Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-11-30 / 11. szám

142

zső pap látomása“ irta Bányai Géza í 19’old. ára: 4 kr.) Verses alakban leírja egy lelkész látomását, melyben az Ur elvezeti őt a lázongó szegény nép közé, majd a gazdsg róm. kath. zenés misére, a pokolba, melynek neve „felekezetnélkül“ stb.

A negyedik füzet (35-37. sz. 68 old. ára 12 kr): „Rajzok egyházunk múltjából. Irta Diósi Márton.“ Jól és szép magyaros stílusban van megírva. A ref, egyház múltja iránt igen lelkesith et, ha néha nagyon is azonosítja a prot, vallást a liberalis hangzatos phrasisokkal. Erős fajérzet is nyilvánul benne, különösen az utolsó két fejezetben. Azt kérdi: igaz-e, hogy a magyar türelmetlen. Az igazi magyar eredetileg ami nézetünk szerint sem türelmetlen. De a más nemzetiségekből, különösen a zsidókból lett magyarok nagyon is türelmetlenek. És az ő példájok kezd már a köznópbeli igazi magyarra hatni, hogy ez is türelmetlen lesz a más nemzetiségű iránt és megkívánja, — mint a szerző is, hogy az feladja innividualitását és megmagya- rosodjók. Az ilyenek a szerzővel együtt a felvilágosodás dicsérete daczára is az egynyelvüség pápista elvének hódolnak.

Végül az ötödik füzet (38—40. sz. 77. old. ára 12 kr.) tartalma „Bibliai kalauz.“ Irta Kenessey Béla. Szerinte „a törvénykönyv nem egyetlen egy kéznek a munkája, hanem több kisebb törvénygyűjteményből és régebbi történeti műből van összeállítva.“ „Azok a törvények és elbeszélések, amelyek a Mózes öt könyvében vannak, különböző korban (a Kr. e. XI. századból az V. századig) keletkeztek.“ A királyok könyvei a babyloniaifogságban nyerték á mai alakjukat. Kár az ily kritikai u. n- „eredményeket“ népies kiadványokban a nép közé dobni. Mert aztán ne csudálkozzunk, hogy a „Bibel in der WestentascheMele szoczialista könyvek nálunk is jó talajra találnak. Ez a „bibliai kalauz“ megjárná majdnem mint a theologusoknak való tankönyv, de nem a népnek való. Aztán nem is lehet csudálkozni az ily megjegyzéseken, milyen az a 26. lapon : „Mekkora erőt adna a mi nemzetünknek is, ha minden egyes tagja megvolna róla győződve, hogy mi is az Isten népe vagyunk s hogy nekünk örökké való hivatásunk van, mint nemzetünknek is.“ De hol van ez az Isten igéjében megírva ? Kár az Isten oly üdvtényeit — milyen Izrael kiválasztása is — a faj képzelet alkotmányaival egy sorbaállítani, mertez blaszfemia. Különben égy nép vagy ország sem arrogálhatja magának örökkévalóságot. Ez csak Isten népének és országának van megígérve.

A „Koszorú“ füzetjeit kizárólag ref. szellem hatja át. Nem szemrehányáskóp mondjuk azt, bár azt bizonyitja, hogy a „prot. irodalmi társaság“ ref. népiratokat ad ki, mig az evangélikusoknak saját „Luthertársaságukban“ kell erről gondoskodni. De bizonyítékot látunk benne azon igazságra,

hogy ily csinált prot. (és nem luth. vagy ref.) egyletek vagy intézmények sem tudják a gyakorlatban a felekezeti korlátokat ledönteni, mert ez lehetetlen. És ezzel az ily intézmények létjogosultsága is kérdésessé válik.

— r.—

Égi manna. Budapest. Kiadja a vallásos iratokat terjesztő társaság. (382 old.) Ára szépen kötve : 60 kr.

Ezen kis könyvecske a német „Christliches Vergissmeinnicht“ mintájára készült. Az év minden napjára van két bibliai vers, esetleg énekvers és egy megfelelő üres lap, melyre az ezen napon született rokonok barátok stb. beírhatják nevüket, úgy hogy az embernek ezen könyvecskében van emlékkönyve, melyben egész baráti körének születési napjai együtt vannak. A czím „Égi manna“ nem felel meg oly jól ezen czélnak, minta német czím. Az ember inkább imakönyvre gondol. Magyarnyelvű családoknak melegen ajánljuk ezt a könyvecskét.

—g—

^Evangelische Blätter aus Ungarn" 1-ső száma megjelent Okt. 31-én.

Üdvöt és békét kívánva az olvasóknak kifejtik programjukat Jausz Vilmos ev. luth. és Szabó Aladár ev. ref. tanárok. A programm czélja megösmer- tetni igaz világításban a hazai egyházi állapotokat a külfölddel s fenntartani, éleszteni a testvéri viszonyt. Tény az, hogy ez egyhitű testvérek együvé tartozásának érzetét fejleszteni kellene — mert hiszen a hit) terén nem., szabad politikai és nyelvi válaszfalnak létezne. Örvendetes tudomásul vesszük, hogy a lap positiv keresztyén alapon áll s hogy e positiv táborba olyanok is belépnek, kik egykor a megboldogult protestáns egylet tagjai va- lának. Egyházunk tagjai e küldföldnek szánt lapban az „ev, luth“ jelzőt használják, holott a belföldön ezen czímet perhorreskálják. E kettősséget már megszoktuk s a helyes consequentiát magunk számára levonjuk.

Az első szám sem nyújt helyes képet egyházi állapotainkról. Eltekintve egyes téves adatoktól — az igaz kép elhomályositását nem abban látjuk, a mit a lap ír, hanem a miről hallgat, a miről nem ír.

Jausz Vilmos a hazai ev. luth. egyházról egy sovány vázlatot ir. Azt mondja, hogy az 1891-93- iki zsinat a 100 éves szokás jogot kondifikálta s elhallgatja e zsinat nem egyházi, hanem politikai motívumait, melyek folytán e zsinat a hazai luth. egyház leggyászosabb lapjai közé tartozik. E zsinat politikai vétséget egyházi vétségnek deklarált s oly rendelkezéssel bir, a minőhöz hasonlót az egész világon nem találunk. Eltörölve a nyelvek szerinti gyülekezet elnevezést a legnagyobb zavart okozza mindenfelé s egy erőszakos tollvonással megsemmisített minden történelmi jogot. Ezért azután pld. a budapesti legrégibb gyülekezet többó magát német gyülekezetnek nem nevezheti s kénytelen lesz a régi históriai név helyett „az első emeleti egyház“ nevet felvenni. (A deáktéri papiak 1-sŐ