Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-10-30 / 10. szám

15ä

szabad gyermekeit rabszolgákká I Miként küzdjük le ezen világias politikai rendszert ? Nekünk meg kell mutatnunk a kath. polgártársaknak, hogy kü- lömbsóget teszünk az ultramontanismus és a katho- likus vallás közöti, hogy az ultramontanismusnak mint világi politikai rendszernek nincs semmi közössége a katholicismus és a katholikus egyház lényegével, a mely katholikus nézet szerint azért alapittatott, hogy a népek békességének sziklája legyen. A harcznak más módja nem segíthet, nem a karddal való harcz, nem az a mód sem, melyet a kulturharczban alkalmaztak. Az ultramontanismus egész vonalán ez ultramontanismus világi politikai igényeit tekintetbe nem vevő politikai iránynak kell uralkodnia. Csak ha mi ezt teszszük és a kormányok is ezt teszik, őrzik meg igazán a paritás álláspontját. Rövidlátó és tudatlan tanácsadók javasolhatták csak a császárnak, hogy a pápa etikettjének alá vesse magát, és hogy egyházi méltóságok viselőit világi kitüntetéssel halmozza el. Ne mondja senki sem, hogy hiszen ez csak külsőség. Ily külsőségekből táplálkozik az ultramontanismus. Nekünk a harczban politikai térre kell lépnünk ; mert itt hatalmi kérdésről van szó. Nekünk hatalommá kell lennünk, hogy a kormány ne legyen kénytelen a centrumpártra tekintettel lenni, hanem tudja, hogy mögötte áll az ultramon- tán ellenes párt többsége. A sír rendesen a fájdalomnak helye, de van egy sír, a mely az egész emberiségre áldást jelentene, ez az ultramontanismusnak a sirja. Ne nyugodjunk, mig nincs felhantolva az a sir, melyen az a felirat áll : hic jacet ultramontanismus !u—

A „p o 1 g. h á z a s s á gu Németországban nem szüntette meg a róm. klérus túlkapásait. Jellemző a következő eset: Württenbergben egy már 15 óv óta vegyes házasságban élő róm. kath. magas hivatalnok súlyos beteg lett. Meggyónt és bizonyos óhajtott lonni arra nézve, hogy egyházilag nem tagadják meg a temetést. A róm. kath. plébános csak azon feltétel mellett volt ezt hajlandó megígérni, ha a házasfelek, kik az ev. templomban esküdtek egymásnak örök hűséget, házasságukat újból róm. kath. módon megkötik — a mit azok meg is cselekedtek !

Francziaország. Francziaországról az a nézet, hogy az az atheismus és materialismus hazája. Sok külső látszat, hírlapirodalom, állami intézkedés e mellett szól, de a valóságban másként állnak a dolgok. Párisban még csak előfordulnak a polgári temetések és tiszta polgári házasságkötések, de a vidéken egészen másként áll a dolog. Az állami iskolák mellett nagyon is népesek a felekezeti iskolák. Francziaország ma is épen úgy, mint har- mincz év előtt, a klérus kezében van. Az előkelő osztályok Párisban s a vidék népe [igen jó lábon áll a papokkal.

A müveit franczia nem akar lenni klerikális, mindamellett ezek is a vallásról könnyelműen nem vélekednek. Taine az ismert positivista, gyermekei vallásos nevelést egy ev. lelkészre bízta. Más szabadelvűek gyermekeiket nem ugyan a párizsi, hanem a vidéki, vallásra súlyt helyező intézetekben neveltetik. Az egyház és állam elkülönítése, ha mégoly könnyű és szép dolognak tűnik fel az ‘elméletben, az életben nem igen valósítható meg. Sokan félnek,

hogy az államtól elkülönített egyház még nagyobb hatalomra tesz szert.

Hogy Francziaország vallása nem bir uj életre keltő hatással a nópéletre, hogy az bizonyos értelemben nagyon közéi áll a pogány fetisimádáshoz, annak bizonyítékát képezik a lourdesi búcsú járások és Jézus szivének kultusza. Itt ott a müveit és hivő katholikusok között is fel-fel hangzik a panasz a vallásos materialismus ellen, de mélyreható ellen mozgalomról szó sincs.

Augusztus végén Reimsban Lemire abbé kongresszust hivott egybe, melyen 600 rom. plébános részt vett. Sokan azt hitték, hogy ez összejövetel az alsóbb papság emancipálását jelenti [a pápa és a püspökök hatalmától. Több püspök részt vett ez összejövetelen és „jobb“ irányt adtak annak úgy, hogy egyelőre minden veszély ez irányban el van hárítva.

Oroszország. A duchoborok szektájáról a legújabban Hahn, tiflisi tanár, ir kaukázusi útirajzaiban, mely leírásnak kivonatát adjuk „A. E. L, Kirchzt.“ nyomán. A diachoborok szektája nem tévesztendő össze a régibb keletű dachoborcok szektájával. A duchborok szektája a 18-ik század elején keletkezett a jekaterinoslavi és tambovi kormányzóságokban.

Egy obsitos porosz altiszt telepedett le a faluban s kezdő terjeszteni vallásos nézeteit. Azt tani- tóttá, hogy Isten minden egyes ember lelkében hajlékot csinál magának és az ember belső világát kormányozza. E tant tovább terjesztette az orosz származású Kolesnikov, utána pedig Poborichin, a ki magát a szekta alapítójaként tekintette. Az 6 tana szerint az Atya az emlékezet, a Fiú az értelem, a Szent Lélek az akarat, e három részben jelenti ki magát Isten az elesett telkeknek és pedig a bünnólküli ember alakjában, a ki a Jézus Krisztus.

Ezen idő óta Krisztus ereje az egyik választottról a másikra plántálódott át. Pobochirin utóbb azt állította, hogy ő a Krisztus, azért azután körülvette magát 12 apostollal, 12 arkangyallal, a kik az ő parancsait végrehajtották és 12 halálangyallal, kik a hitehagyottakat és engedetleneket megbüntették. Hogy az emberek könyvek olvasása által jobb nézetre ne jussanak, minden könyvnek hadat üzent, sőt egyenesen megtiltotta, hogy követői írni és olvasni tanuljanak. Az emlékezet azaz Isten tegyen mindent s így a tan is csak szóhagyomány által tartassák fenn. A tan igy az Írott „dogmák“ nélkül mindinkább zavarossá lett és a vallásos anarchia és atheismus partjára jutott. A szentségek e szekta véleménye szerint hiábavaló külsőségek, a melyeket az emberek gondolták ki. Ima és istentisztelet nem hoznak hasznot a léleknek, azét feleslegesek, a szentirás haszontalan. Az Isten lélek, a mely emberi alakot vett fel és állandóan az emberek között időzik, azaz kizárólag a duchoborok között „A mi tanainkat mondják a duchoborok apáinktól nyertük és azok a láthatatlan egyháztól kapták azokat, mi a szentirás és zsinatok tanait nem hiszszük, nincsenek dogmáink, nincsenek szentségeink, mi az egyedüli Istenben hiszünk; az apostolokat, Krisztus igaz tanítványait, elismerjük mint igaz [és becsületes embereket; mi egyszer s mindenkorra megbánjuk bűneinket és Krisztus testének közösségébe lépünk, hogy benne erőt, áldást és belső világosságot nyerjünk.“ A házasság szabad törvény szerint