Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-07-01 / 7. szám

108

s azon vakhitben voltak, hogy Isten csak az ő számukra teremtette a világot.

I Alapjában téves az igazgatói beszéd, azon kijelentése is: „A reformácziő pedig nemzeti egyházakat teremtett s nemzeti egyház a miénk is.“ A reformáczió tényleg számos országos egyházat teremtett s ezek között, van némely nemzeti egyház is, a mennyiben egy nyelvű nemzet alkotja az országos egyházat, mint például Dániában.

A mi egyházunk csakis országos (Landeskirche) egyháznak nevezhető és mihelyt egyesek nemzeti egyházzá óhajtják azt tenni, előáll a nemzetiségi kérdés, mely nem fog megszűnni semmiféle arányosítás, szétszakítás daczára mindaddig, mig le nem mondunk arról a tendentiáról, hogy a három ■nyelvű egyházat nemzeti egyházzá tegyük. Az országos törvény nem rendelkezik az egyházak nyelvére vonatkozólag, sőte tekintetben az ország, törvény teljes szabagságot biztosit a felekezetnek. A rém. kath. egyház hivatalos nyelve a latin. A gör. kel. egyház hivatalos nyelve a román és szerb. Az erdélyi ág. h. ev. egyház hivatalos njmlve a német. A ref. egyház hivatalos nyelve a magyar, A mi hivatalos egyházi nyelvünkre vonatkozólag még a zsinat sem mert intézkedni és e tekintetben respektálta a történeti alapot s nem tette egyházunkat nemzeti egyházzá, hanem meghagyta annak, a mi volt, magyarhoni országos háromnyelvű egyháznak.

Az 1868-iki egyetemes gyűlés pedig elösmer- te az egyházgyülekezetek három nyelvét teljesen egyenjogúnak. Hogy egyházi testületeink érintkezési nyelvűi az államnyelvét választják, az, ameny- nyiben e nyelvet legtöbben értjük, természetes. Ép ítélőképességgel biró ember nem is vádolhatja egyházunkat azzal, hogy mi az államnyelv iránt legkis- sebb ellenszenvvel viseltetnénk. A „nemzeti“ egyház fogalmáról le kell mondani s nyelvtekintetben a legnagyobb méltányosságnak kell uralkodni egyházunkban s az erőszaknak még csak puszta árnyékától is őrizkedni — akkor igen is béke lesz egyházunkban.

Eltekintve az ellenmondásoktól az igazgatói beszéd azon szavait: „Mi a nyelveket mindig szükséges eszköznek tartottuk s azért egyházunk gyakorlati érdekét tartva szem előtt, a tót és német nyelv ápolására különös súlyt fektettünk s ezentúl még nagyobb súlyt fogunk fektetni“ jól megjegyezzük. A múlttal ezúttal nem fog!ajkozunk s bevárjuk azon férfias Ígéret beváltását. Örömmel vesszük tudomásúl azt is, a mit a beszéd az evangeliomi alapon álló irányok kilátásba helyezett képviselte- téseről szól, bár azt hiszszük, tekintve az utolsó tanárválasztást is, hogy az nagjmn akadémikus értékű. Igazat adunk abban is, hogy a magyar theol. irodalom nagyon el van hanyagolva s hogy azok, a kik magyar nemzeti irányban óhajtanak működni az egyházban, fordítsák munkásságuk irányát azon elhanyagolt térre, igyekezzenek minélelőbb jó magyar bibliafordítással és énekes könyvel megajándékozni az ev. magyar közönséget,* *

*

A beszterczebányai ág. h. ev. egyház jelentése az 1894-ik évről újból tanúságot tesz ezen egyház virágzó életéről. A jelentés bevezető szavai megemlítik azt, hogy az új egyházpolitikai törvények nehéz megpróbáltatásnak teszik ki egyházunkat. Mindenki lamentál most már post festa, ha pedig annak idején férfiasán védjük az egyházi érdeket, másként állnának a dolgok. Lám aróm. kath. opponáltak, azok legalább az 1868-ik Lili. t. ez. eltörlését vívták ki, Megemlékezik a jelentés arról is, hogy kicsibe nem múlt, miszerint az arányosítás következtében a zólyomi esperesség is ki nem lett ragadva a régi kötelékből, s hogy ez be nem következett, az nagy részt az esperesség zsinati követei nemes buzgóJkodásának köszönhető. Bizony nem egy esperesség hálát adhat az Úrnak, hogy az arányosítás által belbékéje fel nem zavartatott ; mert hisz az új térkép még furcsább is lehetett volna. Az egyház az elmúlt évben számos ünnepélyt tartott. Kossuth Lajos emlékére magyar és tót nyelven gyász istentiszteletet tartottak. Az egyház gyűléstermében leleplezték b. Radvánszky Antal arczképét. Gusztáv Adolf 300 éves emlékét isteni tisztelettel megünnepelték.

jéz algymnasiumnak új épületet emelnek, melyek költségeihez a filiák is önként 600 írttal hozzájárultak. Az egyház népiskolái is kitünően vannak szervezve, amennyiben 230 növendéket hat tanító oktat.

Az egyház számos alapítvánnyal rendelkezik. Dicséretre méltó, hogy a városi pénztár is egyházi és oktatási célokra 7347 frt 58 krt. adott. Egyes hivek is szépen adakoztak, jó példával járván elő maga a világi felügyelő, Stadler Tofor, a ki egyházi adó czimón 100 frtot adott. Egyházunk ezen szép történeti múlttal biró egyházközsége virágozzék továbbra is a keresztjén hit és szere- tetben !

Egyházkerületi gyűlés. E hó 2-án az újonnan arányosított dunáninneni egyházkerület Pozsonyban rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek egyedüli tárgyát az újonnan választott felügyelő (A „Vasárnapi Újságban“ már „föleliigyclönek“ czime- zi életirója), Laszkáry Gyula, beiktatása képezte. Az ünnepély iránt nagy érdeklődéssel viseltettünk ; mert azt hittük, hogy egyik vagy másik oldalról helyes szavakat is hallhatunk, melyek talán kerületünk nehéz helyzetében a kibontakozás útját jelezhetik. Fájdalom,, csalódtunk. Az egyházi ügyek I elintézése ez alkalommal is teljesen a régi kerék- 1 vágásban haladt, a mely meggyőzött bennünket azon szomorú valóságról, hogy bizonyos körökben i sejtelmével sem bírnak annak, hogy hányat ütött i az óra. Külsőleg az ünnepély lefolyása fényes volt, j (sok szép díszruhát láttunk); de a lényeg az nagyon | is szegényes. Egyházi jellege — eltekintve a püspöki beszédtől — csak annyiban volt az egész ünnepélynek, hogy az a templomban folyt le. A sok éljenkiáltást másutt is lehetett volna rendezni, arra nem volt okvetlen szükség az Úr házában. De