Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-10-30 / 10. szám

ja. Es midőn azok saját emberségükből is fenn tudnak állani, rendeltetésüknek megfelelni, akkor Pozsony fehivásán utat módot keres —kihúznia gyékéntalólok. Ez nem fog megtörténni ! de ez kevés. Elégtételt kell szolgáltatni Sopron és Eper­jesnek. Egyetemes egyházunk kell hogy ezeket is oly arányban és oly mérvben segélyezze, a minő segélyben részesül Pozsony. A soproni és eperjesi theologi- ák csak oly intézetei egyetemes egyhá­zunknak mint a pozsonyi. Azért nem a hármat egyesíteni, még kevésbé a kettőt bezáratni, hanem mind a hármat egyformán segélyezni, ez legyen jelszavunk, ezt tartsa feladatának — az akadémiai nagybizottság is.- gy­A Luther társaság közgyűlését f. hó 21-én Budapesten tartotta. Zsilinszky Mihály megnyitó beszéde után az igazgató tanács javaslatai kerül- tek tárgyalásra. Az igazgató tanács azt javasolta, hogy még ez évbon az egyes segélyért folyamodó egyházi lapokat, részesítse az egylet segélyben, de a jövöre nézve tegyen felterjesztést a Luthor tár­saság az egy ütemes közgyűléshez az iránt, hogy a központban egy hiyatalos egyházi közlöny létesit- tessék, moly hivatva lenne a közegyház érdekeit szolgálni és a papság szellemi nívóját is emelni. E lap szerkesztője a felterjesztés ellen felszólalt, .utalva arra, hogy hivatalos ut;n jó lapot teremteni nehéz s a mely lap csak szubventióval képes ma­gát fenntartani, nem igen életképes. Veres József szintén sorra bírálta az igazgató tanács indokait, kimutatva a hivatalos lapok sorsát, utalva a hiva­talos .Néptanítók Lapjára“ is, melynél csak a pá­lyázati hirdetések birnak érdekkel. Radó Kálmán dunántúli felügyelő éles bírálat alá vette az egy­házi lapokat, melyeket a legtöbb esetben nőm ér­demes olvasni; mert hiszen egy-egy keresztelőről is több hasábnyi tudósításokat hoznak. Ilazaűas, magasabb nívón álló lapra nagy szükség van szo- rinte. Persze bírálni könnyű. De hát mit tegyenek az egyházi lapok, ha azok úgyszólván csak a lelkészek támogatásából kénytelenek élni. Még ugyanaz nap hallottam egy igen tartalmas és magas nívón álló a fővárosban megjelenő, egyházi lap szerkesztőjé­től, hogy lapját két évig küldte egy kerületi fel­ügyelő urnák — midőn végre azt kérte, hogy az excelontiás ur lapját ne csak olvassa, liánom fizes­sen is elő arra, a válasz az lett, hogy az illető visszaküldte lapját. Ily körülmények között bizony nehéz lapot szerkeszteni és kiadni s nehéz a ma­gasabb igényeknek eleget tenni 1 A Luther társa­ság ez évben is sególyzi az „Ev. Glocken“ czimü néplapot és a Sopronban megjelonő-„Ev.$Nópt.inoda‘‘ czimü lapot. A társulat elhatározta, hogy kiadványainak árát leszállítja és kapcsolatban a b.-csabai evang. könyvkereskedéssel próbára egy évre kolportőrt állít. A társulat évi jelentéséről jövő számunkban szólunk. Az egyetemes gyűlés f. hó 21—23-ig tarta­tott Budapesten. A gyűlést, mint rendesen, ez al­kalommal is előórtekozlot előzto meg. Az előérto- kozlet előtt, régi szokáshoz hivon a legidősebb püs­pök vezetése alatt a gyűlési tagok egy része tisz­telgett az ogyotomos felügyelőnél. Mi ezen tisztel­gést ma már időszorűnok nem tartjuk s ú régi időkből reánk maradt czafrangnak tartjuk, a mikor a papság, nem lóvén legnagyobbrészt nemes szár­mazású, a hodolat e nemét választotta. Kyriarchi- kus maradvány ez, mely nélkül ellehetünk, a mi­dőn egy közgyűlés tagjai sem tartják szükséges­nek az ikerelnöksóg másik felénél, a püspöknél való tisztelgést. Az olőértekezlet nem igen készítet­te elő a közgyűlést, mely nem egyszor nagyon is izgatott hangulatban folyt le, s eszünkbe jutotta a bécsi érsok azon válaszát, a kit midőn az iránt kérdeztok meg, hogy nincsen-e ellenvetése, ha hz osztrák protestánsok alkotmánya szabadabb szer­vezetét jóvá hagyja a kormány, azt mondta : „en­gedjék meg, hogy a legdemokratikusabb alapon szervezkedjenok ! mert az a legbiztosabb ut a fel­oszlásra.“ Az előórtekozlot végén csattant az o9tor. Az egyetemes felügyelő az értekezlet bezárása előtt kijelentette, hogy működését és tetteit mindég alá­veti a nyilvános bírálatnak, ha az ellen van vala­kinek kifogása, szóljon itt a nyilvánosság előtt. Mély csönd követte e kijelentést. Mire aztán az egyetemes felügyelő bezárta az olőértekezletet. Ez volt tehát az egyet, felügyelő ellon indított, lapunk által említett aktio kudarcának utolsó felvonása. Október 21-én a közgyűlést ünnepélyes mille­náris istentisztelet előzte meg, melynél Gyurátz Forencz püspök omlékezott meg szép boszédben az év jelentőségéről. Az egyet, gyűlést megnyitotta br. Prónay Dezső egyet, felügyelő millenáris be­szédje, mely valóban megkapó, vallásostartahuu beszéd volt s jó minta lett volna arra nézve, hogy a lelkészok is mily szelloinbon tartsák a millená­ris beszédeket. Ha e beszédet Összohasonlitjuk az­zal, a melyot a dunáninnoni kerületi gyűlés meg­nyitása alkalmával a pozsonyi tomplomban tartottak, moly hemzseg a blasphomiától, bizony jó lett volna némelyeknek egy kis theologiát tanulni o világi paptól. A beszéd inog fog jelenni az egyetemes jegyzőkönyvben s akkor majd olvasóink is meg­győződhetnek állításunk igazságáról. Az egyetemes felügyelő bejetentotte két rendbeli adományát, 1000 frtot a gyáinintézotre, 1000 frtot az egyet, nyug- dijintózotro. Az cgyetomes gyűlés jogyzőivé válasz­tattak : Poszvók, Händl, Glauf. Ügyész lett Dr. Sztehlo Kornél. Mindjárt a gyűlés elején heves vi­tára adott alkalmat a kormány ismeretes loiratn a tiszui körűiét s az ordélyi részekon levő ág. h. ev országos ogyház közötti konfliktusra. Egyesek erő- nek-erejóvol vallási sérelmet akartak látni ez ügy­bon. Nagyon helyes volt e tekintetben Zsilinszky Mihály megjegyzése, hogy kár itt graváment ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom