Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-02-01 / 2. szám

28 hez az a kérdés intézve, váljon nem az ev. lelkész tanácsa folytán jártak-e ekként el; mert a tanfel­ügyelő nyíltan hangoztatta a bizottságban, hogy leikészi izgatás eredménye az üres iskola. (Magán beszédben kijelentette, hogy nem ev. lelkészre gon­dolt). Újabban megkereste a tanfelügyelő az ev. igazgató lelkészt, hogy a nevezett szülők gyerme­keit utasítsa ki a felekezeti iskolából, a mire a lel­késztől azon választ nyerte, hogy hatáskörén ne lépjen túl a tanfelügyelő, a lelkész a felhívásnak nem tehet eleget; mert ha eleget tenne és a szü­léket arra beszélné rá, hogy ne adják gyermekei­ket a felekezeti iskolába, papi esküjét szegné meg. Legújabban a főszolgabíró szintén átiratot intézett az ev. igazgató lelkészhez, válaszúi azt nyerte, hogy olyan papot nem talál, a ki a szüléknek azt taná­csolja, hogy gyermekeiket felekezeti iskolába ne adják. Mind ez a túlnyomólag protestáns Békés­vármegyében történik s a midőn a ró m. kát b. szülők szintén nem járatják gyer­mekeiket a községi iskolába, ők azért kérdőre nem vonatnak, sem a szigorú vizsgálatok által nem nyugtalanít tatnak. Lapunk első megjelenésekor az ország minden részéből oly pártolással és jó akarattal találkozott, hogy annak további megjelenése ez állal is indo­kolva van. Mindazoknak, a kik lapunk terjesztése körül buzgóságot fejtettek ki, ezúttal hálás köszö- netemet fejezem ki. A megkezdett úton kívánunk to­vább haladni, a megkezdett irányban akarunk egy­házunk szent ügyének szolgálni, A tapasztalt hiá­nyokon, tekintetbe véve a jóakaró figyelmeztetést, segítünk. Bírva számos jeles szellemi erőnek közre­működése ígéretét, számítunk arra, hogy lapunk szellemi értékét emelhetjük. A pártolás mérvéhez ké­pest bővítjük lapunk terjedelmét is. Szerkesztői üzenetek. V. J. F-e n. Köszönöm a buzdító sorokat, a kövektől nem félek, mert teljes életem nem volt egyéb, mint átélése annak, a mit Pál apostol 2. Kor. 6, 8. mond. J. Gy. L. J. N. P. H. J. Dr. M. F. Az üdvözletért fo­gadják hálás köszönetemet. H. J. R-an. C s. P. Sz-on. Álutakon járni nem fogok, frázisokkal dolgozni nem akarok. Nem rejtegetek semmit sem, programmomhoz hű maradok. Legyenek nyugodtak. C s. Gy. F. V-o n. A megróvást megértettem. Nem is akarom magamnt mentegetni, mert azt tartom Lutherrel : „fehlen js menschlich, vertheidigen ist teuflisch." N. L. S-on. Nagyon kedves az az ajánlatod, hogy a deficitet meg akarod osztani, erre azonban már nincs szükség, mert előfizetőim száma olyan, hogy az anyagi rész biztositva van. S z. P. Hl. Azt irod, hogy jól esik nektek" magyar nyom­tatványt olvasni, a melyben nem ócsárolnak benneteket. Hidd el, hogy az igazi magyar elem, a hol nincs félre vezetve nem is ócsárol benneteket, a nép az meg természetesnek tart­ja, hogy kiki a magáét szereti. A kik egyházunkban is ócsá­rolnak benneteket, azok többnyire idegen származásúak. Eszem­be jut az a szerb közmondás : „turcín gore, kao turek" vagyis az eltörökösödött rosszabb a született töröknél. M. K. B.-U j f. A kivánt szám a tanitó úrnak is el lett küldve. N. N. O-á n. Bocsáss meg, de épen tőled nem vártam buzdító sorokat. Azt irod, hogy annak miszerint nálunk az egyházi érdek nem nyom a latban, mi papok ^agyunk okai, mert kerületi és egyetemes gyűléseinken egy pár „politikus" viszi a szót és vezeti az egyház hajóját. Teljesen igazad van, hisz elszomorító volt az utolsó egyetemes gyűlés is. A papok teljesen hallgattak, megelégedtek a szomorújáték statiszta szerepével. Igazad van abban is, hogy sokan azon „politiku­sok" közül egyházi kérdésekben teljesen járatlanok, nem ös- merik gyülekezeteink hitéletét, nem ösmerik népünket, amely iránt élénkebb érdeklődést csak a képviselő választásoknál tanúsítanak. — Szellemi munkásságodat szívesen veszem. S eh. E. D. t. A mi érintkezésünk a dunántúli testvé­rekkel igen fogyatékos, pedig egy testnek vagyunk tagja Né­metül írott czikkeit is szívesen veszem. N, N. P o z s o n y. A lappéldányt elküldtem Bécsbe Ne­kem is az a meggyőződésem, hogy egyházunk a közelgő ve- szélylyel szemben csak úgy állhat meg, ha Lntherhez és a symbolikus könyvekhez hű marad Az egyházunkban tombo­ló liberalismus nem egyéb, mint vulgáris rationalisinus redi- vivus. Kathedráink ezen uj urai ellen legközelebb szólunk, mert programmunkhoz képest első sorban a konfessionalis szellem uralmát kívánjuk összes tanintézeteinkben. Nekünk némaphilosophia múló hypothesiseiben röpködő „tudósokra," hanem lelkes, áldozatra kész, öntudatos papokra és '■tanítókra van szükségünk. Szellemi közreműködését örömmel veszem. Cz. S. K. E-ö n. A dunántúlról igen jól esik hallani a biztató szót. Készséggel kijelentem, hogy bárminemű jó aka­ratú utasítást, helyreigazítást készséggel veszek. Hiszen kez­dő vagyok e téren. Lapom ma már annyi előfizetővel rendelkezik, hogy többbször is megjelenhetne, de nagy egyházam gondjai első sorban képezik feladatomat és igy én csak a havonként egy­szer való megjelenés mellett maradok. Többen. Térszüke miatt ezúttal nem felelhettem min­den levélre. Lapunk harmadik számát csak azoknak küldjük, a kik az előfizetési pénzt beküldték, vagy bejelentették, bogy a lapot járatni óhajtják. Kérem azon urakat, a kik lapunk rendes elő­fizetői sorába lépni óhajtanak, hogy ebbeli szándékukat, akár csak levelezési lapon is, alólirott szerkesztő és kiadóval minél előbb tudassák. Hitrokoni üdvözlettel: B.-Csabán, 1895. februárbó 20-án. Szeberényi Lajos Zs. ev. lelkész. NYOMATOTT B.-CSABÁN, POVÁZSAY TESTVÉREKNÉL 1895.

Next

/
Oldalképek
Tartalom