Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-10-30 / 10. szám
160 magán a pozsonyi kerületi gyűlésen is megbukott. így azonban lehet, lesz még róla szó itt is, ott is ; azért nem lesz felesleges megismerkednünk azokkal az érvekkel is, a melyekkel e mozgalom meginditói eljárásukat igazolni akarják. Az egyesités, illetve a bezáratás egyik fő érve a the ologusok csekély, évről évre fogyó száma. Igen szomorú jelenség, s itt is az ideje, hogy egyházunk ezen legnagyobb baján valami utón módon segitsünk. S ha máskép nem lehetne, megnyugodnék rajta, ha a soproni és eperjesi theologiai intézetek bezáratásának árán is. A baj meg van, tagadni nem lehet, még a vak is látja, se- giteni kell rajta minden áron, ha egyházunkat a végromlástól megmenteni akarjuk. Segitve lesz ezen a bajon az egyesités áltat ? szaporodni fog a theologusok száma, ha a két intézetet elpusztítjuk ? Bocsánatot kérek az akadémiai nagybizottság minden egyes tagjától, de ón az ellenkezőjét merem állitani. Nem szaporodni, hanem fogyni fog a theologusok száma egy theologiai intézet mellett, ha nem akadémiának, hanem mindjárt egyetemnek is fogjuk azt nevezni. Száz érvet is fel tudnék hozni állításom igazolására, de elég lesz abból egy kettő is. Minden évben, minden theologiai intézetünkön, beiratkozik egy két olyan theologus, a ki csak a helyi kedvező viszonyok miatt lép erre a pályára. Helyben, vagy pedig közelben van az intézet, azért lesz sok szegényebb sorsú szüle gyermekéből pap. Ha most hazánkban csak egy ilyen intézet léteznék, akkor ezen ok miatt minden évben 2—4 theo- logussal kevesebb jelentkeznék. Vagy . .. és ez különösen dr. Masznyik Endre igazgató urnák, e mozgalom meginditójának szól. A midőn dr. ur, a szarvasi főgymna- ziumban letette az érettségit, a soproni theologian iratkozott be hittanhallgatónak. Itt azonban csak egy évig maradhatott, egy év múlva consilium abeundit kapott és Pozsonyba ment s ott végezte tanulmányait. Már most, ha hazánkban akkor csak egy ilyen theol. intézet létezik Masznyik igazgató urnák nem lett volna hova mennie, kénytelen lett volna a theologiai pályát a körjegyzőivel, vagy a vasútival felcserélni. Ez az eset azonban nem áll egyedül, ismétlődik az ugyszól- j ván évről évre. A kinek az egyik theo- logián nincsen maradása, megy a másikra s ott lesz belőle kitűnő theologus (a leczke használt) s később jeles pap.*) Már az ilyenekre is kell tekintettel lenni, ha másnak nem, hát Masznyik igazgató urnák, s minden áron megakadályozni, a két meglevő nagyszerű és szép múltú intézetünk bezáratását. Vagy ... de nem folytatom, hiszen nem igen lesz valaki, a ki állitaná, s ha igen, nincs olyan, a ki elhinné, hogy egy intézetben több lesz a theologusok száma mint háromban. A másik ok, a melyre hivatkoznak theologiáink szegénysége. Hát valamikor gazdagabbak voltak ezen intézeteink ? Szellemiekben talán igen, de anyagiakban nem. Az az ifjú, a ki papnak készül, nem azért választja ezt a pályát mert négy évig nagy palotába fog járni, vagy mert a tantermek fényesen vannak berendezve, vagy mivel a tanároknak 2400 frt a törzshzetésük. Ezek a dolgok magokban véve jók és szépek — de a theologusok számát egyetlen egy lélekkel sem fogják szaporítani. Az az ifjú ember nem fényes theologiai intézetekről, hanem fényes paplakokról álmodozik, nem a tanárok nagy hzetése, hanem a lelkészek rendezett fizetése fogja őt vonzani erre a pályára s tölti meg a theologiai intézet padjait hallgatókkal. Diszes épületek, gazdag felszerelések, nagy tanári fizetések, otthonok stb., az mind kevés a theologus hiányon segitemi. A papi fizetéseket kell rendezni, nem 600—800 frt minimummal, hanem legalább félannyit kell biztositni minden lelkész számára, mint a mennyit az akadémiai nagy bizottság a theol. tanároknak kilátásba helyezett. Még csak egyet. Soha sem Voltam képes megérteni, hogy egyetemes egyházunk, a három theol. intézet közül, csak az egyiket segélyezi, azt a melyiknek saját bevallása szerint annyi a vagyona, jövedelme, mint a többi kettőnek együtt véve. Úgy tesz mint a rósz szüle, kedvencz gyermekét tejben vajban füröszti, selyemben bársonyban járatja — s a többinek rosszabb a dolga mint az apátián anyátlan árvának. A mi egyetemünk is úgy tesz, Pozsony a kiválasztott, Sopront és Eperjest teljesen magára hagy*) Sőt megesik az az eset is, hogy a ki az egyik the- ologián megbukik a másikon próbálhat szerencsét Szerk.
