Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-08-01 / 8. szám

115

a szelíd és csendes lélek állandósimában, ez kedves az Isten előtt“. (I. Pél. 3.) A hű lelkésznek a va- j sárnap segítségére lesz, hegy házát ez irányban is jó rendben tartsa.

Ha filiák vannak, már nehezebb lesz az. Ezek távol tartják a házi urat a háztól. Hazajővén sokszor egy egy í'unktiő várja még s a délután szótdarabolta- tik. Gyorsan ebédel, hogy idejekorán érkezzék a kereszteléshez, vagy a betegágyas inegáldásához. A papiakban az idő múlik, a család központ nélkül maradva, künynyen széthull. Segíteni kell a bajon.

He lehet venni azt a szokást, hogy ilyenkor a felnőttek felelnek, a levelekre, melyek a hót folyamán érkeztek. Üdvözlet küldése a távolba, élmények közlése, áldást kívánás, buzdító szó : jól illik a naphoz. Meglátogatunk özvegyeket és árvákat szenvedésükben, komoly igéket jó magként elhintünk. Bátran tehetjük hát ily esetekben vasárnap délután azt, mire a hétköznap rendje nem igen hagy időt.

De a gyermekekről is kell gondoskodni, a míg maguk nem tudnak foglalkozást keresni. Segítsen a képes biblia, a mely csak vasárnap kerül elő a szekrényből. A min az apák a hit szemével csügtek, járjon fel és alá azon a gyermek örvendő tekintete. Legalkalmasabb a régi német mesterek kedves egy ügy űs égé, a kik gyermeki vallásossággal férkőznek a kicsinyek szivébe. Senki sem fog gyermekeinek kezébe adni egy Dóré rajzaival diszitett bibliát. — Ha a képes biblia már ki nem elégít, akkor hát adjuk oda a mappát vagy az albumot, a melyben különböző minőségű, de mindig csak jó képek foglaltatnak. Magától értetődik, liogv Richter Lajos képeinek hiányozniok nem szabad. — Sebőn Márton, Neuerer, Overbeck, Schnorr, Yeith, Steinle és Pfannschmidt müvei igen olcsón kaphatók. Csak okos körültekintésre, állandó érdeklődésre van szükség és csekély pénzért nagyon jót szerezhetünk.

Ha ily gyűjtemény birtokába jöttünk, azt csak vasárnapon kell előmutatni és lényegesen fogja emelni a nap ünnepies színezetét, erős gátjául fog szolgálni a lomhaságban és ostobaságban való tévelygésnek.

Bizony nagy felelősséget viselnek a Krisztus szolgái házukban és házukkal éppen vasárnapon, a mikor tulajdonképpeni hivatásukat kell teljesíteniük t. i. a prédikácziával hatni. Igaza volt Spe- nernek, midőn panaszkodott a romlás fölött, a mely a papságtól és tegyük hozzá, — a papi házakból ered „mert, úgymond, a mi lomhaságunk és oktalanságunk által, a mi szenvedélyeink és világi életünk rósz példája által annyian elvesznek — aligha nem többen, mint a mennyien mások hite által megtartatnak.“ — Hova tovább dolgosabb lesz népünk, azért mind hathatósabban kell neki az ünnep komoly megszentelését prédikálni, — de a predikáczió hiábavaló marad, ha a papi ház azt meg nem magyarázza.

Sokat beszéltem a komolyságról. Értem a komoly alaphangulatot, a mely belülről fejleszt, alakit mindent. Nem zavarja ez a víg nevetést és nem gátolja a gyermeki játékot. Nem ellenzi az örömtől sugárzó szemeket és áhitatos vagy friss dalokat a virágzó hársfa alatt. Nem zavarja az ártatlan csevegést és tréfát, sem a fiatalság fürge mozgását a jégen didergő hidegben. A szent nap ezen ürömébe, a mely azért oly bénső, mert az örökkévalóság hajnalpírja ragyogja be, elmerülnek a hét gond- i jai, el, a megélhetés gondjai is.

Es ez nem a legkisebb büszkesége és nemessége a papságnak, hogy szegénységet sőt kiáltó szükséget elvisel panasz nélkül. Arnd, a eellei fő . superin tendons, mondja Ostorodéban tarló: t prédikációjában : „Most már, sajnos, a legszükségesebbje is hiányzik az Ige szolgáinak, és a szentekről any- nyira leszedték az arany ruhát, hogy alig hngytak meg rajtuk egv-egy rongyos kabátot.“ Es azóta a helyzet jobbra nem változott.

Soriver Stendal ban tartott búcsú beszédében azt mondta: „Isten áldjon meg titekeket, én ellenségeim és megbántóim, köszönöm nektek, hogy sokszor kergettetek Istenemhez.“ Sok hű és igénytelen hatáskörű lelkész mondhatja és mondja ezt. S a nyugalmas örömteli vásárnál) elfelejt ni véle szükségét, el az ő késedelmező bérlőit, el az ellenséges bírót, vagy a korcsmárost, mert elveszi minden keserűségét az édes nyugalom.

Hány fáradt és sokat gyötört lelkész a kert- : ben ülve és fáradhatatlan méheinek munkáját szemlélve, az oltárnál nyert belső békét újból megerősíti szivében a jövő minden üldözésével szemben.

Lehetetlen, hogy a lelkész maga ne örüljön c napnak. Ha lehet, maga köré gyűjti este a kon- firmállakat rövid ájtntosságra a papiakban, vagy a templomban, vagy a papiak kertjében, ossz tartván akként a kis nyáját. E sorok Írója tíz év óta teszi ezt. A vasárnap est órája felejhetlenné lett ez által. A lenyugvó nap pírja besugározta a keresztre feszített képét az oltáron. Isten szent lelke új tüzet gyújtott a gyermekek lelkében, a melyek ekként mélyebben hatoltak az írásba, jobban ismerkedtek meg egyházunk rendjével, hitvallásával és kultuszával, mint a mint az a rendes katechisátio alkalmával lehetséges.

Ekként előkészítjük azt, a mit Luther az istentisztelet rendjéről szóló iratában kívánt: az esti istentiszteletet.

Gazdag napimunkára tekint immár vissza a lelkész. Mialatt a vacsorát készítik, esetleg szobájában magánosán jár fel s alá. Talán olvas vallásos könyvből, talán dolgozgat a jövő vasárnapi predi- káczióján, talán — mert hiszen annyiféle a szükséglet, valami jó életrajz vagy természettudományi mű után nyúl. Gyakran megesik, hogy a tisztán lelkiekkel való foglalkozás után ennek ellentéte után vágyakozunk. Világtörténet, útleírás, rovartannal foglalkozunk. De minden beleolvad a medita- tióba és bevonódik ünnnepi fénynyel.

A nap leáldozott az est beállott, nyugalomra készülnek a papiakban.

Seriver, Harms is, térdelve esti imát mondott övéivel. A forma nem lényeges. Sooner. Löhe is, a nap bezártával elénekelte övéivel a : \\ acliet auf ruft uns die Stimme, der Wächter sehr hoch auf der Zinne, wach auf, du Stadt Jeruzalem! — Kiki tegyen tetszése szerint. Csak el ne hagyjuk soha ezt az órát. Akár van vendég a háznál, akár nincs a megszokott rend mindig fentartassék. Minél többen énekelnek, annál szebb az ének, annál hangosabb a bizonyságtétel, annál jobban fénylik a világosság a sötétségben.

Nyugalomra tért már minden. A családatya talán még egyszer bezárta sötét házát, avagy ablakot nyitott és a csöndes éjbe tekintett. A szem bejárja a sötét várost avagy csöndes falut és szív--