Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-05-01 / 5. szám
67 mesterségüket, nem itélendük el, de igen teljesen elítélendő ;i sport vadászat. A nagy urak ebbeli kedvtelése minden oldalról gúny tárgyául van téve, és a szerző szerint a vadászatnak ezen neme nem egyéb mint előiskolája az embervórengzésnek, a háborúnak. Ártatlan, nem kártékony és eledelül nem szolgáló állatoknak passióból való megölése a vadászat alkalmával, nem valami szép dolog. Nézetünk az, hogy ez a passió is idővel önmagától meg fog szűnni és az emberek meg fogják érteni Schiller azon szép szavát: „Raum für Allo hat die Erde, Was verfolgst du meine Heerde *?“ — A vadászatról, nevezetesen annak sportjáról hasonló irányban nyilatkozott Hartmann is egyik értekezésében. A vadászat sportját mi sem helyeseljük, nem is ennek elitélése adja a social- demokrata izt, hanem az a mód, a melylyel a felsőbb körök és a legfelsőbbek is gúny tárgyává vannak téve és úgy oda állítva mint mind mi vérrontásnak és igy a háborúnak is okozói. Az igazság pedig az, hogy ma már egy uralkodó sem vágyódik a háború után, ő is mint minden ember, az élet legnagyobb csapásai közé sorozza azt. Közöltük az uj vallás ezen „Bundájának, szellemi termékének ismertetését. Ki tudja mily hamar rohannak gyülekezeteinkbe ezen uj apostolok, — hisz az alföld úgy is el van árasztva a socialde- mokracia röpirataival. Ismerjük meg őket. Sz.------->+<------F ELEKEZETI ISKOLA. Felekezeti tanítóképző intézeteink titcye hazánkban nem a legjobb állapotban van. Csak három rendszeres tanítóképző intézetünk van, kottő pedig, hiánv osan szervezvo, mintegy a gymnasium toldalékaként szerepel. Ezen feletto fontos és egyházunk életbevágó ügyéről meglehetősen mostohán bániunk el. Igaz, sokan azzal vigasztalódnak, hogy hiszen az állam elegendő számban képez számunkra tanítókat. Vannak oly állami tanítóképző intézeteink is, amelyek élén evangélikus férfiak állanak és ezek hatása meglátszik az illető intézet növendékein. De vannak oly állami tanítóképző intézetek is, melyek felekezetűnk számára nem képeznek alkálit ms tanítókat. Fajdalom, felekezeti tanítóképzőinkben sem elég erős a felokozoti szellem. A róm. katholikus egyház majdnem túlszárnyalt bennünket a tanítóképzők terén, pedig ott a vallásoktatás nincs a tanítók kezében. Folekozeti népiskoláinkat egy könnyen félnem adjuk, mert hiszen nagy részt azoktól függ egyházunk jövője. Felekezeti népiskola, felekezeti tanítóképző intézet nélkül, olyan, mint a fa gyökér nélkül. Nincs jövöjo felekezeti népiskoláinknak felekezeti tanítóképző intézetek nélkül, épon úgy mint fényesen felszerelt korpótlókkal ellátott középiskoláinknak sincs értelme felokozoti tanárképző intézet nélkül. Vajha egyházkormányzatunk vezérei erre az igen elhanyagolt térre fordítanák figyeirnükot és gondoskodva tanítóképző intézetekről segítenének gyülekezeteink nagy szükségén. A felekezeti tanítóképző intézőt fő feladatát képezze jövendő tanítóinknak felekezeti, vallásos nevelése. Lóvén pedig népiskoláink oktatási nyelvn még a legtöbb helyen gyülekezeteink gyermekeinek anyanyolve, azon nyelvekben is alapos oktatást nyerjenek tanítóképző intézeteink növendékei. A nagy bányai kerületnek, elarányosittatván a selmoezi lyceum, jelonlog kerületi tanítóképzője nincsen. A békési osperesség fenntart Szarvason, kapcsolatban az esperessógi fó- gvmnusiummal, tanítóképző intézetet. Ezt kellene önállósítani, kibővíteni, internátussal ellátni és igy legalább alföldi egyházaink népiskolái el volnának láthatók kellő, felekezeti szellemben nevelt tanerőkkel. A mint halljuk, Szarvas városa az internátus szamára alkalmas épületet adományozott az egyháznak. B*nka Gyula, a szarvasi főiskola lelkes, humánus igazgatója már régen fáradozik az önálló tanítóképző intézet tervének megvalósításán. Protestáns óvónö-képzö intézet. Simko Endre a „ Prot. egyh. és isk. lap “ 18 szamában a feletti fájdalmának adva kifejezést, hogy a miliő niumra el nem készülhet az unió egyesek által ■ tervezett épülete, indítványozza, hogy legalább egy lépés tétessék a prot. egyházi egyesülés felé. Ez a lépes megtétetnék, ha a inilleniumra feladhatnék az egyesült prot. óvónő-képző intézet. Szerintünk ez utóbbira egyáltalán nincsen szükség Óvodáink az alföldön nem igen látogatottak, leginkább a zsidó anyák küldik oda gyermekeiket. Az óvodáknak legfeljebb a gyárvárosokban van értelme. Felekezeti vallásoktatásra, általában s e m minő m ű oktatásra nincs szükség az óvodában. A kinek van otthona, még ha oly szegény is és elhagvott, legjobb, ha gyermekét az anya gondjaira bízza, mert azok gondjaira bízta Isten is az ártatlan kisdedeket A gyermek töltse gyermekéveit sz íbudon, játszva a porban és a fiib mi, legjobb ha minél több időt tölthet Isten szabad ege alatt Ne akarjuk még azt a kis időt is, melyet az ember teljesen szabadon élhet ez árnyék világban, mesterkéltté, fegyelmezetté tenni. No módosítsuk rendszereinkkel a gyermek örökké emlékezetes boldog aranykorát, ne törüljük le a gyermekről művészeteinkkel a gyermek Isteni ajándékát, ártatlanságának pírját. Követésre méhó. Folyó év február 17. halt ol Bajorországban az altdorfi evangélikus tanifókép- ző intézet igazgatója Dr. Zahn János Az illető az ov. egyházi énok terén kiváló mű szerzője volt, ő gyütvén össze nagy szorgalommal a német ov. énekkincs gyöngyeit. Mint a felekezeti tanitóképezde igazgatója nagy hatást gyakorolt vallásos egyéni- ‘ gégével ciíész nemzedékre. Minden reggel közös imara gyűjtő összo növendékeit s ilyenkor a szent- írás egy fejezetét olvasta fel és megmagyarázta a növendékeknek. Egyik művében azt mondja: „minden zenei képzettség, ügyesség és ismeret a kántor és orgonista hivatásában elégtelennek fog bizonyulni, ha az egy előfeitótol hiányzik. Ez az előfeltétel az egyházias érzület, vagyis azon meggyőződés, hogy az eg}'ház Isten által az emberek iidvö- zitéséro alapított intézet, továbbá elismerése azon mr.gis adományoknak, melyeket az Isten azon intézet által nyújt az embereknek, tisztelete és nagy
