Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-03-01 / 3. szám
EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZEMLE. MEGJELEN HAVONKÉNT EGYSZER. ElfifUelési ár Egész évre . Fél évre 2 frt. 1 frt.. Első évfolyam. Felelős szerkesztő és kiadó: S2EBERENYI LAJOS ZS Ág. h. ev. lelkész B.-Csabán. 3. szám. ne A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztő és kiadóhoz Intézendők * * H- Csaba 1895. Mdrczius. Adjnni életjelt magunkról, Egyházamért rajongó lelkem, a lefolyt egyházpolitikai vita folyamán, a kin szén ve (lés minden skáláján átrotnt. Aggódtam, remegtem, iu- dignálódtam. Szégyenkeztem. mik*»r — a sráza- dokon át híven éc becsületesen teljesített anyakönyvi munka és ingyenes szolgálat jutalmául — homlokunkra sütötték az infsmáló bélyeget, hogy; „pap nem lehet an vakőnyv vezető.“ He legjobban fájt, mert kétség l eejtett az. hogy az ev. egyház fővezetősége maga járult hozzá, maga mozdította elő, hogy a házasság megfosztassék vallás-erkölcsi nymbusától, hogy a házasság érvényességéhez elegendő a polgári kötés, hogy a lelkész hiványa, tehát egy, az ország törvényeinek védelme alatt álló, az érvényesség minden attribulurnával biró kétoldalú szerződés, előzetes tárgyalás, megkérdezés és recompensntio nélkül, a sic juboo-féle elvnek alkalmazásával — a jogállam nagyobb dicsőségére — cgyotdalulag felbontassák. Az egyházi fővezetőség (kerületiek és az egyetemes, de kivéve a kiveendőket) ezen ténykedése megdöbbentett, kinos nyugtalanság vett erőt rajtam. Tudni szerettem volna, váljon én 'vagyok-e annyira elfogult, vagy a vezetőségből tűnt el egyszerre, a hamis jelszavak hallattára, az egyházias szellem. Ezen sajnos jelenség hatása alatt jelt nt meg a bánsági ev. papságnak az egyházpolitikai reformok tárgyában az egyetemes felügyelőhöz intézett memoranduma. Az egyetemes felügyelő a memorandumot oly jól eltette, hogy csak két év molva, tehát már csak post festa, tudott acta- sirjából feltámadni. Csakhogy mi segítettünk a bajon, amennyiben a memorandumot megküldtük a Pesti Naplónak (akkor még ellenzéki lap volt s annak hasábjain mindenki ptr extensum olvashatta felterjesztésünket. Erre azonban, ismét csak protestáns részről, theologiai tanárok tollával (s ezek kérnek tőlünk segélyt ?) oly bajsza indult meg ellenünk, mely ölök szégyene marad ev. egyházunknak. Nem aggodalmainkat igyekeztek eloszlatni, hanem kegykereső készséggel nekünk rontottak az „ultramontán“ és „pánszláv“ kifejezésekkel. A fővezetőség, különösen a mindeneknek főmozgatója, Zehnka püspök, állást foglalt a memorandum ellen, kilátási >a helyezve olyasmit, a miért mi szegénységünk daczára sem fogjuk lábbal tiportatni "az egyház vallás-erkölcsi érdekeit. Nem engedtünk, de — magunkra maradtunk . . , Kis idő múlva azonban halomszámra kaptuk a leveleket a testvérektől, hogy bizony ők is helyeslik állásfoglalásunkat; ők is szívesen követik példánkat, de nem mernek szembeszállni a fővezetőség által inaugurált szellemmel, és a bennünket oly méltatlanul ért vádakkal. Sőt mi több, egy igen magas állású egyházi férfiú nagyon elismerően nyilatkozott memorandumunkról, de csak — titokban .... Vegyük már most ezekhez a halomszámra menő nyilatkozatokhoz azev. nép százezreinek tiltakozó vallásos érzését, — mert az ev. nép megbotránkozással hallotta a fővezetők liberáliskodását — s kérdjük: hogy merték az Ulctö facto- rok kijelenteni, hogy az ev. egyház helyesli az egy- hdzpolitikai reformokat ? A felelet egyszerű: merték azért, mert tudták, hogy egyházi gyűléseinkből régen száműzték már a szabad nyilatkozhass jogát azok a liberáliskodó és hazafiaskodó világiak,*) kik újabban sáskamódra lepik el egyháziunkat, s „a kiknek liazafisága csak azért lángol oly erő*) Nőm csak a világiak, hanem stréber papok is. Szerk
