Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-01-30 / 1. szám
16 liogy e visszautasításban következetesek is lesznek és ha a jezuitismus netán módokat fog keresni a kiegyenlitésre, az ellenállásban készek lesznek a végletekig menni. Egyházi felsőbbségünktől meg elvárjuk, hogy látva a katholicismusnak most már az anyagi téren is vakmerő támadásait egyházunk ellen, melyre úgy látszik az egyházpolitikai törvények kiépítetlen, félrendszabálya, intézkedései rászabadították, nem fognak késni tiltakozó szavakkal, s nyomatékosan fogják követelni a vallászabadságra és az egyházak jog- egyenlőségére vonatkozó törvények életbe léptetését. Liberalis. Beküldetett, Szerkesztő Ur ! A múlt évi De- czember végén megjelent igen becses lapjának utolsó számában „egyház fegyelem“ czim alatt egy rövid czikk jelent meg, kérem kegyeskedjék megengedni, hogy az abban felhozott esetet úgy adjam elő, a mint az a valóságnak «megfelel. Múlt évi Sept. 27 Pinkafőn egy Mautch nevű k. vall, szegény téglás pillanatnyi elmezavarban agyonlőtte magát. Az ottani fanaticus hírben állópap megtagadta az öngyilkos egyházi beszentelését. Á halott minden egyházi kiséret és szertartás mellőzésével kivitetett a temetőbe, és ott a készen álló sirba letétetett, a sir be nem hantoltatott, mert a szegény özvegy és 5 kis gyermeke még mindig azon reményben volt, hogy a pap szive meglágyul s eljő a beszentelésre. De e remény hiába való volt. Ekkor a pinkafői evang. egyház derék elöljárói, a szerencsétlen elhunyt özvegyének és agg apjának kérelmére elhatározták a szerencsétlent ev. szertartással eltemettetni. Megkondultak az ev. templom harangjai, felkéretett az ev. lelkész a functio teljesítésére ; de ez beteg lévén az ev- segédlelkészhez fordultak kérelmük teljesítése végett, ki azomban igy nyilatkozott „nem teszem meg, semmi közöm ezen dologba, az öngyilkos mint kat- holicus és öngyilkos nem felebarátom, lelkiismeretemmel nem tudnám összhangzásba hozni.“ S csak is ezután jött egy pinkafői ev. elöljáró én hozzám, a szomszéd paphoz, kérvén, hogy teljesítsem én a szeretet törvényét. Én a kérelmet teljesítendő elmentem Pinkafőre, ottan várt már a pinkafői ev, fötanitó számos iskolással, és nagy sokaság által kisérve a temetőbe indultunk. A nyitott sir előtt megállva a tanító iskolásaival mint szokás énekelt, én pedig ezen sz. Írásbeli ige felett „a ki ti közületek bűn nélkül való, az vessen először követ ö reá“ tartottam megfelelő, de senkit nem sértő egyházi beszédet. Ez, Nagy tiszteletű szerkesztő Ur, a valódi tényállás. Hogy a czikkiró, a kath. egyház fegyelmet még dicsőitheti, igazán meg vallva, nagyon szomorú dolog, szomorú, hogy ha ezt egy ev. lelkész teszi. Hová vezetett a kath. egyházi fegyelem ? a cath. egyházi fegyelem áldozatairól beszéljek-e? a bátor Wiklefről, kinek csontjai százados nyugvó helyükről ásatának ki, hogy meg égettessenek ? vagy szóljak a kegyes Húsz és prágai Jeromosról, a kik Kostnic máglyáin égettettek meg ? felemlítsem a párisi vérfüdő és az inquisitiók borzalmait ? És a jelen időben, hogyan gyakoroltatik a kath. egyház fegyelem ? Az ítélet mérlegét nem az igazság és szeretet, hanem az érdek billenti le még a halálban is, más mértékkel méretik a halandó ember, ha magas állású, gazdag öngyilkos egyházi beszentelése meg nem tagadtatik, a szegény, mert szegény,örök kárhozatra Ítéltetik, mit eléggé bizonyít a pinkafői cath. pap, ki, midőn megtudta, hogy ama szerencsétlen ev, szertartással leend eltemetve igy szólt „gehet hin undtrags ihn in des Teufels Loh“, bizonyara szép kívánság egy keresztyén pap szájából A mi pedig czikkiró azon nyilatkozatát illeti „hogy egyházunk kitűnő berendezésű temetkezési egyletnek tekintetik, melynél dísz-szónokok minden időben s minden körülmények között, mindennemű alkalmakra kaphatók“ csak az válaszom, hogy igenis mindennemű egyházi functiónknál az igehirdetés a mellőzhetlen kellék, a kinek ez nehézségére van, az vonja le a consequentiát. a kinek jobban tetszik a cath. lythurgia és mise, az álljon oda. Hogy „czikkiró szerint, még híveinknél is a temetési beszédek számát korlátozni kellene“, nó, ezen óhajnak igen catholicus szaga van, s még- csak azt csudálom, hogy czikkiró nem indítványozza a szent beszédek minden alkalommali eltörlését s a szent misék behozatalát. Ez az én nézetem, ez az én feleletem a czikkiró „egyház fegyelem“ alatt irt czikkére. S hogy én helytelenül nem jártam el, bizonyítja a dunántúli ev. püspöknek 3374196. sz. a. hozzám intézett levelének eme passusa „az említett pinkafői rom. cath. öngyilkosnak eltemetésével, miután erre illetékes helyről jött a felhívás, keresztyéni szent kötelességet teljesített.”*). Mérnyi Ádám felső eőri ev, lelkész. * Jegyzet. Közöltük a védelmet egész terjedelmében s a védelemnek máskor is helyet adunk lapunkban. Kijelentjük azonban, hogy a védelem után is tudósítónk álláspontját a magunkévá tesz- szük s azt egészben helyeseljük. A p—i segédlelkésznek válaszát bizonyosan tévesen referálták a temetésért ott járók. Nézetünk szerint a keresztyén szent kötelességet épen akkor teljesítsük, a midőn más egyház ügyeibe nem ártjuk magunkat, A szeretet törvénye van abban kifejezve, a mit az Ur mond : „a mit nem kívántok, hogy az emberek
