Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-11-30 / 11. szám
141 IRODALOM. [)r. Miller J. R.: Csendes órák. Segédkönyv a bibliának az életbe átvitelére. Forditotta Szász Károly. Budapest, kiadja a magyar protestáns irodalmi társaság 1897. 237 lap. Ára csinos kötésben 1 írt. Igen olcsó és gazdag tartalmú könyvet adott ki a prof, irodalmi társaság a fentjelzett műben. Gazdag bittapasztalaton alapuló tartalma elsőrendű aszketikus könyveink tárházát szaporítja. Kedv s könyv az, melylyel csendes óráinkban lelki örömmel foglalkozhatunk. Ajánlható jutalom könyvül az érettebb ifjúságnak. Theologusaink is áldással olvashatják azt — sokkal inkább mint a .nirvána* és „tao“, bennünket nem érdeklő s reánk jelentőséggel nem bíró tanait. Kedvesen lepett meg ez angol eredetű aszketikus könyv józan tartalma; mert az angol vallásos irók könyveit bizonyos kétkedéssel vesszük kezünkbe az azokban lépten nyomon megnyilatkozó excentrikus tartalom miatt. Miller könyve nem tartozik ezek közé. A mű 24 fejezetre oszlik. Már maga fijeje- zetek czime is ügyesen van feltéve. A Vll-ik fejezetben, tárgyalva a czélt nem érés áldását, azt mondja: .Az Isten áldása folytonosan velünk van azzal, hogy nem enged oly ant cselekednünk, a mit akarnánk. Keresztül húzza világi nagyra- vágyásunkat, mert azt elérnünk, a mire vágytunk, erkölcsi veszedelmünkre válnék, vagy jellemünkre foltot vetne. Egyik gazdagságra szomjazik, de eme törekvésében megbukik: panaszkodik csalódása H bukása miatt, szerencsétlen spekuláczió meghiúsultán s most boldogul más kevésbé iparkodó, kevésbé lelkiismeretes ember, míg ő csődbejut. Még azt is feszegeti, hogy Isten útai nem következetesek, mérlege nem egyenlő. Pedig kétségtelen, hogy épen azok a balesetek, melyekért zúgolódik, épen javára szolgáltak. Az Isten tudta, hogy tervei valósu- lása lelki életében sokkal nagyobb kárt tett volna. A legnagyobb áldás, mit neki Isten adhatott, az volt, hogy ne engedje őt czélt érni terveiben s gazdagsághoz jutni. Czélját érve, kevély, szívtelen, telhetetlen és rideg szivű lett volna; bűnös eszközökhöz nyúlt volna vagyona gyarapítására, vagy fényűzése s pazarlása által nyomorba sülyedt, volna vissza, mélyebben mint a középszerű jólétben volt, melyből nagy erőfeszítéssel emelkedett ki. így áll a dolog minden emberi nagyravágyással. Hivatásunk megtalálása czimű fejezetben méltatja a rendes, köznapiasnak nevezett hivatás kötelességeit s helyes evangélikus elvet fejt ki, a midőn azt mondja:„ Semmi sem lehet hitvány vagy közönséges, mit a nagy Isten tervez és körvonaloz teljes szabatossággal. A legalacsonyabb hely e világon, 4irra az emberre nézve, kit Isten arra állított, ép oly dicső rang és állás, mint egy angyal széke, miután Isten a maga képére és hasonlatosságára alkotta azt, a kit abba helyezett, kiszámithatlan czélzattal,“ Majd ekként folytatja .Egy fiatal iskoláslányka aggódik éléte kötelességeinek feladata fölött: lépjen-e a missziói vagy tanítói pályára, vagy szentelje magát a házi dolgoknak? Legalább öt eszendőbe telik, mig előkészítő pályáját bevég- zi. Világos, hogy most még semmit sem szükség tennie s nem bajlódnia azzal a kérdéssel, a mely neki ily aggályt okoz. Mostani köte essége csak az, a mire ez idő szerint szüksége van: ez pedig, hogy jó alapot vessen általános művelődésének. A mi végleges hivatásalesz az életben, azt kimutatja neki Isten a maga idejében; jövő. hivatá- sáu aggódnia felesleges, mert az úgy is világos. Csak végezze jól mindennapi feladatát, napjait szorgalmas tanulásnak szentelve, A mindennapi közönséges kötelesség az az út, mely fölfelé- s az égbe vezet.“ A nyelv hatalmáról szólva, ellensége a modorosságban és liturgikus szólamokban jelentkező keresztyén»ígnek s azt mondja: „0 (Krisztus) legyen mintaképünk. A kegyesség szenvelgése soha sem bűvöl meg, az csak a vallásosság torzképe. Nem szükség beszédünket ünne- pies szólamokkal tölteni be s mindenkire rátuk- máloi. a kivel találkozunk. De Krisztussal szivünkben azon legyünk, hogy valamit a Krisztusból közöljünk mindenkivel, a kivel beszélünk. A könyvet többszöri olvasásnál is élvezhetjük B szép olcsó kiállításánál fogva is* ajánlhatjuk. .Koszorú.“ A prot. irodalmi társaság népies kiadványai legújabb 31—40 számai 5 füzetben. •Az első fűzőt (31. s 32. sz.) „Hitért és hazáért“ (51 oldal ára : 8 kr.) czimü Bethlen Gábor korában játszó történeti elbeszélést tartalmaz Vándor Deáktól. A második füzet (33. sz. 22 old. ára: 4 kr.) „Dőro Márton folekezetnélküli akar lenni“ czim alatt egy népszerű apológiát tartalmaz a /o- lokezotnélküliség ellen. Irta Tapp Albert. Az egész egy beszélgetés Dőro Márton és ref. lolkésze között. Kívánjuk, hogy eredménye logyon ezen füzetkének. Azt hisszük, hogy itt-ott sokat tételez fel olvasója bibliaismerete tokintetébon. Nevezetesen ott, hol a lelkész Dőrét az egyház létezéséből az Ur feltámadásáról akarja meggyőzni. A harmadik füzet (34. sz.) czime: „De
