Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

delmesség nem kötelesség, mert ezzel Isten igéje ellen támad. 1 1 Mala potestas mégis potestas ugyan, "amit minden értelmes ember belát, azon­ban a mala potestas Isten előtt megszűnik potestas lenni, s ezért az alattvalókat sem kötelezheti. 1 5 A császárral való fegyveres szembeszállást mindvégig elítélte Luther, s ez haláláig be sem következett. A későbbi vallásháborúkat sem az evangélikus egyház vívta, hanem' a fejedelmek és uralkodók, tehát a különböző politikai rendek, s a vallási okot a poli­tikai-hatalmi szempont váltotta fel. Amíg tehát a pápaság, mint ke­resztyénség és egyház viselt háborút, addig a lutheri reformáció keresz­tyénsége az Újszövetség zsinórmértéke szerint a hit dolgaival .volt el­foglalva, s Isten igéjének szolgálatán kívül más feladatot nem ismert. miatt kálvini oldalról a passzivitás és a quieticumba való csendes visszahúzódás szemrehányása illette a lutheri keresztyénséget, mert sze­rintük kevéssé akar beavatkozni az élet külső dolgaiba. Luther szemében a monarchia, az antik köztársasági forma, a Icora­beli városállam vagy fejedelmi állam egyaránt lehet a poltikai rend for­mája, értékkülönbséget nem lát bennük. 1 6 Nincs különbség államjforma és államforma között, • amint a Szentírás sem helyezi egyik államformát a másik fölé, ugyanúgy kívánja Luther is az államhatalom vallásos tisz­teletét, mert minden hatalmasság, még ha Pilátustól van is, isteni ere­detű. Engedelmeskedni kell ezért a felsőbb hatalmasságoknak, mégpe-. dig nemcsak kényszerből, hanem szeretetből. Egymással feszültségbe is kerülhet a felsőbb hatalmasság és a hit, de a keresztyén embernek akkor is tudnia kell, hogy kinek tartozik legfőbb engedelmességgel. Mi­kor a hatóságok azt parancsolták Luther követőinek, hogy a Bibliákat és Luther iratait szolgáltassák be, Luther azt mondta, hogy ezt a rendel­kezést ne teljesítsék. A »Világi felsőbbségről« című iratából így ir: »Ha a te fejedelmed, vagy világi urad azt tanácsolja, hogy a pápával tarts, így vagy amúgy higyjél, vagy azt parancsolja, hogy dobd <ßl a könyveket ma­gadtól, így kell válaszolnod: »Lucifert nem illeti meg, hogy Isten mel­lett üljön! Kedves uram! tartozom önnek engedelmeskedni testemmel s vagyonommal; parancsoljon hatalmának mértéke szerint e földön, hát fogok engedelmeskedni. De ha azt parancsolja, hogy az ön hite szerint higyjek és könyveimet dobjam el magamtól, akkor nem tartozom enge­delmeskedni, mert ön ebben zsarnok és túllépi hatáskörét, parancsol ott, hol sem, joga, sem hatalma nincsen.«. A' világi hatalomnak is meg­vannak a maga megszabott korlátai s viszont a keresztyénségnek is meg­van a maga ellenállási joga. Luther szerint elviselhetetlen és rettenetes kár származik abból, hogyha nagyon tág teret engednek a világi fel­sőbbségnek, de viszont veszélyes, ha szűk határok közé szorítják. Ahol a világi hatalom arra vetemedik, hogy törvényt alkot a léleknek, Isten jogkörébe nyul, mert a lélek felett senkinek sem lehet hatalma, csupán Istennek. A felsőbbség nem avatkozhat a hitbe és Isten igéjének az ügyébe, hanem saját hivatásával legyen elfoglalva. Ha az állam Isten és az ember közé akar állni, akkor eziel megszegte Istentől való ren­" W. A. 19. 652. is W. A. Br. 6. 341. 92. W. A. 40. III. 219.

Next

/
Oldalképek
Tartalom