Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-09-01 / 9. szám

tik — és hogy jobb és pontosabb lcsze-e az eddiginél, az a jövő nagy kérdőjelét képezi. A nehézségek, félreértések nnír most is mutatkoznak. Meggyőződésünk a/, hogy ez intézmény külön jól fizetett hivatalnoki kar nélkül jó rendben fönn nem tartható. Németországban külön hivatalokat állítottak fel s daczára ennek ott is sok a hiány — s egy államhivatalnok, igen jellemzően, azt felelte kormányunk küldöttjének : „tehát önök Magyarországon az állami anyakönyvvezetést, a polgári házasságot szeretnék bevezetni — mi meg attól szabadulni szeretnénk.“

De eltekintve mindezektől, már az eddig történt dolgok sem látszanak bizouvitékot szolgáltatni arra nézve, hogy ez esetben csakugyan a „salus rei puhlicae“ elve alkalmaztatott-e, a mennyiben a két éven át tartó izgalomban nem egy szó, nem egy tüntetés az egyház, vallás és különösen a keresztyénség ellenségeinek szaporította számát és magában a hivő népben is a kétely a tekintély iránti tiszteletet meg ingatta s az államra épen nem üdvös indulatok tűz ét felgerjesztette.

Világi férfiúink közül többen a törvények ellen szavaztak és szóltak — nem tekintve arra, hogy e magatartásukért a tömeg nem lenz elismerő és feléjük is hangzik az a vád, hogy szavaik nem lehelik az igaz protestáns liberálisamat. Ezen férfiak elhangzott szavai értékesek egyházunk jövő történetíróira nézve különösen pedig a tiszai kerület világi elnökének szavai. Főrendü püspökeink e részben szomorú szerepnek valának osztályrészesei A református püspököket befolyásolta a világi elem. A mi püspökeink nem követték egyetemes felügyelőnket, a kinek voltak aggályai és azoknak nyíltan mert is kifejezést adni — sőt egyikük a liberalismus előharczosaként szerepelt s nem annyira rapszodikus beszédeiért, mint inkább vakmerő magatartásáért — a mennyiben még a felekezet nélküliséget is egész határozottsággal megszavazta — hónapokon keresztül a sajtó ünnepeltje volt. A világ fiai is csodálkoztak e magatartáson — és szivükben még azok sem vették volna rósz néven püspökeink ellenkező magatartását. De hát erről már kár j-beszélni, mi őket, sem híveik e magaviseletükért kérdőre

nem void atjuk, majd felelnek ama legfőbb pásztor Ítélő széke előtt; mert hisz a mily hősiesen küzdöttek az államérdek zászlaja alatt ép oly hősiességet kellett volna tanusitaniok az egyházi érdek szolgálatában és mindent elkövetni az 18GS. Lili. t.-cz. mg változtatása ellen. De ők az ellen nem tettek semmit sem, sem szavukat, sem szavazatukat, nem emelték fel az ellen.

Sokan hangoztatták, hogy elvétetvén az anyakönyvezés tőlünk, annál több időnk lesz foglalkozni a lelkiekkel. Kis egyházközségekben az anyakönyv nem adott sok munkát a lelkészeknek és azok azt vezették hűen, lelkiismeretesen. De hát ezentúl is vezetjük anvakönv- veinket — sőt még külön családkönyvet is, sőt az új törvények folytán irodai munkánk nem fog apadni, hanem növekedni.

Az új korszak beköszönt s néhány évtized múlva minden kötelék, mely bennünket a világi hivatalokhoz fűzött, elszakad — félszázad múlva nem igen adunk ki többé hivatalos anyakönyvi kivonatokat. Szegény ev. lelkész utódaink megfogják érezni e jövedelem csökkenést.

Egy egyházat sem találnak az új egyház- politikai törvények oly készületlenül mint épen a mi szegény ág. h. ev. egyházunkat, mert hiszen ma mi a legszerencsétlenebb állapotban vagyunk — a legkétségbeejtőbb helyzetben. Gőzerővel megalkottak egy törvénykodexet, melynek legtöbb paragraphusa félreérthető, keresztül vitele már is nehéz, szinte legyőzhet- len akadályokba ütközik. A zsinat nélkül, mely pedig anyagilag is sokba került, egyházunk sokkal jobb helyzetben lenne. Testvérliarcz dúl az egyházban és ekkor keilend majd megküz- denünk a két legnagyobb ellenséggel; az ultra- montanismus és materialisinussal. Mi pedig még védelmi harezot sem folytathatunk ; mert hiszen fő fegyverünk a hitbuzgó vallásos meggyőződés nincs kellő rendben. Hangzatos frázisok, a minő „az igazi protestáns liberalismus- „a prot. szeretet vallása" stb. egyesek kezében fegyverül tekintetnek — de azok nem helyettesítik a hitet, a mely hegyeket mozgat meg, a szeretet, a mely örökké megmarad.

Mi az új korszakban nehéz időknek nézünk elébe. Igyekezzünk megtartani azt, a mink