Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

SCHOLZ LÁSZLÓ : Luther tanítása a "két birodalomról".

tyénekből állana, akkor nem lenne szükség fejedelemre, királyra, úrra, kardra és jogra, sőt nem is volna hasznos. ... A keresztyének sokkai többet tesznek maguktól, mint amit a jog követelhet... Az igaztalaaok azonban nem teszik, ami jogos; ezért van szükségük jogrendre: ez tanítja, kényszeríti, sürgeti őket a helyes cselekvésre... A világi birodalom vagy a törvény alá tartoznak tehát mindazok, akik nem keresztyének ... Ezrek között alig akad egy keresztyén... Ez oknálfogva rendelte az Isten a kétféle kormányzatot: a lelkit, mely Krisztus alatt a Szentlélek által keresztyéneket és kegyes embereket nevel; és a világit, mely a nem-keresztyéneknek és gonoszoknak gátat vet, hogy külsőleg békességet tartsanak és akaratuk ellenére csendben maradjanak... Ezt a két fajta kormányzatot gondosan meg kell különböztetni egymástól és mindkettőt meghagyni erejében (érvényében): az egyiket, amely istenfélővé tesz, a másikat, mely a külső békét (äusserlich Frieden) szerzi és a gonosz tetteket megakadályozza. Egyik sem elégséges a másik nélkül a világban... Ahol a világi kormányzat, vagy a törvény egyedül uralkodik, ott csupa képmutatásnak kell lenni... Ahol pedig egyedül a lelki kormánj'zat uralkodik jog é.s emberek felett, ott leveszik a gonoszságról a zabolát lés szabad 'minden istentelenség.« (A világi felsőségről, 3. és 4. pont.) Ez íröviden a két birodalomról, a kétféle kormányzatról szóló tanítás. Mire alapozza ezt a tanítását Luther? A szentírásra. A szentírásnak egy látszólagos ellenmondását csak ezzel a tanítással tudja megoldani. A világi fclsőségről írott művében is ebből indul ki. Először beszél Róm. 13,1—2. és I. Pét. 2,13—14. verseiről. Ezek világos értelme a következő: Isten a világi felsőség kezébe adta a kardot, éspedig azért, hogy büntesse vele a gonoszt. Másodszor idézi Máté 5,38. versét és ahhoz hasonló igéket, melyek azt parancsolják, hogy ne álljunk ellene a gonosznak, a gonosz cnv bernek, hanem szenvedjük el. Vájjon nem mond-e itt a szentírás, ellene önmagának ? Ez a nagy kérdés. A római katholikus egyház úgy oldotta meg a problémát, hogy a Hegyibeszédnek ezeket az igéit nem minden keresztyénre kötelező parancsnak, hanem csak szerzetesekre vonatkozó tanácsnak tekintette. Vannak parancsok (praecepta), melyek minden keresztyénre kötelezők ék vannak tanácsok (consilia), melyek csak a tökéletesség állapotában (status perfectionis) lévőkre tartoznak. Luther ezt a megoldást haraggal elutasítja magától. Ő olyan megoldást keres, melyben Krisztus Űr maradhat és nem kell vele parancsát Visszavonatni. Ezt a megoldást adja a két birodalom megkülönböztetésében;. Eszerint a Hegyibeszéd a keresztyéneknek szól. Azokníik pedig, akik nem keresztyének, szól a törvény, azokat fegyelmezi Isten a világi felsőseg hatalmával. A két birodalom megkülönböztetésére azonban nem úgy. tekint Luther, mintha ezt ő találta volna fel a fenti ellenmondás meg>szüntetésére. Isteni rendelésnek tartja nemcsak a két birodalom valóságos létezését, de azt is, hogy mi különböztessünk köztükf