Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

Tájékoztató - SCHOLZ LÁSZLÓ: a) D. Dr. Pröhle Károly: A hitvilága. — b) Svájci theologiai irodalom (Walter Lüthi, Erich Schick és mások könyvei). — c) Theologische Literaturzeitung.

az üdvösség vagy a kárhozat kóstolója. Második kérdésként fölveti: elhaltak háthatnak-e az élőkre.'

.Blumhardt tapasztalataira hivatkozik. A megbocsátatlan bűnökkel meghalt emberek nyugtalansága átvitelik a halálon túlra is. A sátáni lelkek inkáinációra vágynak és boldogtalanságukat igyekeznek másokra is áthárítani. Harmadik kérdésként a halottakért való könyörgést tárgyalja, szintén pozilíve. Egészken véve lélekzetelállító könyv, lia mindenben nem tud is az ember vele egyetérteni. Az érezhető, hogy a szerző hitéből beszél. E. Schick a biblia mellett a keresztyén egyháztörténet gazdag anyagából szokta venni elmélkedéseihez a konkrétumokat. Szívesen foglalkozik nagy keresztyén egyéniségek életrajzával is. Ezek közé tartozik: Johann Hinrich" Wichern ein Herold des Helfens. 1947, 126 1., 4.30 sv. frank; és Theodor Fliedner, Der Begründer der Diakonie in der evangelischen Kirche, 1948. 144 1., 3.50 sv. frank. Két olyan könyv, amit melegen ajánlunk minden lelkipásztornak. E. Schick ért ahhoz, hogy ezekből a nagy életekből könnyedén kiemelje a jellemző dolgokat s anélkül, hogy aprólékoskodásokba tévedne, egész képet fessen róluk. írása néhol regényszerűen izgalmas, mint pl. Wichern-könyvében a Luise Reichardtról szóló fejezet. De sehol sem esik szét az életrajz és az életmű rajza. A „Weg und Werk" egységére törekszik. Stílusa egyszerű, érthető. Régi idézeteket átír mai nyelvre. Fliedner-könyvéből kiemeljük, hogy gondja van azoknak a diakonisszaházaknak az ismertetésére, melyek Fliedner alkotó gondolatainak folytatásai voltak. Érdekes módon ezekhez csatolja az evangélikus dialcónia megalapozójának Florence Nigghtingale-lel való találkozását és' reá való hatását is. Még két füzetről adhatok számol. A Barth Károly által szerkesztett Theologische Studien sorozatban jelentek meg. Ennek a sorozatnak Idadója az Evangelischer Verlag A-G. Zol 1 ikon-Zűr ich. Itt jelennek meg Barth könyvei. 10. füzet: Oscar Cullmann, Königsherrschaft Christi und Kirche im Neuen Testament, 2. kiadás, 1946, 48 1., 2.50 sv. frank. Theologiai munka a javából. Az Isten országa és egyház viszonyának évtizedek óta vitatott kérdéséhez szól hozzá nagy súlylyal. Isten országa és az egyház fogalma mellé harmadikként beiktatja a Krisztus uralmáét, királyságáét (Regnum Christi;. Mindhárom a végidőbe tartozik szerinte. A különbség az köztük, hogy Isten országa mindenestül jövendőbeli, Krisztus uralma s vele az egyház ideje viszont már kezdetét vette. Nem tartalmi különbség áll fenn Isten országa és Krisztus uralma között, hanem csak idői. Isten országával szemben Krisztus országának és az egyháznak is éppen ebben van a közös vonásuk, hogy Krisztus országa és az egyház, időileg meghatárolt időszakaszba tartoznak, időileg egybe esnek. Culmann meggyőzően bizonyítja az Újszövetségből, hogy az üdvtörténet lineárisan folyik, egyszeri történésként; a göröggnósztikus ciklikus időfogalmat, az örök körforgás gondolatát el kell vetnünk. A részletekből csak egyet-mást emelhetünk ki. A regnum Christi effektív kezdete a mennybemenetel napja, (Jermészetesen Krisztus halála, feltámadása már döntő győzelem); Krisztus királyi uralkodásának utolsó fázisa pedig a paruziával veszi • kezdetét. A paruzia és a vele kapcsolatos események tehát még a Krisztus uralmának záróaktusába tartoznak; egyúttal azonban már belenyúlnak a jövendő aeon kezdeti aktusába! Innen az idői feszültség: Krisztus uralmában két aeon (Weltzeit, fordíthatnánk így: világszakasz) találkozik. Magában zárja a jelenvaló aeon végét és a jövendő aeon kezdetét. A „hatalmasságok" már leverettek, meg vannak kötözve — s a póráz hol szoros, hol laza —, de még nincsenek megsemmisítve. — Az egyház ideje is nagyjából a Krisztus királyságáé. Krisztus halála, feltámadása, mennybemenetele alapján pünkösdkor veszi kezdetét. Belenyúlik a jövendő aeon kezdetébe (együttural-