Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-07-01 / 7. szám
100 on hát persze nálunk hiába keresünk egyházias érzelmet és egyházias érzéket . . . Pontban reggeli 9-kor a nagy templomban összegyűltünk. Egy rövid énekvors eléneklése után Händel esperes az oltár elé lépett. Beszédjének gondolatmeneté az „előre*4 jelszó körül forgott. Csakhogy ez az „előre“ jelszó nem jelezte a menny felé vezető irányt, hanem a világba vezető széles utat. A szokásos formaságok között Baltik püspök megnyitotta a gyűlést. A trencséni, nyitrai és liptói esperesség nem képviseltette magát. A választási jegyzőkönyv felolvasása után a törvényesen megválasztott uj felügyelőt a gyűlésbe hívták, mire megkezdődött a beiktatás. Baltik püspök az oltár elől kenetteljes beszédet tartott, mire a felügyelő letette esküjét. Az újonnan választott felügyelő megtartotta programmbeszédjét, melynek hallatára még nagyobb volt csalódásunk, mert tulajdonképen nem állott az másból mint a szokásos frázisok és üres jelszavak választékából, a melyeket minden alkalommal nagy bőségben van alkalmunk hallani. Figyelemre méltó Laszkáry beszédjének azon passusa, a melyben hangsúlyozta, hogy a világi elem tartotta fenn egyházunkat. Mint evangélikus férfiú tudhatta volna, hogy a mi egyházunk nem köszöni létét a „kegyelmes uraknak“, hanem az Ur kegyelmének, a mely a szentségekben és az Istenigéjében mint egyedül biztos alap létezik. Erre aztán a kerület „kegyelmes ura* Dr. Láng üdvözölte az uj felügyelőt. Beszédje tulajdonképen nem volt más, mint az uj felügyelő beszédjének professoros körülírása. Különösen szépen hangzott azon kijelentése, hogy csak azok tudnak igazán élni a szabadsággal, akik minden ellenszegülés nélkül alávetik magukat a többség határozatának.* (Persze nem volna érdemes feszegetni, hogy hát a régi kerület többségével szemben miért nem állott ez axióma ?) A papság nevében igen melegen üdvözölte az uj felügyelőt Raab esperes, csak kár, hogy nem hangsúlyozta eléggé a különleges egyházi érdeket. *) I)r. Láng beszédjének igen érdekes a kővetkező részlete . „A protestáns szellem ebben az országban nem lehet jnás, mint magyar nemzeli szellem. Abban az értelemben hogy az a magyar nemzeti szellem, midőn nyelvében magyar, szellemébe felvegye az ország minden nyelvű lakóiunk szelleméből azt. a mi a kiilömböző fajokban jó és dicséretes, hogy igy teremtsünk egy magasabb nemzeti culturát Így alk"that- juk meg nem uzt a nemzeti fogalmat., mely elválaszt, hanem azt, a mely egyesit." Kz épen oly bölcs beszéd, mintha a római pápa azt mondja : „kér. felekezetek, logyetek mindnyájan az egyedül üdvözítő egyház tagjai, — így többé nem lesz köztem és közietek semmi a mi olválaszszon, bizonyára nem lesz többé felekezeti súrlódás.“ Bizony nem szükséges oly túl mélységes tudomány még az egyetemi kathedrában sem ! A dunántúli kerület nevében Radó, az egyházegye- ierti nevében'pedig báró Prónay tartotta az üdvözlő beszédet. Minden beszédből kiéleztük, hogy egyházunkban je len log a világi elem tartja a gyeplőt. A ky- riarehiu imprúl-napra hatalmasabbá lesz. Ez az eredménye azon visszaélésnek, amelyet űztek egyházunkban az „egyetemes papság“ nagyon is sub- tilis fogalmával. Ezen urak közül sokan nem tekintik az egyházat isteni intézménynek, hanem csak valami kulturtényezőnck, a minő például a színház stb. Egyházi ügyek iránt érdeklődnek mert azok tervezeteikbe beilleszthetők. Az egyházi életnek lényeges része, az reájuk nézve túlhaladott álláspont, az legfeljebb szeretetre méltó, régi korba illő, rajongás, semmi más. O kedves Urunk, küldj férfiakat hozzánk, a kik igazi férfiak, a kik a régi Arndtal azt tartják : Wer ist óin Mann ? Der beten kann. Egy szemtanú. „A lelkész vasárnapin“ szerzője Főt. Rocholl superintondens úr a fordítási engedélyt megadta, a miért ez úton is kőszünetünket fejezzük ki. A mű. német nyelven „Des Pfarrers Sonntag“ czim alatt. Meyer K. kiadásában Hannoverben megjelent és 60 pf-ért kapható. Nyilatkozat. Alulírottak az igazság érdekében kijelentjük, hogy az „Ev. Egyh. Szemle“ f. é. májusi számában foglalt „Legújabb testamentum“ ez. közleményének ezen szavai: „a theologia dékánja ad audiendum verbum magához idézte a theologia akadémia németajkú hallgatóit, mivel az egyik positiv irányú buzgó lelkésszel sűrűbben érintkeznek“ — a valódi tényállást ferde világításba helyezik. A tényállás ugyanis a következő: Tisztelendő Schmidt K. .1. úr, a pozsonyi ág. h. ev. egyházközség egyik lelkésze már évek óta u. n. „jour ii\“-et tart azon theol. hallgatókkal, a kik őt e czélból önként megkeresik, tkeologiai, közelebb bibliai tárgyú kérdések megbeszélése végett. E tényről \t. Dr. Masznyik Endre igazgató úr értesülvén, alulirt hallgatóktól a theol. törvények 83. es 84. §-a alapján barátságos értekezés formájában a nevezett összejövetelek mibenlétéről felvilágosítást kért, melynek megadása után kijelentvén, hogy bármely s igy hát a positiv iránynyal való megismerkedés is kívánatos lévén a theologusra nézve, a nevezett összes Szerk.
