Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-10-30 / 10. szám
164 ház még- az evangélikusok bölcsőjében sem jutott oda, hogy apostolkodni kezdett volna az egyeseknél — nekünk is soká kellene várakozniuk, mig nálunk is másként állanának a dolgok. Ott is egyletek láttak hozzá a inukéhoz, nálunk is az az eset áll elé. Száz éve annak, hogy egyházunk üldözése megszűnt s azon száz év alatt eg\ házunk a tormánál, a szervezkedésnél tovább jutni nem tudott. Azzal kezdte 100 év előtt a pesti zsinat, azzal végezte ügyét 100 év után az utolsó zsinat Mintha csak a formában, a szervezőben s különösen a centralisátióban volna a íő erő, mintha attól függne egyházunk létezése! Igen. van egyház, a melynél a torma szervezet — nagy és tő szereppel bir és fenntartja valósággal az organizmust, mint a balzsam az ezereves egypt-mi múmiát. De nem veszszük-e észre, hogy az a keresztyén öntudatnak alacsony foka ? Egy merész szerzetes, a kinek hite volt, megrázkódtatta azon egyházat — és recsegni kezdett miként az összeszáradt hordó abroncsai. A tartalom nélküli forma nem tartós, összeszárad, csak az ezetben nem, ha sötét pinczébe teszed azt.“ Az egylet megállapította alapszabályait s megválasztotta ideiglenes tisztviselőit. Elnök : Fábry J. S, nagyszalatnai lelkész; alelnök Moc- ko J. csácsói lelkész ; jegyző : Krcméry N. ja- szenovai lelkész: pénztárnok: Makovicky Vladimir ró/ sahegyi kereskedő. Az elnökség meg- bizatott, hogy az egyletet jelentse be a főt. püspöki karnak. Alapitó tag fizet 30 irtot; rendes tag 1 irtot. A jelentkazők tagdijaikat az intézet pénztárnokához küldjék. Melegen üdvözöljük e sokat Ígérő kezdeményezést s kisérje az Ur áldása az egylet munkásságát. A rév-komáromi ág. h. ev. egyház 1895. évről szóló értesítőjét 46 oldalnyi terjedelemmel kiadta azon gyülekezet buzgó ifjú lelkésze Jánosy Lajos, a ki 1895. november 10-ikón lett hivatalába beiktatva. Az értesítő kiváló gonddal van szerkesztve. Nem pusztán statisztikát tartalmaz, hanem a gyülekezet tagjainak épülésére is szolgálhat az értesítőben közölt többrendbeli egyházi beszéd és ima. Payr Sándor az uj lelkész beiktatásánál szép verses imát mondott az oltár előtt, melyből a következő részletet közöljük : Azért oltárodnál mig szolgád igy áldoz, Te adj erőt Uram, szent hivatásához. Ifjú Sámuelként legyen éber szolga, Keljen fel serényen hivó szózatodra. Hogy a csalódások soh se csügeszszék el : Ajándékozd meg őt Illés láng leikével. Legyen Péter, a kit szent tüze hevite, Miként Pálnak, legyen rendületlen hite. Ha bántja a világ önző hidegsége, Jánosként boruljon mestere keblére. Mint Thimotheusnak, ifjúsága díszét ^- Tudomány képezne s a te örök igéd. S ha neki bölcseség ajándékát adod, Jézustól tanuljon szelíd alázatot. Az uj lelkész beköszöntő beszédjét II kor. IV, 5. alapján tartotta. Az evangéliumi lelkész hivatása nem egyéb, mint bizonyságtétel a gyülekezet Uráról, az Ur gyülekezetének. Az egyik czél, a melyet az ifjú lelkész maga elé tűzött, az 1788. jan. 14-én felszentelt ev. templom újjá építtetése. A hívek már eddig is szépen adakoztak. Az ev nők oltáregyesületet alkottak, hogy a midőn a templom renoválásához fognak, belső berendezése a Templ°mnak minél díszesebb lehesen. A gyülekezet lélek száma Komáromban 378. Uj Szönyben 51. A szórványban 131. Külön felekezeti iskolája nincsen iegyházunknak e helyen. A nagyobb iskolás gyermekeket a lelkész tanítja a vallásban, a kisebbeket az orgonista vallás tanító. A gyülekezet lelkészének szép hivatása vau a nagy kiterjedésű diasporában — s reméljük, hogy e hivatását hűen be is tölti. ZERKESZTŐI ÜZENETEK. M. D. Zs. A bibliamagyarázat' csak mutatványként egy Ízben lett elküldve, oly czélból, hogy a kik esetleg előfizetnek, betekintést nyerjenek a műbe. Mutatványt, melynek elfogadása semmiféle kötelezettséggel nem jár, nem szokás visszaküldeni. Csudálon, hogy a „Religion des Geistes" hívei,’ még’ a nyomtatványokkal szemben is oly türelmetlenek. Mi, kik Tolstoj új irányához, vagyis a franc ziskánus keresztyén- séghez felemelkedni nem tudunk, sokkal türelmesebbek vagyunk s könyvtárunknak „fanatikusok" czimű rovatában gyűjtjük a Tolstoj utánzók iratait, sőt a „Religion des Geistes" füzeteit is ; mert elvünk az az apostoli szó „mindeneket megpóháljatok" és az a közmondás : „néhá a vak tyuk is szemet talál.„ Spectator. A dolgozatokat megkaptam. Köszönöm érdeklődését. Már nem is vagyunk oly kevesen, habár a számra, nem sok súlyt helyezek. A fő az, hogy ne csüggedjünk. Kérem forgassa tollát. — g-y. Mindkét közleményt megkaptam. A theologiai intézetek egyesítésére vonatkozó kitűnő czikket az első ivén nem közölhettem ; mert már akkor ki volt szedve. A bányakerületre vonatkozót — ne vedd rósz néven — ez alkalommal nem kÖ7Ölhetem ; mert a dologról már szóltam. Úgy is már sokan panaszkodnak, hogy folyton csak a hibákat keresem és az erényeket nem dicsérem — pedig az utóbbiakat is lámpával keresem, de hiába. A bányakerületi gyűlésen legtöbbet beszélt a derék Kovácsi, — pedig egy szót se szólt ! A téli estékből minél többet juttass lapomnak. Pozsony. Köszönöm tudósításaikat s alkalom adtán érvényesítem' A derék ifjúság a mi reményünk ! A jövő a mienk ! Ne féljenek! K. A „gyávaság" czimű czikket én Írtam, annélkül, hogy arra bárhonnan is inpulsust kaptam volna. Lemondtam azon szándékomról, hogy B.-nek az „Ev. Egyh. és Isk,"ban közlött czikkét a védekező jellemzésére egész terjedelmében közöljem Az oly hitványságra nincs válaszom. N. L. S. A jeles nyomtatványt megkaptam csak kár, hogy már lapom zárta után érkezett. 'I kémát nem szükséges adnom, tudsz te magad is találni. A tavalyi dolgozat a levéltárban van, ott pedig nehéz valamit találni. P. Sz. Laukö czikkére külön czikkben nem válaszolok. Én nem a gyámintézet intézményét támadtam, hanem az abba berontott világias szellemet. Legjobb válasz volt czikkemre az, hogy Felkán a gyámintézet nem volt turista egylet. Az ily válasznak örülök. Lapom sokakat támadott, de ezt az egyház körén belül s nem politikai lapokban tette. A fő kérdés az : igazat mondtam-e ? Ha igen és ez fáj némelyeknek, szívesen tűröm a szemrehányást. Kyriarchia, elviiágiasodás- mind ez L. szerint lehetetlen. Irigylésre méltó naiv lélek. Nem is tudom, ki volt az, a ki magán körben oly élesen kárhoztatta a lelkészek között uralkodó szervilismust!! — A gyarlóságokat csak úgy lehet megszüntetni, ha azokra reá mutatunk, nem pedig szépitgetjük azokat. A szemétdombok eltakarítása nem valami kellemes dolog, de valakinek meg kell cselekedni , azt is — ha csak nem akarjuk, hogy azok levegője lehetetlen- I né tegye-az életet. ' _____________ N yomatott B.-Csabán, Povázsay Testvérek könyvnyomdájában 1896.
