Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

SCHOLZ LÁSZLÓ : Luther tanítása a "két birodalomról".

Oaei|Ser Dánieltől azt követelte, hogy egy ifjúra, ki házassági íg'éret ét megszegte, átkot mondjon ki. Luther is helyeselte az ifjúnak valamiféle megbüntetését, de Greiser Dánielhez írott levelében kifejti: »Wir wollen, dass die Ämter der Kirche und des Hofes getrennet bleiben«, azt akarjuk, hogy az egyház és a fejedelmi udvar hivatalai külön választassanak. És itt mondja azután a fentebb már részben idézettet: ;>A sátán csak sátán marad. A pápa idején az fegyházat keverte a politikába, a mi időnkben meg a politikát akarja belekeverni az egyházba... Mi azonban fenntartjuk a hivatások elkülönítését.« 6. Térjünk mégegyszer vissza a főkérdésre: a keresztyén e in beír mint két birodalomnak a polgára, mikép viselkedjék a bűn miatt töirvény alá vetett világban? A keresztyén ember tudja, hogy ő belső embere szerint ;iz Isten birodaLmába tartozik, Krisztusnak megváltottja, a hite által szabad mindenektől, az evangéliumban bűnbocsánatot, életet és üdvösséget kapott, várja az Isten országának égen és földön való teljes megvalósulását. • Ugyanakkor a keresztyén ember tudja azt is, hogy külső env bere szerint beletartozik e világ birodalmába is. Ennek törvénye által Isten őt is óvja és öt is felhasználja arra, hogy ai világod' es az embereket megóvja a pusztulástól. Ezért aláveti magát a felsőségnek, ainig az hitét nem bántja, aláveti magát — a világ fenntartásáért és a felebarát javáért. Luther még a világi hivatal vállalását is, akár fejedelmi tisztről, akár hóhéri tisztről van szó. azzal a gondolattal alapozza meg: a keresztyén ember a felebarátjára tekintve vállalja tisztét; neki magának nincs szüksége arra, hogy a törvény biztosítsa neki a jogot, mert ő arról kész lemondani is, de a felebarátjának szüksége van arra, hogy karddal és hivatali hatalommal is érvényt szerezzen a jognak. »így egyeztethető össze szépen a kettő, hogy eleget teszel mind az Isten országának, mind a világi hatalomnak, jogtalanságot szenvedsz és jogtalanságot büntetsz; a rossznak nem állasz ellene, és mégis ellene állsz. T. i. egyfelől magadat nézed, másfelől felebarátodat. Magadat és ami a tied, az evangélium szerint gondozod és szenvedsz jogtalanságot, mint egy igaz keresztyén magadért; másra viszont a szeretet szerint viselsz gondot s nem szenvedsz semmi jogtalanságot felebarátodért.« (A világi felsőségről. 6. pont.) line, nemcsak a megkülönböztetés, de az összeegyeztetés j? fellelhető a keresztyén embernél. Az irányvonal azonban mindig csak ez lehet: belülről kifelé; a megkülönböztetéstől az összeegyeztetésig! Valóban, két személy van itt egy személyben, két teljes ,ember egy emberben. Mennyi konfliktust idézhet ez elő! De mily nagyszerűen megoldódhatik minden konfliktus, ha valaki tud és mer keresztyénül viselkedni a világ birodalmában is!