz s valamennyi lelkész és gyülekezet, vagy jobban mondva összegy- házunk missziói kötelességének tudatára ébred. Ezen tudat ébresztése és fejlesztése egyelőre missziói lapok és művek kiadása és olvasása, missziói ünnepek, istentiszteletek s offertorium ok rendezése és tartása, a misszióért való buzgó imádkozás s az egyesek részéről nyújtott példaadás által történhet. De hogy mindez terv- szerüleg történhessen, hogy az ügy barátai kezdettől fogva bizonyos vezetést érezzenek s hogy a mozgalom egészséges és biztos mederben mozogjon, szükséges, hogy vagy erre hivatott és alkalmas lelkész, vagy pedig már meglévő egyesületünk vegye kezébe, illetve ügykörébe a kíilmisszió ügyét is. És elvileg nem volna ellene kifogásunk, ha ezt egyelőre a gyámintézet tenné. Csakhogy persze észszerűen kell kezdeni a dolgot, ha azt akarjuk, hogy a gyülekezetek missziói adományaik továbbításánál a gyámintézet közvetítésével éljenek, — mivel ez a községek oly kizárólagos joga, melyre sem pásztorlevél, sem gyűlési határozattal nem kényszeríthetők s mellyel csak akkor fognak élni, ha a gyámintézet ez irányú működése megnyeri bizalmukat. E végből a gyámintézetnek legelőször azon gyülekezetek bizalmát kellene megnyerni, melyek akülmisszió czéljaira már évenként rendesen áldoznak, mivel valószínű, hogy ezek példáját követve, utóbb azon gyülekezetek is igénybe vennék a gyám intézet közvetítését, melyek még csak ezután fognak a missziói kötelesség tudatára ébredni. S hogy a legtöbb gyülekezet a már egyszer említett pásztorlevél daczára sem vette igénybe mindezideig a gyámintézetet, annak oka épen az, hogy a gyámintézet missziói adományokra vonatkozó első határozata széles körben bizalmatlanságot szült. Ugyanis a gyámintézet 1896. októb. 10-én Szepes-Felkán tartott központi bi- zottmányi gyűlésének jegyzőkönyvében ezeket olvassuk : „17. A dunántúli kér. gyámintézet elnöksége jelenti, hogy püspöki felhívásra a dunántúli egyházkerületben egyes egyházközségek kül- és bel- missziói czélokra gyűjtöttek, minek eredménye ; külmisszióra 51 frt 22 kr. bel- I misszióra 19 frt 07 kr. Az összeg a központi pénztárba Bpestre beküldetett. —- Dunántúl követésre méltó kezdeményezése örvendetes tudomásál szolgált. Addig is, mig a tőke újabb gyűjtésekből szaporodik „Letét“-ben hagyatni rendel- I tetett.“ Ez nézetünk szerint nagyon helytelen határozat. Az ilyen pénzt nem észszerű „letétbe“ helyezni, mivel a missziói társulatoknak folyton és gyakran sürgősen kell a segély s ha a gyámintézet a fenti összeget tavaly valamely missziói társulatnak adta volna, ott az már gyü- j mölcsözne; mig így legalább egy évig nemcsak elveszett arra a czélra, melyre a ' gyülekezetek áldozták, hanem vissza is : tart több községet attól, hogy a gyámin- j tézet közvetítésével éljen ; mivel azon ! gyülekezetek, melyek öntudatosan áldoznak a hittérítésre, inkább egyenesen be- i küldik adományaikat az illető misszióegylet pénztáraiba, hogysem azt a gyámintézetnél „letétbe“ helyeztessék. Épen azért változtassa meg a gyámintézet ezen határozatát s mondja ki, hogy ezentúl a hozzá küldött missziói adományokat, a gyülekezetek kívánsága szerint, évről-évre csakugyan a misszió czéljaira fordítja. S itt jön aztán a második s még fontosabb kérdés, hogy t. i. mely misz- sziói egyletnek juttassa a gyámintézet a nála befolyó missziói adományokat? Nézetünk szerint itt mindenekelőtt el- engedhetlenül szükséges, hogy a befolyó összeg évenként egy és ugyanazon misz- sziói egyesületnek adassék, melylyel i evégből szövetségre kellene lépnünk. Ily /
