Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-10-30 / 10. szám

ja. Es midőn azok saját emberségükből is fenn tudnak állani, rendeltetésüknek megfelelni, akkor Pozsony fehivásán utat módot keres —kihúznia gyékéntalólok.

Ez nem fog megtörténni ! de ez kevés. Elégtételt kell szolgáltatni Sopron és Eperjesnek. Egyetemes egyházunk kell hogy ezeket is oly arányban és oly mérvben segélyezze, a minő segélyben részesül Pozsony. A soproni és eperjesi theologi- ák csak oly intézetei egyetemes egyházunknak mint a pozsonyi.

Azért nem a hármat egyesíteni, még kevésbé a kettőt bezáratni, hanem mind a hármat egyformán segélyezni, ez legyen jelszavunk, ezt tartsa feladatának — az akadémiai nagybizottság is.- gyA Luther társaság közgyűlését f. hó 21-én Budapesten tartotta. Zsilinszky Mihály megnyitó beszéde után az igazgató tanács javaslatai kerül- tek tárgyalásra. Az igazgató tanács azt javasolta, hogy még ez évbon az egyes segélyért folyamodó egyházi lapokat, részesítse az egylet segélyben, de a jövöre nézve tegyen felterjesztést a Luthor társaság az egy ütemes közgyűléshez az iránt, hogy a központban egy hiyatalos egyházi közlöny létesit- tessék, moly hivatva lenne a közegyház érdekeit szolgálni és a papság szellemi nívóját is emelni. E lap szerkesztője a felterjesztés ellen felszólalt, .utalva arra, hogy hivatalos ut;n jó lapot teremteni nehéz s a mely lap csak szubventióval képes magát fenntartani, nem igen életképes. Veres József szintén sorra bírálta az igazgató tanács indokait, kimutatva a hivatalos lapok sorsát, utalva a hivatalos .Néptanítók Lapjára“ is, melynél csak a pályázati hirdetések birnak érdekkel. Radó Kálmán dunántúli felügyelő éles bírálat alá vette az egyházi lapokat, melyeket a legtöbb esetben nőm érdemes olvasni; mert hiszen egy-egy keresztelőről is több hasábnyi tudósításokat hoznak. Ilazaűas, magasabb nívón álló lapra nagy szükség van szo- rinte. Persze bírálni könnyű. De hát mit tegyenek az egyházi lapok, ha azok úgyszólván csak a lelkészek támogatásából kénytelenek élni. Még ugyanaz nap hallottam egy igen tartalmas és magas nívón álló a fővárosban megjelenő, egyházi lap szerkesztőjétől, hogy lapját két évig küldte egy kerületi felügyelő urnák — midőn végre azt kérte, hogy az excelontiás ur lapját ne csak olvassa, liánom fizessen is elő arra, a válasz az lett, hogy az illető visszaküldte lapját. Ily körülmények között bizony nehéz lapot szerkeszteni és kiadni s nehéz a magasabb igényeknek eleget tenni 1 A Luther társaság ez évben is sególyzi az „Ev. Glocken“ czimü

néplapot és a Sopronban megjelonő-„Ev.$Nópt.inoda‘‘ czimü lapot.

A társulat elhatározta, hogy kiadványainak árát leszállítja és kapcsolatban a b.-csabai evang. könyvkereskedéssel próbára egy évre kolportőrt állít. A társulat évi jelentéséről jövő számunkban szólunk.

Az egyetemes gyűlés f. hó 21—23-ig tartatott Budapesten. A gyűlést, mint rendesen, ez alkalommal is előórtekozlot előzto meg. Az előérto- kozlet előtt, régi szokáshoz hivon a legidősebb püspök vezetése alatt a gyűlési tagok egy része tisztelgett az ogyotomos felügyelőnél. Mi ezen tisztelgést ma már időszorűnok nem tartjuk s ú régi időkből reánk maradt czafrangnak tartjuk, a mikor a papság, nem lóvén legnagyobbrészt nemes származású, a hodolat e nemét választotta. Kyriarchi- kus maradvány ez, mely nélkül ellehetünk, a midőn egy közgyűlés tagjai sem tartják szükségesnek az ikerelnöksóg másik felénél, a püspöknél való tisztelgést. Az olőértekezlet nem igen készítette elő a közgyűlést, mely nem egyszor nagyon is izgatott hangulatban folyt le, s eszünkbe jutotta a bécsi érsok azon válaszát, a kit midőn az iránt kérdeztok meg, hogy nincsen-e ellenvetése, ha hz osztrák protestánsok alkotmánya szabadabb szervezetét jóvá hagyja a kormány, azt mondta : „engedjék meg, hogy a legdemokratikusabb alapon szervezkedjenok ! mert az a legbiztosabb ut a feloszlásra.“ Az előórtekozlot végén csattant az o9tor. Az egyetemes felügyelő az értekezlet bezárása előtt kijelentette, hogy működését és tetteit mindég aláveti a nyilvános bírálatnak, ha az ellen van valakinek kifogása, szóljon itt a nyilvánosság előtt. Mély csönd követte e kijelentést. Mire aztán az egyetemes felügyelő bezárta az olőértekezletet. Ez volt tehát az egyet, felügyelő ellon indított, lapunk által említett aktio kudarcának utolsó felvonása.

Október 21-én a közgyűlést ünnepélyes millenáris istentisztelet előzte meg, melynél Gyurátz Forencz püspök omlékezott meg szép boszédben az év jelentőségéről. Az egyet, gyűlést megnyitotta br. Prónay Dezső egyet, felügyelő millenáris beszédje, mely valóban megkapó, vallásostartahuu beszéd volt s jó minta lett volna arra nézve, hogy a lelkészok is mily szelloinbon tartsák a millenáris beszédeket. Ha e beszédet Összohasonlitjuk azzal, a melyot a dunáninnoni kerületi gyűlés megnyitása alkalmával a pozsonyi tomplomban tartottak, moly hemzseg a blasphomiától, bizony jó lett volna némelyeknek egy kis theologiát tanulni o világi paptól. A beszéd inog fog jelenni az egyetemes jegyzőkönyvben s akkor majd olvasóink is meggyőződhetnek állításunk igazságáról. Az egyetemes felügyelő bejetentotte két rendbeli adományát, 1000 frtot a gyáinintézotre, 1000 frtot az egyet, nyug- dijintózotro. Az cgyetomes gyűlés jogyzőivé választattak : Poszvók, Händl, Glauf. Ügyész lett Dr. Sztehlo Kornél. Mindjárt a gyűlés elején heves vitára adott alkalmat a kormány ismeretes loiratn a tiszui körűiét s az ordélyi részekon levő ág. h. ev országos ogyház közötti konfliktusra. Egyesek erő- nek-erejóvol vallási sérelmet akartak látni ez ügybon. Nagyon helyes volt e tekintetben Zsilinszky Mihály megjegyzése, hogy kár itt graváment ke-