Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-09-01 / 9. szám

128

panaszló szót hallunk a reformáció bölcsőjéből, hogy a néperkölcs (Volksitte) veszendőben, az egyházi« sság még a falvakon is hanyatlóban van s az új kor réme, a társadalmi felforgatók hatalma, a socialdemokratia, emelkedőben van. Ez utóbbiak már ma is a törvényhozásban tekintélyes pártot képeznek és készséggel szövetkeznek még az ultrámontanismussal is (a jezsuitákat kitiltó törvény eltörlését készséggel megszavazták).

A katholikus egyház hatalmát az új egyházpolitikai törvények meg nem törik, sőt ha az idő jelei nem csalnak, növelni fogják. Hart- mannak igaza van, midőn azt mondja : „die römisch katholische Kirche hat die zwei grössten Mächte: das religiöse Gefühl, und die Dummhei t."

Az utóbbi hatalmi eszközt mi igénybe nem veszsziik, az első pedig erősen veszendőben van; mert úgy nálunk, mint a testvér református egyházban, a politikai érzés uralkodik a vallási érzés felett. A ki csak kissé figyelmesen nézi egyházi állapotainkat, lehetetlen, hogy észre ne vegye azon szomorú jelenségeket.

A római kath. egyház hatalmát az állami törvények meg nem törik — sőt amint fentebb kimutattuk növelik azt. Nálunk meg a róm. katli. egyház viszonya szemben az állammal egészen más mint a külföldön. Nálunk a törvényhozás a polgári házasságot illetőleg tekintettel volt a róm. kath. egyházra, a házassági törvény 25. és a 123 §. (utolsó bekezdés) pa- ragraphusai arra való tekintettel hozattak meg. A gyermekek vallásáról szóló törvény pedig határozott concessio szemben a róm. katholicis- inussal.

Az óriási vagyonnal rendelkező egyház jajkiáltásai kiváló figyelemben részesülnek s maholnap létesül a kongrua — mig a mi felekezetűnk anyagi arányosabb segélyezésére van még elég idő — előbb a színházak, a bankárok tulajdonát képező gyárak, anyagi segélyezése képezi az állam gondozásának kiváló tárgyát.

Voltak ismét olyanok, a kik elejétől fogva belátták azt, hogy egyházunk a gyengébb fél, belátták, hogy nem a róm. kath. egyháznak, hanem egyházunknak volna oka panaszra és

aggodalomra ; de hát, úgymond, mi nem csak az egyháznak vagyunk tagjai, hanem az államnak is és ez utóbbinak érdeke kívánja azt^ hogy az új törvények létre hozassanak. A „salus rei publicae suprema lex esto“ elve pogány elv^ a keresztyén ember föltétien elvül azt el nem fogadhatja. Az állami rend és törvénynek a keresztyén — még ha annak törvényei igazságtalanok lennének is — töltétlenűl aláveti önmagát és pedig nem csak a büntetéstől való félelemből, hanem lelkiismeret szerint is (Róm 1 3.) Mi az adott törvény ellen sem titokban, sem nyíltan nem agitálunk, hanem annak végrehajtását lehetőségig előmozdítjuk. Azok, a kik a „salus reipublicae suprema lex esto“ elvét vallják — vallják pogány szellemben, igen könnyen tévedhetnek is; mert gyakran az, a mit mint államérdeket állítanak fel egyesek, tulajdonképen nem az állam és annak öszsz- lakossága, hanem csak is egy politikai párt érdeke. Épen azért nem szabad divatos frázisok, nagy hangú szavak után indúlni, hanem minden oldalról komolyan meg kell fontolni, hogy váljon csakugyan a „salus reipublicae“ az, a mit, egyesek olyanúl állítanak. Mi eleitől fogva nem csak egyházi, de állami érdekből is elleneztük a jelen törvények létrejövetelét; mert meggyőződésünk yolt az, hogy az „államérdek,“ a „felekezeti béke létesítése“ csak üres frázisok valának; mert hiszen kevesebb harczba, kevesebb izgalomba került volna a fennálló 1868. Lili. t-czikk végrehajtása és nem kellett volna azoknak engedményt adni, a kik a haza bölcse, Deák Ferencz, befolyásával létrejött, fennálló, szentesített törvény ellen izgattak. A felekezeti békét — látjuk, miként hozták létre annak hangoztatói — hiszen hazánk minden pontján látjuk a felekezeti gyűlölködés előcsa- tározását s hogy mi fog következni ez után — adja Isten, hogy szomorú sejtelmeink ne teljesedjenek. Németországban az egyházpolitikai törvények a felekezeti ellentéteket nem szüntették meg; mert hiszen azok ma ott sokkal élesebbek, mint valaha voltak és a mi a leg- sajnosabb, halljuk az ultrám ontani smus győzelmi kiáltását.

Népünk vállaira új teher nehezedik és az eddigi egyszerű eljárás complikáltabbá tété