Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-10-30 / 10. szám
AZ .EYING. EGYHÁZI SZEMLEmelléklete. Az ,.E E. Szemle* előfizetői u mellékletet d i j t a 1 a n ú 1 knpják. Maga a „Kii 1 m i s s z i óu egy évre 60 kr, — mely összeg' H . - Csabán, nz „E. E. Szeinle* kiadóhi- Tatalánál fizetendő. • Szerkeszti : Scholtz 6». lulli. lelkész Agfulv&n. A „K ü 1 m i s s z i 6“ szellemi részét illető összes közlemények, minden hó 1-ig A g f a 1 v á r a (Sopron megye) küldendők. Melléklet az , K. & Sz.“ A)-/X* számához (-4 ff.-Csaba, IS it fi. Októbei' 30 „Ezeket kellene cselekedni, amazokat is el nem kellene hagyni.“ (Szt. Máté 23. 23.) Mindenütt, ahol a hittéritésben való közreműködésre szólítják fel az embereket, rendesen az1 szokták ellenvetni : „Elég dolgunk van itthon. Először saját egyházi szükségleteink kielégítéséről kel* gondoskodnunk, templomokat és paplakokat, isko’ Iákat, árvuházakat s n ás belmiszsziói intézeteket kell létesítenünk s csak ha mindozt megteltük és saját országos egyházunkban minden nyomort megszüntettünk, csak *kkor gondoljunk, ha tetszik» a távol pogány népekro s azok megtérítésére.“ S aki ezen ellenvetés helyességét el nem ismeri, uzt könnyen ügyetlen rajongónak tekintik s szemére hányják, bogy saját családtagjaitól akarja megvonni az annyira szükséges falatot, csak azért, hogy azt a hittérités czéljaira fordíthassa. De mit mond az Ur ? Azt mondja azoknak, kik elhagyják azt „ami a törvényben a fődolog,“ hogy : „ezeket kellene cselekedni, amazokat is ci nem kellene hagyni 1“ Természete», hogy Baját családtagjainkról gon_ doskodni elsőrendű kötelességünk s a nekik szánt s őket megillető falatot tőlök megvonni egyáltalán nem akarjuk. De a hazai egyház szükségleteit mindenki látja; azok úgyszólván önkénytelenül feltűnnek. A családtagokról való gondoskodást a természetes kötelességérzés kövoteli s a szemünk előtt lévő baj és nyomor enyhítésére már a szánalom is indít. Azért ez a törvény könnyebb része. Krisztus törvényének noh ezobb részo az engedolmesség azon parancsával szemben : „Élményén mind e széles világra, prédikáljátok az Evan- gyéliomot minden teremtett állatnak.“ S épen azért sújtja az Ur „jaj“ szava mindazokat, kik a törvény nehezebb részénok betöltéso alól felmentve érzik magokat, csak azért mivel a törvény könnyebb részét teljesitik. A róniKi egyház jogot és hatalmat tu lajdonit magának az isteni törvények megváltoztatására s arra hogy alólok felmentést adhat. Szerinte az egyik téren tapasztalható hiány, a másik téron szerzett felesszámu jócselekedotek által pótolható. Evangélikus keresztyén ember előtt a Krisztus törvényeinek valamelyike alóli dispenzálás — ismeretlen fogalom. Kcá nézvo (feltétlen érvényű az Ur azon szava: „Ha szerettek ongemet úgy tartsátok meg az én parancsolataimat.“ (Jan. 14, 15 ) S az utolsó parancs, melyet tanítványainak adott, vagyis a missziói parancs legkevésbé sem képezhet ez alól kivételt. Epen azért minden evangélikus hivő köteles bizonyos módon a misszió ügyét szolgálni, ha azt nkarja, hogy az Ur őzen parancsával szemben nyugodt legyen a lolkiösmerete s aki a „Miatyánk“ második kérését nem akarja mint képmutató imádkozni, annak minden tőle lehetőt ol kell követni arra nézve, hogy a Krisztus országa csakugyan eljöhessen mindazokhoz, kik most még távol vannak tőle. De nem volt-o meg az evangélikus egyház sokáig misszió nélkül ? Igen ! Csakhogy ez az idő korántsem volt hasznára Bellarmin gúnyosan utalt rá, hogy az evang. egyházban nincsen misszió-érzék — s az egyház nem adhatott erre ji vádra érdemleges feleletet. S mig erejét gyakran felemésztették kicsinyes pártoskodások s theológia vitatkozások, — theológusai bizonyára nem fordították volna ide- jöket a „ménta, kapor és kömény megdézmálására4/ ha a misszió művén való közremunkálkodás által megismerték volna azon roppant feladatot, melyet a buddhizmusé, bralimanizmusz, Izlam stb. leküzdése állít a Krisztus egyháza elé. De ha az evang. egyház ^missziói mulasztása, fonál lása első századaiban nem is igazolható, leg- alább menthető. Portugál és Spanyolország, ezen katliolikus államok uralkodtak a tengerok felelt. Ök bírták mindazon gyatmatokat, melyekben a pogányokkal érintkezni lelietettovolna. Sőt a lutheri reformáczió országai sok ideig még akkor is el
