Evangélikus Egyházi Értesítő, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-04-15 / 1. szám
10 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 1. SZ. XV. Jelentés a belmissziói munkásságról az 1908. évben. A belmissziói munka irányelveiről és ezen irányelveknek az életben való megvalósításáról az Ev. Egyházi Értesítő I-ső évfolyamának 68—70-ik oldalain (1908- III. sz.) részletesen értekeztünk s megjelöltük az utat, a módot és az eszközöket, amelyek segítségével a belmissziói munkásság céljait megvalósíthatjuk. A következőkben van szerencsénk az 1908- évben kifejtett belmissziói munkásságról beszámolni: Minden belmissziói tevékenységnek alapja és kiinduló pontja az evangélium, Istennek igéje lévén, a főváros azon kültelki helyein, ahol még ifjúsági Istentiszteletek szervezve nem voltak, Majba Vilmos belmissziói lelkész Istentiszteletet tartott. Ilyen Istentiszteleteket tartott: 1. február 16-án d. u. 5 órakor a M. A. V. telepen. 2. március 1-én d. u. 4 órakor az Ornagy-u. iskolában. 3. március 8-án d. e. 10 órakor a Szt. László-u. iskolában. 4. március 22-én d. e. 11 órakor az Erdőtelki iskolában. 5. március 22-én este 8 órakor a M. Á. V. telepen vallásos estélyt szeretet-lakomával egybekapcsolva. 6. március 29-én d. e. 10 órakor aTiizoltó-u. iskol. 7. április 20-án d. e. 11 órakor a Maglódi-ú. iskolában Úrvacsorával egybekötve. 8. december 25-én d. e. 11 órakor a Maglódi-ú. áll. iskolában Úrvacsorával egybekötve. Ezenkívül tartotta a belmissziói lelkész a rendes kültelki Istentiszteleteket Kőbányán, a kápolnatéri iskolában minden hó első vasárnapján és a nagy ünnepek első napján d. e. 10 órakor. A kőbányai Istentiszteletek látogatottságának a belmisszió tevékenység kifejtése folytán mutatkozó emelkedését semmi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy míg az 1906—907. tanévben az Oífertorium 33 kor. 98 fillért tett ki, addig a belmissziói tevékenység folytán az 1907—908 tanévben 60 kor. 44 fillérre, tehát majdnem kétszer anv- nyira emelkedett. Hogy Kőbányán serdültebb leányainkat, kik a lelkészi központtól távol vannak, a többi felekezetek propagandájának ellenében megvédjlik, szervezett a belmissziói lelkész a Szt. László-téri iskolában egy ev. leány egyesületet. Minden vasárnap délután 4—5 óra közt összejönnek a felnőtt leányok, s ének, ima, bibliai magyarázat, valamint egyházi kérdések megbeszélésével igyekszik a belmissziói lelkész gyülekezetünk ezen fiatal nőtagjaiban a hitet ápolni és az egyház iránti hűséget fejleszteni. A kezdet nehéz volt, mert kőbányai híveink nagyon szétszórtan élnek, s a legnagyobb részük teljesen elszokott ily vallásos összejövetelektől, nem lévén ott sem ev. templom, sem rendszeres lelki gondozás. Azon híveink pedig, kik vallásos hitélet nélkül ellenni nem tudnak, a református összejöveteleket látogatták. Az első összejövetelen csak nyolc serdültebb leány jelent meg; ma már ennek a számnak háromszorosát értük el és reméljük, hogy ez a szám egyre örvendetes emelkedést fog mutatni. A leányegyesülettel kapcsolatos vasárnapi bibliai órát d. u. 3 —4-ig Zapf E. kisasz- szony vezeti. E helyütt legyen szabad egy igen fontos körülményre felhívnunk az egyház becses figyelmét. Tudvalevő dolog, hogy a kormány által tervbe vett munkás házak egy része kőbányai területen épül. A róni. kath. egyház, hogy az újonnan építendő városrészben lakó munkásság őt készü etlenül ne találja, a Maglódi-úton létesített már most egy apáca-telepítményt, és az ott lakó híveit lassan úgy szervezi, hogy amikor a munkástömeg odajön, ők már szervezve, készenlétben várják az odaköltözőket. Szolgáljon ez nekünk is figyelmeztető és intő jelül, valamint buzdításul, hogy áldozzunk valamit a kültelki munkásnépért is. A városi munkásosztály sokkal elhagyatottabb és sokkal távolabb áll az egyháztól, mint a falusi ember. Ennek több oka van. De az is bizonyos, hogy nem a szocializmus az egyedüli főok. Hogy a gyári munkásságban nem halt ki az ősök hite és az egyházhoz való ragaszkodás, annak fényes jelét adták a máv. telepen lakó m. áll. vasúti és a környéken lakó Ganzgyár egyes munkásai és munkavezetői, mint Köhler József, Litványi János, AccipiterJ. és Wolf S. urak, kik mikor arról volt szó, hogy a telepen istentiszteleteket szervezünk, fáradságot nem ismerő buzgósággal összegyűjtötték híveinket. Köhler Gabriella k. a. oltárterítőt hímzett. Az oltárkészletet feszületet, gyertyatartót és oltárképet maguk a munkások szerezték be; két vasárnap délutáni istentiszteletnek az offertoriuma 10 kor. 80 fillér volt, melyet a pénztárba beszolgáltattak. Azonkívül az egyházi adószedésnél is segédkeznek azzal, hogy a késedelmes adófizetőt megintik. Kőbányán kívül szervezett a belmissziói lelkész bibliai órákat az erdőtelki iskolában, hol minden csütörtökön d. u. 2—4 óra közt és a Lőportár dűlői iskolában, hol minden szerdán 2—4 órakor összejönnek munkásgyermekeink. E bibliai órákat Gyar- mathy Amália kisasszony vezeti. Három évvel ezelőtt már tartott az angyalföldi iskolában Gyarmathy k. a. ily órákat, de ezek csakhamar megszűntek, mert hiányzott a belmissziói szervezet, mely az ilyen intézményeket fenn is tartja és az azok iránti érdeklődést állandóan éleszti. A belmissziói munkásság hathatós támogatója az egyház által kiadott, s a belmissziói lelkész által szerkesztett negyedévenként megjelenő Evang. Egyházi Értesítő, mely azt az ideális célt szolgálja, hogy még az olyan egyháztagok is tudomást szerezhessenek az egyház működéséről, akik elfoglaltságuk miatt sem az istentiszteleteken, sem az egyház közgyűlésein meg nem jelenhetnek. Arra való tekintettel, hogy a belmissziói munkásság sikeres folytatására anyagi eszközök is szükségesek és tekintettel arra, hogy deficittel küzdő egyházunkat újabb anyagi megterheltetéstől megkíméljük, rendezett a belmissziói lelkész a deák-téri templomban két jótékony célú orgonahanyversenyt. Az egyiket 1908. február hó 14-én d. u. 6 órakor a „Lutherania“ dalegyesület és Bruckner orgona művész közreműködésével. Ennek tiszta jövedelmét, 400 koronát egy Kőbányán építendő templomra szántuk. A másik orgonahangversenyt 1908. december 13-án tartottuk, mely alkalommal Morascher Hugó orgonaművész működött közre. Ennek tiszta jövedelmét, 623 kor. 50 fillért egy felállítandó diakonissza intézet javára fordítjuk. A belmissziói munkásság egyik legfontosabb célja, szétszórt, s többnyire vegyesházasságban élő családok tagjaiban az egyházhoz való hozzátartozás érzetét ápolni és fejleszteni. A templomban tartott istentiszteletek, különösen itt nálunk Budapesten, ahol
