Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-11-30 / 11. szám

145

KÜLFÖLD.

% t

Luti», conferentia Berlinben. Október hó 19-én és 20-án tHrtatott meg a poroszországi ovang. luthoránus egyház első átalános papi értekezlete. Talán nem lesz érdektelen e lap olvasói elölt ennek lefolyásáról bővebb tudósítást venni egy magyarhoni szem- és fültanu tollából, a ki velük együtt fájdalommal érzi hazai egyházi életünk, különösen pedig gyűléseink és* értekezleteink — tisztelet a kivételeknek — mély tespedését s a ki várva-várja ama pillanat bekövetkezését, midőn az egyértelmű ap8ág tömörül és gondoskodik más értekezletről, ogy az egyház fontosabb kérdéseiről eszmecserét folytassanak. Imádkozzunk, hogy minél előbb megvalósuljon e törekvés! Mintaszerű megtestesü lését a fent említett értekezlet lefolyása mutatja: Októbor hó 18-án este 7 órakor az értekezlet tagjai, számszerint 59-en, úrvacsorára gyűltök össze, melynek mosható ünnepélyességét a berlini gyülekezet számos tagjainak részvétele is emelte. Sel- necker M. „Ach bleib bei uns, Herr «Jesu Christ“ kezdetű éneke után Brach mann, berlini superintendens intézett mindenek előtt rövid beszédet hivatalbeli testvéreihez, Héberek XIII. 9 alapján azt fejtegetvén, mily szüksége van a lelkésznek erős szívre, melyet csak Krisztusnál és a vele való életközösségben nyerhet, majd felvetette a gyónási kérdéseket és kézfeltétellel megadta az absolutiót. Az ünnepi beszédet P f a ff, reinswaldei lelkész mondotta, Ap. czel XX, 28 alapján a papi hivatal feladatáról és igazoltságáról szólván. Az első részben, rámutatott a papnak legfőbb bűnére : az önzésre és dicsvágyra és a saját, valamint a gyülekezet bűneiről, de egyszersmind a Krisztusban nyert kegyelemről való bizonyságtételt mondotta főfeladuiának A második részben a papi hivatal isteni jellegét hangsúlyozta ugyan, de nem hallgatta el a gyülekezetek jogait sem, melyek legbecaesebbike az, hogy szigorúan ellenőrizhetik, váljon a sz. irá* és a symbolikus könyvek tanitása szerint prédikál-e papjuk;; mert az evang.-lutheránus szabad egyház egyik sarkalatos törvénye, hogy a lelkésznek csak tiszta tant szabad hirdetnie. Más mint az egyház által elfogadott hitbeli meggyőződés hirdetése csak • zavart és romlást idézhet elő a gyülekezetben, melyet ez saját józanul felfogott érdekében meg nem tűrhet, a minek megakadalyozása tehát természetes joga. — Másnap kezdődött azutan a tulajdonképi lelkészi értekezlet, melyet mindig közös énekkel és az értekezletnek egyes, az elnöktől felkért tagjaitól szabadon mondott imádsággal nyitottak meg és fejeztek be. R o c h ol 1 R. egyháztanácsos rövid megnyitója után, melyben testvéri szeretet- re, elnézésre és a közös érdekre való tekintetből specialis kívánságaik elnyomására kéri a tagokat, megállapították a tárgyalás menetét (referens, cor . referens, speciális v’ta, általános vita) és idejét (d e 9—12. és d. u. 1—4.). Az értekezlet igen jól volt már elkészítve, amennyiben a breslaui oberkircben- collegiumtól kijelölt thémák az előadók tételeivel együtt az „Ev. Lutherisches Kirchenblattnak“ már szeptember hó 12-iki számában közöltettek. Ennek alapján az értekezlet tagjai idejekorán készülhettek a tárgyra, nehézség nélkül követhették az előadók fejtegetéseit, s így egyúttal a főelvekre irányuló, beható és gyümölcsöző vita is fejlődhetett.

A thémák ezek voltak : I. poroszországi lutheI ranus egyházunk feladata úgy befelé mint kifelé. Rer- fofrens : Dr. Schmidt, olberfoldi superintendens ; co- referens: Biohler, gubeni lelkész. II. A kegyelmi eszközökről való igaz tan védelme úgy a Synergismus, mint a pradestinatianismus ellen. Referens: Rohnert, wuldenburgi lelkész; correferens: Rüben- strunk, radevornwaldi lelkész. III. Egyházunk állásontja a socialis kérdéssel szemben. Ref.: Maischosz, unzlaui lelkész ; correferens: Lie, Seehawer. lit- schi lelkész. - Nem vagyunk képesek jelen tudósítás köretében behatóbban tárgyalni az úgy alapos tudományos készültségről, mint erős hitről és minden irányban gondosan kiépített keresztyén világnézetről tanúskodó fejtegetéseket, csak egyes főbb gondolatokat ragadunk ki belölök, hogy ez állal felhívjuk az olvasók figyelmét e munkákra, melyek nyomtatásban is megjelennek. Talán nálunknál hivatottabb meg is ismerteti azután alaposabban és kiemeli belőtök mindazt, a mi hazai evang. lutheránus egyházunkra tanulságos és megszívlelendő volna. — Az első théraákhoz szólván, Schmidt superintendens általában az egyház feladatának tekinti, hogy az az igazság oszlopa, a szabadság támasza és a szépség ápolója legyen. Ezért az evang. lutheránus egyháznak szemben nem csak a róm. katholicismussal, de az unióval is, mely az igazságnak és a tévedésnek egyenlő jogot ád a maga kebelében, mint az igazságnak oszlopa szilárdan meg kell állania az apostolok és a próféták alapján, a melyen .Jézus Krisztus a szegletkő és híven ragaszkodnia az irásszerü hitvalláshoz, mint épülésének egyedüli irányelvéhez, melyet a minden oldalról jövő hazugság elleni harezban nyert. De, hogy e feladatát Isten kegyelméből teljesíthesse, szigorú tanfegyelmet (Lehr- zucht) kell gyakorolnia, gondot viselnie, hogy derék, az Isten igéhez kötött, a lutheri hitvallások igazságától meggyőzött és védelmükre alkalmas lelkészi kar képeztessék és fonntartassék ; az egy- haztagokut pedig alaposan kell tanítani a válasz tanokban és köztük egyházunk hitvallásának s történetének ismeretét szóval és írással előmozdítani. Egyházunk mint a szabadság támasza azon feladattal bir, hogy szemben minden spiritual, rajongással szigorúan ragaszkodjék az egyházról, mint látható szervezetről és a benne felállított hivatalról való bibliai tanhoz és hogy a megállapított egyházi rend (Kirchenordnung) állandóan, tapintattal kiépíttessék és úgy kezeltessék, hogy a hitéletnek szabad fejlődése nemcsak meg De akadályoztassák, hanem elősegítessék a gyülekezetekben. E szabadság megőrzése végett szükség van továbbá a hívek fáradhatlan áldozatkészségére, hogy lemondván az állami segélyről, külső szervezetét is benső lelki szükségleteinek megfelelőleg rendezhesse és fenntarthassa. E pontnál B i e h 1 e r igen szépen fejtegette, hogy az egyház szabadsága az egyházkormény, a lelkészi kar és a gyülekezeti tagok harmonikus ősszműködésóből létesül s azt mondja, hogy a sok alkotmányi rendelet íVerfassuDgsvorschriften) inkább hátráltatja, mint fejleszti az egyházi életet. Végezotül egyházunk, mint a szépség ápolója azt követeli, hogy papjai úgy a nyilvános istentisztoletnél, mint egész élőtökben tartsák meg a decorumot. „Nem minden illik a papnak, a mi illik a keresztyénnek," hogy a gyülekezetek minden rétegei az istentisztelet szépítésére közreműködjenek. („A szépség elhanyago-