Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

BOTTA ISTVÁN: Wichern.

tulajdonképpen a szocializmus és belmisszió, a szocializmus és keresztyénség közötti határvonalat húzta meg Wichern. 2. A belmisszió a megkeresztelt, de még eleven hitre nem jutott tömegek belső és külső megújítására törekszik s hozzátehetjük: az evangélium által. Ez határolja el a külmissziótól, mely a megkereszteletleneket hívja, gyűjti a Krisztus egyházába, szintén az evangélium által. 3. Harcol a bün ellen és a bűn következményei ellen, a külső és belső, testi és lelki nyomorúság, szegénység, elesettség, betegség, rabság... ellen. Ezzel egybefoglalja*

Wicher a Wort und Tat, az ige és tett követelményét. 4 »A. rendes keresztyén hivatalok által el nem érhetők« kifejezés személyi értelemben azt jelenti, hogy a Wichern által hangsúlyozott »egyetemes papság elvét« a gyakorlatban is keresztül kell vinni és az egyháznak munkába kell állítania eleven hitű tagjait a holt hitűek megelevenítésére, az elesettek felsegítésére. Tárgyi értelemben pedig azt jelenti, hogy a templomon kívül is meg kell szaporítani az igehirdető helyeket. Hirdetni kell az igét »háztetőkről , vasúton, utakon, börtönben... szóban, írásban és az irgalmasságban cselekedeteiben egyaránt. 5. Ennek a belmissziói munkának az »egyházi hivatal« igehirdető tevékenysége mellett szolgáló jelentősége van .Ha... «az állam és egyház új életre kelnek és újból Krisztusban alakulnak egy cél elérésére, ennnek bekövetkeztével a belmisszió munkájának vége is közelebb van, miután már csak szolgálónak tudja magát, ki elvégzett szolgálata után munkája színpadáról vissza akar lépni.« (I. m. 5. 1.) A belmisszió területe: A Wichern által felállított minden egyes munkaterületről külön tanulmányt írhatnánk, hogy teljes tanulságát és tanítását kimeríthessük. Itt csak arra szorítkozhatunk, hogy egészen futólagosan és vázlatosan áttekintjük azokat a területeket, melyeket Wichern a belmissziói munka számára kijelölt. Az Emlékiratban Wichern a belmisszió területét két nagy fejezetben tekinti át: I. A belső határvonalakat rajzolja meg először, II. a földrajzi határvonalak -vázolásával egészíti ki teljessé a képet. A belső határvonalak négy területet határolnak körül, mégpedig az állami, az egyházi, az erkölcsi és a szociális területet. 1. A belmisszió az állami élet területén. »Az államra törő baj legfőbb forrása a népnek az erkölcsiség lé-~ nyegétől és életétől való elidegenedésében és eltávolodásában található. Ennek mértéke és szabálya, alapja és célja egyedül az evangéliumban van meg. A népnek Istentől való elidegenedéséről beszélünk és népen nem a társadalom bizonyos rétegét értjük, hanem annak egészét, minden alsó és felső társadalmi réteget, minden pártot, hiszen minden kár, minden baj forrása mindenütt nagy erővel működik. Ne szégyeljük magunkat és ne riadjunk vissza ennek áz igazságnak felismerésétől, Ebből a beismerésből származik a szabadulás. A belmisszió ezt a beismerést akarja elősegíteni és ezzel az államnak belső megújulására újból és újból elsőrendű és legnagyobb szolgálatot tenni. Ezzel az állam polgárait arra az erkölcsi megtisztulásra segíti eljutni, mely nélkül egyetleij. államforma sem lehet igaz..« (Denkschrift 29. 1.)