Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-08-30 / 8. szám

Ill

A gyűlés után társas ebéd volt s este felé a küldöttek elhagyták a vendégszorető kis várost, mely bizonyára mindnyájuknak kedves emlékezetében marad.

—o—

Szoczialisták az aIföldön. A szoczialista mozgalom egyházunkra nézve is nagy veszedelmet jelent; mért a nemzetközi munkáspárt nemcsak a gazdasági viszonyokat akarja megváltoztatni, hanem híveinek szivéből minden vallásos érzést kitépni. Igen helyesen jelezte Zsilinszky' Mihály esperességi felügyelő megnyitó beszédjében, hogy az egész mozgalomnak legfőbb oka a vallástalanság. A párt programja hangsúlyozza ugyan azt, hogy a vallás magánügynek tekintessék, — de a valóságban atheis- must követel tagjaitól. Nem a gazdasági, társadalmi, vagy'oni viszonyok fel forgatásában rejlik a főbaj, hanem azon vallási és erkölcsi ni hilismusban, melyet az új próféták hirdetnek. Ha az ember érintkezik a néppel, borzalommal látja az atheismus pusztítását Az új próféták első sorban arra törekesznek, hogy a polgártárs kezéből kivegyék az énekeskönyvet és némit- sák el az imát. A családban viszály' támad. Az anya gyermekeivel még imádkozik és énekel — de a férj gúnyolódik a leghitványabb materialista atheismussal hozakodva elő. Majdnem stereoty'p kijelentésekkel találkozunk az uj próféták áldozatainál, mint: „a bibliát és énekes köny vet emberek csinálták,* .Istent senkisem látta — „az ember úgy pusztul el mint az állat.“ A teli vér szoczialdemokraták feíekezetnél- küliekké lesznek, hogy pedi^ elkerüljek a törvényben előirt adót, #lőbb unitáriusokká lesznek, így a „testvér" egyház ad a szökevényeknek állomást és hidat. Nem pusztán politikai párttal van tehát dolgunk, hanem a haeresisen alapuló veszedelmes szektával. Midőn ez a veszedelem betört hazánkba czélszerü volt-e akkor az egy- ház intézményeit uj alkotásokkal gyengíteni — arra feleljenek a< állam mindenhatóságának imádói és az utóbbiaknak szolgalelkü munkatársai az egyházi téren ?!

~ 4»

Hangulat csinálás. A turóczi esporesség nem választott elnökség által kormányoztatott, két óvon át. A bányakerületi kc^gyűlés még a múlt évben elhatározta, hogy rendes elnökség választassák. Turócz nagyon messze esik Budapesttől — az ottani határozat úgy látszik, hogy a póstán elveszett és csak 9 hónap múlva érkezett rendeltetési helyére. Végre a választás is megtörtént — s most apellátával megtámadtatok a választás. Es sem volna még haj; mert hiszen apellálni minden ellen lehet s aláirókat sem nehéz szerezni. A dolog elhúzódik a bányakorületi közgyűlésig, holott tiz ilyon apellátával is végezni lehetne addig. A kivételes állapot tovább tart — ez a fődolog! A hírlapokban már előro készítik a hangulatot; miszerint az új rendes, választott elnökségben nincs meg a „garanczia“ s azután a világi elnök nem is nemes ember, pedig a „nemesség“ anyagi támogatása nélkül vége a protestantismusnak a felvidéken ! Abnormis állapot az, a mikor a kinevezett elnökségek jönnok divatba s az egész autonómia illusoriussá lesz. Hajdan nem is egy könnyen akadtak volna olyanok, kik az ily kinevezéseket elfogadták volna h ha el is fogadták, siettek a bizalom embereinek bolyét csinálni. A nézetek e tekintetben változtak, ma már mindenre akad ember; mert sokan vagyunk, s bár sok új esperes- ség is keletkezett, az aspiránsok száma nem fogyott.

Az esperességi elnökségre eddig nőm is kívántak garancziákat; de úgy látszik, némelyek egyházunkban szerotnék visszaállítani a Bach kor- 8zakboli pI,urificationsgericht“-ekot — s ezentúl minden elnökségnek ily érzületvizsgáló bizottság előtt kell majd mogjelennie. Ilyen intézmény az egész felföld részére talán felállítható lenne Léván ? 1

A bukásba — a mi utóvégre is emberi dolog és nem minden esetben szégyen, meg kell nyugodni nemes és nem nemes származású egyháztagoknak egyaránt, ez az alkotmányos felfogás — s ha a megyálasztottak nem az egyház törvényei szerint kormányozzák az esporességet, van mód tőlük szabadulni, hiszen vannak kitünően és gyorsan működő delegált és nem delegált törvényszékeink !

Vándorló gyülekezet. A „Bók. Közi.“-ben következő hír látott napvilágot : „A mint tudjuk, a szarvasi ág. 11. ov. tomplomokban felváltva tar- tatik a magyar és tót istentisztelet. A nép zöme a régi templomba özönlik a tót istenitisztelet hallgatására, viszont mikor az öreg templom falai közt hirdetik Isten igéit magyarul, akkor meg az öreg templom marad üresen.“ Szarvason ez óv folyamán lett felszentelve a második ev. templom. A két templom a város két végén fekszik. A mig egy templom volt, a tót nyelvű istentisztelet után tartatolt a magyar nyelvű istentisztelet, mely va- káczióban, mikor a főgymnasium ifjúsága távol van, meglehetősen gyéren volt látogatva. A köz- l gyűlés e gyér látogatást megszüntetni óhajtva,