Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-01-30 / 1. szám
17 A lóiiyabányai választás ügyében a következő sorokat vettük : Becses lapja deczemberi számában tudomást vévo a lónyabányai pspválasztást érintő közleményről, mely engem hamis világítás fényében kivánt feltüntetni, ezzel szemben kénytelen vagyok nyilatkozni. A közlemény az olvasóra azon improssiót teszi, hogy egyrészt Vitális Gyula zólyom-lipcsei lelkésznek mint fiamnak, Lónyabányán történt egyhangú megválasztása, másrészt a választásnál majdnem botrányossá fejlődött jelenetnek az én kortes- kedésem kifolyása volt. Mint két egyháznak felügyelője nagyon jól tudom, hogy választásainknál a korteskedésnek bármilyen neme tilos — s ezt szem elől soha sem tévesztettem. így a lónyabányai papválaszlási mozgalmak idején is távol tartottam magam a hívek szabad választásának bármily néven nevezendő bo- folyásolásától annál is inkább, mert fiamról is lévén szó, már ez okból is nem tartottam ildomosnak sem az 6 érdekében agilis állást foglalni. — Mégis Gáber Gusztáv egyházi felügyelő a választó gyűlés alkalmával bátorságot vett magának előállani azon ráfogással, hogy Vitális érdekében nagymérvű korteskedés folyt, miért is kizárását kívánta a jolöltek sorából. Midőn a terhes vád visszautasítására az egyszerű hívek nevében a biró - igaz — hovosen kikelt, és az elnökség - mely meg kell adni — ko- rekt magatartást tanúsított — a bírótól szükségesnek látta megvonni a szót, kénytelennek éreztem magamat én, „az érdekelt jelölt atyja“, a gyülekezet színe előtt felszólalni és kijelenteni; na akad csak egy is a hívek között, aki bizonyítani tudná, hogy én, vagy családom tagjai befolyásoltunk valakit fiam érdekében — ha csupán egyszerű kéróscselekedjenek veletek, ti sem tegyétek azt nekik.“ Már most kérdem én, tetszenék-o az nekünk, ha a róm. kath. plébánusok temetési functiot végeznének híveinkkel szemben ? Az egyházak békés együttélésének — tohát épen a szeretet törvényének alapelve, hogy minden pásztor saját nyájánál maradjon. Méltányolni tudjuk azoknak igyekezetét, a kik a szegény asszony fájdalmát enyhíteni akarták azzal, hogy a sirhoz erőnek-orejóvol papot hoztak. Az asszony plébánust várt, a ki a sirt beszonteli. Az nem jött el. Evangélikus lelkész jött el, ámde ez kath. felfogás szerint nem szentelheti be a sirt. A szegény asszony majd a gyonószékben szemrehányást kap, melyet majd le kell vezokelnio, hogy öngyilkos férjét „eretnek“ pap temette el. De meg azután, eltekintve az esettől, könnyen megbotránkoztatjuk a kath. hívőket, ha a kath. egyház akár jogos, akár jogtalan egyházfegyolmóbo avatkozunk s igy vétünk az ellen, a mit Fái apostol Rom. 14-ben mond. A kinek a róm. kath, egyház eljárása nem tetszik, az ki léphet abból. Egyházunk szolgái pedig egyházi cselekményt csak egyházuk tagjaival szemben végezhetnek — más egyház tagjaival szemben csak egy esetben, t. i. az illető egyház hatóságának beleegyezésével. Más eljárás anarchiára és saját egyházunk elvnélküli társulattá ala- csonyitására vezet. Szerkesztő. sei is, ón loszek az első, a ki kívánni fogom, hogy fiam neve a jelöltek sorából töröltessék ; egyben szomóro lobantottam a felügyelőnek helytelen eljárását, mert neki legkevesebb joga volt a korteske- dés vádjával mást illetni, midőn maga az ő iolöltjo érdekében megkísértette a hívok befolyását oly módon és oly mértékben, moly merőn egyházi szabályainkba ütközik. — És ha a választás alkalmával botrány fordult volna elő, ez egyenesen a felügyelő érdeme lett volna, ki a hívek felháborodását egyenesen provokálta. — Hát az ilyet — a közvélemény előtt senki ne akarja az ón rovásomra írni I Különben, ha a felügyelő csakugyan megvolt győződve a visszaélésekről, melyeket adatokkal támogatni tudott volna, kötelessége lett volna, nem lemondani, mikor kudarezot vallott, (híjába a hívek közérzületén megtörik néha a küriarchia) — de kol- lett volna a választás érvényességét megtámadnia. Ezt nem tette — ő tudja miért. Mint tudom, fiam maga fordult a főesperes úrhoz kérve a vizsgálatot, hogy a világgá bocsáj- tot hírek hivatalosan mogczáíoltassanak. A vizsgálat azonban — talán épen a felügyelő úr iránti kíméletből elmaradt. Végül még csak azt jegyzem meg, hogy fiamnak mennyiro nem állt érdekében a korteskedés, kidorült abból, hogy az elhívást nem fogadta el. Vitális József földbirtokos. Elítélve. A zsinat óta teremtett szerencsétlen helyzetben sűrűn hangzanak az ítéletek. Legújabban a pozsonyvárosi esporesség törvényszéke mint delegált bíróság f. hó 17-én hozott Ítéletével Leska János nyitrai esperest és Fajnor István es- perességi felügyelőt hivatalvesztésre Ítélte, mivel az illetők, mint gyűlési elnökök vezetése alatt a nyitrai esperessóg két óv előtt egyhangúlag hozott határozatával az arányositási törvénynek ellenszegült. A vádlottak a tárgyaláson meg nem jelentek s előre kijelentették Írásban, hogy som védekezni, som a hozandó Ítélet ellen felebbezni nem fognak. Mi részünkről az ily ellenállásnak eleitől fogva barátai nem voltunK s azt helytelenítettük. A törvény betüjo nem ismer kegyelmet. A bírák a betűhöz szigorúan ragaszkodtak s igy egyhangúnak mondják az ítéletet. A törvény betűje az elítélés mellett szól, do ha ettől elvonatkoznak a bírák s magukat az ellenszegülők helyzetébo gondolták, mogforditott politikai viszonyok mollett, kérdés nem o cselekedtek volna ők is úgy, mint az elitéltek, kivéve azokat, kik mindig a hatalommal tartanak. De minden botü és paragraphus daczára is felette sajnáljuk az ily kimenetelt. Mégis tekintetbe kell venni az enyhítő körülményeket — világi bírák is megcselekszik ezt, sőt a világi büntetőtörvénykönyv is tartalmaz egy paragraphust, moly- nek alapján a legnagyobb bűntettet elkövető fölött is az enyhítő körülmények tekintetbe vételével rendkívül enyhíteni lehet az Ítéletet. Nálunk nincs ily paragraphus, nincs kegyelem.