Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

delését, s az afyostoli ige értelmében Istennek kell inkább engedelmes­meskedni, hogynem az embereknek. Ekkor az állam önmagát .tolja Isten helyébe és Isten rendeléséhez lesz hűtlen. Az 1530-ban az ausburgi birodalmi gyűlésen V. Károly "császár­nak átadott Ágostai Hitvallás a legtömörebben fejezi ki a keresztyénség és politikai hatalom közötti helyes viszonyt. 16. cikkében, mely a vi­lági dolgokról szól, azt írja, hogy «a törvénpes polgári jogrend intéz~ ményei Istentől való jótétemények, ezért a keresztyén embernek ebben a jogrendben részt szabad vennie, polgári hivatalt, bírói tisztséget vál­lalhat, az érvényben lévő törvények szerint ítélkezhet, sőt halálos ítélete­ket is kimondhat, jog szerint háborút viselhet, katonáskodhat, ható' ságok előtt kívánatra esküt tehet, házasodhat, férjhez mehet, «tb.« Elítéli a hitvallás azokat, akik a keresztyén embert a polgári dolgoktól eltiltják, vagy a polgári kötelességek elhagyására biztatják, mert az evangélium a szívnek örökkévaló igazságosságát tanítja, az állam vagy a polgári élet rendjét nem forgatja fel, hanem a legnyomatékosabban követeli, hogy azt, mint Istennek rendelését, fenntartsuk és .annak dol­gaiban, szeretetet gyakoroljunk. A keresztyének tehát a hatóságoknak és a törvényeknek szükségképpen engedelmeskedni tartoznak, kivéve, ha azok bűnös cselekedetet követelnek. Az Ágostai Hitvallás második részében, ahol a megszületett visszaélések keretében az egyházi 'hatalom helyes körrvonalazását kapjuk, világos útmutatással választja szét az egyházi és a világi hatalmat. »A kettőnek összezavarásából világra­szóló háborúk és óriási bonyodalmak származtak, midőn a pápák a kul­csok hatalmára támaszkodva, nemcsak istentiszteleti újításokat rendel­tek el, bizonyos esetekben az egyházi felmentésnek a pápaság számára \aló fenntartásával, erőszakos kiközösítésekkel terhelték meg az enH berek lelkiismeretét, hanem arra is vállalkoztak, hogy földi királysá­gokat adományozzanak és császárokat fosszanak meg birodalmuktól. Kzeket a hibákat már régen ezelőtt megrótták az 'egyházban kegyessé­gükről és tudományukról ismert .férfiak. A mieink tehát, hogy az em­berek lelkiismeretét felvilágosítsák, kénytelenek voltak rámutatni az egyházi hatálom és a világi hatalom közötti különbségre, s azt taní­tották, hogy Isten parancsolata szerint mind a kettőt vallásos tiszte­letben kell tartani és megbecsülni, mint Isteninek ezen la földön legna­gyobb jótéteményeit.« 1 7 ( A lelki hatalom: megbízás az evangélium hirdetésére, a szentségek kiszolgáltatására, a bűnbocsánat megadására vagy fenntartására. Mindezt Krisztus megbízása alapján cselekszi a lelki hatalom gyakorlója. Ez a lelki hatalom kizárólagj a hit dolgaira vonatkozik. Ebbe mem lehet bele­szólása a világi hatalomnak. »A polgári hatóság nem a lelket védi, ha­dern a testet és a testi javakat a nyilvánvaló igazságtalanságok ellen, és fegyverrel és testi büntetésekkel tartja féken az embereket. Az evan­gélium a lelkeket védi istentelen vélemények ellen, az ördög és az örök halál ellen. Az egyházi hatalom megbízása az evangélium tanítására és a szentségek kiszolgáltatására szól. Az ne rontson idegen hatáskörbe, 1 7 Az Ágostai Hitvallás szövegét D. Dr. Prőhle Károly (fordításában kö­zöljük. Győr, 1910.

Next

/
Oldalképek
Tartalom