Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

iA főurak és városi tanácsok védelmezték a gyülekezeteket, iskolákat, lelkészeket. A királyi hatalommal szemben ezek a protestantizmus védői. (Nádasdy Tamás, Perényi Péter, a Batthyányiak, Zrínyiek, Homonnai Drugethek, Drágfy Gáspár és Révay Ferenc.). Ezen kívül még egyes városok is pártfogásukba vették a reformációt. így a terjedésnek; a mértékét is az szabta meg, hogy milyen állásponton volt az illető vidéknek az ura, ezért különösen a Dunántul nyugati részén Nádasdy, Batthyányi, Zrínyi birtokain, Enyingi Török Bálint birtokán, Pápa vidékén, a felvidéki bányavárosokban és szabad királyi városokban, a Tisza felső vidékén, Békés környékén, a Szilágyságban, valamint az erdélyi szászok között terjedt el a reformáció. A pia trónusok és kegyurak, amennyiben elfogadták a reformációt, a megüresedett lelkészi állásokba olyanokat helyeznek, akik a reformáció tanítása értelmében prédikálnak. Egy-egy tekintélyes úr birtokánlak lelkészei sokszor fraternitasokba, esperesi körzetekbe tömörülnek. A lelkészi szolgálatra szentelés, az ordinatio, változatlanul a lelkészek kezén marad. így tehát hazánk területén is a fennálló történelmi kényszerhelyzet hatása alatt igen nagy szerep jut a világi felsőbbségnek, hiszen a főurak nemcsak földbirtoktulajdonost, hanem területükön valóban uraságot és hatalmat is jelentettek. Akárcsak Németországban, úgy nálunk is a Landesherr volt az egyház .»Nofebischof«-ja. 6. A reformáció után. A reformáció után R felsőbbségek és politikai hatalmak általában mindenütt állást fogLalnak a keresztyénséggel szemben. Annak római katolikus formáját túlnyomórészt támogatják, míg protestáns formáját sokszor üldözik. A protestánt uralkodók pedig a maguk és népük vallásszabadságának a biztosítása érdekében fegyvert fognak. így tehát a keresztyénség belső köreiben dogmatikai okok alapján létrejött kettéválás hatással volt a külső világi felsőbbségekre is. Franciaországban a svájci reformációhoz tartozó hugenották jelentős politikai befolyásra is szert tettek, s a Tájuk féltékeny katolikus

1 párt a Bertalan-éjszakai szörnyű mészárlással akarta őket megsemmisíteni. IV'. Henrik nantes-i edictumja bizonyosfokú vallásszabadságot engedélyezett nekik, azonban XIV. Lajos, a napkirály, ezt is visszavonta, « a környező országokat félmillió »réfugié« özönli el. Németalföldön a vakbuzgó II. Fülöp spanyol király uralma ellen fellázadt a református vezető réteg; nem sikerült Alba hercegnek sem levernie a felkelést, a legtekintélyesebb tartomány, Hollandia, elszakadt Spanyolországtól, és Orániai Móric vezetésével önálló országot alkottak, amelyben a református vallás lett a hivatalos államvallás. Németországban az ausburgi béke sem tudta a protestantizmus és katolicizmus ellentétének a feszültségét megoldani. A két tábor hatalmas szövetségbe tömörrült. (Unió 1608. Liga 1609.). A hitbeli ellentéteket politikai ellentétek is keresztezik; míg végül is a rengeteg lángot és vért okozó 30 éves háborúban pattantak ki ezek az ellentétek. Ebben a protestantizmus ügye diadalt aratott, amelyet a 30 éves háborút lezáró Westfáliai-béke pecsételt meg 1648-ban, a cuius regio, eius religio elv szerint rendezve a vallásszabadságot.