Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-09-30 / 9. szám

123 lanságáról. Joggal kérdezhetjük vájjon őszintén vallották-e magukat amazok ág. hitvallásuaknak, avagy csak port akartak e hinteni a világ szemébe? Első esetben későbbi hallgatásuk mutat jollom- gyongeségre, másik esőiben meg olőbbi szónok­latuk. Ily körülmények közt Masznyik diadalünnepe volt o gyűlés. Az ő „nagy szelleme**hatalmaskodott az uj kerület üres és zavart chaosán. Meglátszott ez abból is, hogy ő elnöki rendreutasitás nélkül a szó szoros értelmében hazakergethette a nyitraia- kat a „nagy Nyitráb*.“ Itt említhető az is, hogy a lutheránus püspök megemlékezett az úniált “Gusztáv — Adolf — Verein“ segélyezéseiről, de a jó ág. hitv. „Lutherische Gotteskasten“ tetemes áldozatairól, melyeket épen az ő kerülete egyházai­nak adott (ott van pld. Zsolna) ogy árva szóval sein emlékezett meg. Ez sem a felekezeti szilárdság jolo. Igen jellemző volt Zorkóczy S. pozsonyi lyo. igazgató véleményezése a vallástanári állás tárgyá­ban, mely szerint a vollástanár egyenlőjogú és egyenrangú ugyan a többi közép iskolai tanárokkal, de sem osztályfőnök, sem igazgató nem lehet. Az elsőt még értjük, mert a vallástanárnak csak heti két órája szokott lenni egy-egy osztályban, amelyek - ben — sajnos — sokszor több az idegen felek izetű ta­nuló a saját egyházunkbelinél. De hogy azért, mert nem osztályfő, igazgató se lehessen, ez uj találmány. Szerintünk a középiskolai igazgatóságra lehetőleg sokoldalúan képzett vallásos lelkületű és egyházias E aedagogusok kellenek, amilyenek voltak a mi régi irneves igazgatóink pld. egy Hél Mátyás. Ilyenek a mai egyoldalú szakrendszor mellett ritkán talál­hatók a közép iskolai tanárok között, mig az egy­oldalúság a theologiának a tudományok körében való centrális állásánál fogva, épen a vallástanárnál leginkább van kizárva, fis mégis kevésbe múlt, hogy határozattá nem emelte a gyűlés e vélemé­nyezést; de a püspök utalására, hogy a külföldön eddigelé a középiskoláknak, nem épen kárára ép az ellenkező volt szokásban, az egyetemes gyűlésre bízta a határozást. Ha még végezetül megemlítjük, hogy az el­nöki székről az elhunyt szabadkőműves főmestor Pulszky F.-nek emlékét hallottuk dicsőíteni és hogy Zay Miklós grófot, ki tudvalevőleg összes gyerme­keit a pápista egyháznak adta, ugyancsak az elnök­ség holmi bizottságba való kinevezéssel tüntette ki, eléggé merrokadatoltuk talán fent jelzett Ítéletünket a dunáninneni kerület aggasztó állapo tárói, megczáfoltuk bizonyára a püspöki jelentés azon nyilatkozatát is, hogy mindenek ékesen foly­nak nálunk s hogy az ősök hite él mi bennünk és feleletet adtunk arra is, mért nem jött létro most sem a sokat emlegetett, de kevosektől őszin­tén óhajtott béke. Verus. A tiszai kerület e hó 16 án tartotta közgyű­lését Miskolczon. Az clőórtekezlotcn Kubinyi Géza interpellálta az elnökséget, hogy mi jogon tart a püspök megelőzőleg zárt értekezletet az esperessé- gek elnökségeivel. Ezen eljárást az autonómiával ellenkezőnek tartja s azt kívánja, hogy az jövő­re a tárgysorozatba fel ne vétessék. A közgyű­lés első napján ifj. Draskóczy Lajos tartotta a gyámintézoti beszédet. Gyönyörű nyelvezet, nagy7 szólamok halmaza s a mellett a hittartalom figyel­men kivűl hagyása jellemzik a szónokot. Pál apos­tol irta a beszéd alapigéit, de váljon mit szólott volna szavainak ilyen felhasználásáról ? A püspök ur évi jelentésében szólott az egyház kritikus hely­zetéről. Nem nevezte meg az áldott egyházpolitikát, pedig de jó lett volna a két boldog óv tapasztala­taival igazolni a püspök úr két év előtti harczát, legalább az akkor is kétkedők s most jóslataikban a tónyok által újból mogerősödöttek feltudnák fog­ni az akkori fellépést és harezot! A püspöki jelen­tés szerint a három theologiai intézőt egyesítése kónyszorkórdós, melylyol meg kell barátkozni. Az egyetemes nyugdíjintézet szükségesnek tartja. Ez alkalommal az „arányosított“ kerület ösz- szes esporességei képviseltették magukat. Az árvái osperesség noveben Krcsméry, jaszonovai lelkész szólott. Az erőszakos kerület feldarabolásról megem­lékezve és kiemelve miszerint az árvái esporessóg akarata ellenére csatoltatott a tiszai kerülethez, nelióz volt, úgymond, elhatározni magukat arra, hogy a kerületi gyűlésen részt vegyenek, de a tör­vénynek engedelmeskedaok azon reményben, hogy a szeretőt, az igazság és a törvény fognak uralkodni e korületbon. Kubinyi Géza meleg szavakkal üdvö­zölte az árvái esporességet s üdvözlő beszédében kiemelte, hogy becsülni tudja az árvaiak azon maga­tartását, moly szerint a régi kötelékhez ragaszkod­tak s attól nehezen tudtak megválni. Másnap a jogügyi bizottság azon javaslatát, moly szerint az árvái esperesség no csatoltassék a liptói esperességhez, mivel az árvái esperesség ezen csatlakozást nem óhajtja, a kerületi gyűlés egy­hangúlag elfogadta. A béke tehát e részben a ke­rületben helyre állott, a mi nagy részt Zelenka püspök önálló, határozott és tapintatos fellépésé­nek köszönhető, a ki kerületében az üldözésre nem hunyt szemet s nem engedte, hogy nyelvi erősza­kos határozatokkal az igazi békének útja elzáras- sók. A VL sz. kir. város esperessógo is épségben maradt és pedig a püspök döntő szavazatának ere­jével. Materny, dobroczeni lelkész azon javaslatot terjesztette a közgyűlés elé, hogy a középiskolai vallástani tankönyveknél a symbolikus könyvekre ügyeljenek s az azokkal ellenkezők kizárassanak a használható tankönyvek sorából. A közgyűlés a j javaslatot a tanügyi bizottsághoz tette át. A sok pont azután gyorsan lotárgyaltatott — s egy gyűlésnek, a sok között ismét vége. Ha nem is építette nagyon egyházunk sokfelől ostromolt falait, legalább az a vigasztaló, hogy nem rontott. Örvendetes esemény. Poprád városi képvi­selő testületében, mely a folekezeti iskolák fenn­tartásához évi segélylyel járult hozzá, azon indít­vány nyal léptek lel, hogy az iskolákat államosít­sák, mely utóbbi esetben az állam uajlauüó lenne felső polgári iskolát is felállítani. Az ev. gyülekezet ez ajánlatot feltételesen el­fogadta, ha t. i. a miniszter örök időre kötelezi magát, miszorint 2 evangélikus tanítót alkalmaz, továbbá, ha a lelkész a vallástanitásért fizetést kap, ha kántor és orgonistáról gondoskodnak, ha a német nyelv taníttatni fog az elemi iskolában és ha a felsőbb egyházi hatóság ez átadást jóvá hagyja. A miniszter a feltételeket nem fogadta el s igy a gyülekezet 04 szóval 7 ellon elhatározta, mi­szerint folekezeti iskoláit továbbra is fenntartja s minden törvényes követelésnek eleget tesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom